Az Európai Bizottság tavaly dolgozta ki a mesterséges intelligencia európai uniós szabályozásának legelső tervezetét, amely azzal előzné meg egy disztópikus rendszer kialakulását, hogy szigorú keretek közé szorítaná a magas kockázatúnak minősített MI-alkalmazások felhasználását. Miközben az Egyesült Államok és különösen Kína már egyértelműen uralja a mesterséges intelligencia fejlesztését hatalmas gazdasági erejével és a fejlesztéseket támogató szabályozásával, addig az európai riválisok az MI etikai normáinak lefektetésével próbál vezető szerepet kiharcolni magának.

A tervezet folyamatosan alakul, a jelenlegi formájában már 30 millió eurós vagy az érintett szervezetek globális forgalmának 6 százalékát kitevő pénzbírsággal sújtanák a visszaéléseket (amelyik nagyobb). Az Európai Unió nehézkességéből azonban az is következik, hogy a szabályozással kapcsolatos viták és halogatás miatt úgy tűnik, hogy az idén már semmiképpen, de lehet, hogy még jövőre sem születik megegyezés a tagállamok között.

A parlament legkorábban novemberben állapodhat meg a közös álláspontról, ami azonban csak azt jelentené, hogy megkezdődhetnek a tárgyalások a tagországokkal. Ez a folyamat pedig akár másfél évig is eltarthat – mondta Dragos Tudorache, a mesterséges intelligenciával foglalkozó különbizottság elnöke a Reutersnek adott interjúban. A képviselő ehhez hozzátette, hogy nem hisz az MI-technológiák általános tiltásában, sokkal hatékonyabbnak tartaná a megfelelő szabályok megalkotását.

Szerinte az arcfelismerő alkalmazások jelentik az egyik kulcsfontosságú témát, ami nem mellesleg ideológiai vitával jár az európai jobb- és baloldal között is. A Bizottság engedélyezné, hogy a bűnüldöző szervek felhasználhassák azt a terrortámadásokkal vagy súlyos bűncselekményekkal összefüggésben, a polgárjogi aktivisták azonban attól tartanak, hogy ez elősegítheti a diszkriminációt és a kormányzati vagy akár vállalati megfigyelést.

Ekapkodni biztosan nem fogják

Az EB egyébként alacsony, magas és elfogadhatatlan kockázati kategóriákba sorolná az MI-rendszereket. Az első csoportot, ahová például a chatbotok, készletező alkalmazások, spamszűrők vagy videojátékok tartoznak, csak minimális felügyelet alá vonnák, míg a legutolsót bármiféle mérlegelés nélkül törvényen kívül helyeznék. A probléma tehát azokkal a kockázatosnak, de adott esetben hasznosnak tekintett megoldásokkal van, mint amilyenek az automtizált hitelképesség-elbírálástól a toborzáson át az igazságügyi adminisztrációig és a közösségi terekben végzett biometrikus azonosításig terjedő felhasználások.

Az ilyen rendszereket telepítő szervezeteknek egy nagy csomó követelménynek kellene megfelelniük, úgy mint az emberi felügyelet biztosítása, a kockázatkezelési rendszer, a nyilvántartás és a naplózás, a felhasználók felé biztosított átláthatóság, az uniós adatkezelési szabályok betartása, a megfelelősségi értékelés vagy a kormányzati regisztráció. Az EB a szabályok érvényesítésében valamiféle hibrid megközelítésre törekszik, ahol az alapvető végrehajtás nemzeti szinten, a nemzeti szabályozókon keresztül történne, de bizonyos kérdések megmaradnának a Bizottság hatáskörében – hasonlóan mondjuk az európai versenyjogi gyakorlathoz.

Az innovációt fojtogató túlszabályozás és az etikát veszélyeztető alulszabályozás közötti egyensúlyt valószínűleg lehetetlen vállalkozás lesz pontosan belőni, így a hangsúly az európai és a kontinensen túli modellek közti különbségeken lesz. A bírálatok között szerepel például a magas pénzbírságok kockázata, ami a kritikusok szerint egyszerűen elriasztja majd az MI-vonatkozású befektetéseket. Még érdekesebb az EU-tól nem teljesen függetleníthető, de saját ambíciókkal rendelkező Egyesült Királyság helyzete, amelyik a mesterségesintelligencia-befektetéseinek harmadik legnagyobb célországa a világon, ebben a tekintetben túlszárnyalva Németország, Franciaország és Izrael együttes teljesítményét is.