Az elmúlt napokban sokfelé volt vezető hír, hogy megvan a zsarolóprogramok legelső, közvetlen emberi áldozata. A német hatóságok már vizsgálják annak annak a sürgős beavatkozásra szoruló páciensnek a halálát, akit egy düsseldorfi kórházból egy távolabb fekvő intézménybe voltak kényetlenek átszállítani, miután a kórházat zsarolóvírus-támadás érte, megbénítva annak informatikai rendszereit. A tragikus esemény ismét felhívta rá a figyelmet, hogy a világszerte szaporodó ransomware-támadások mennyire fájdalmas következményekkel járhatnak.
Bár ezek a kampányok a fajsúlyos üzleti szereplőkre vagy a kritikus infrastruktúrák irányítására nézve is pusztítóak lehetnek, a kiberbűnözők a befektetés-megtérülés arányait figyelembe véve már a kkv-kat, sőt a helyi kormányzati rendszereket, így esetenként a kórházakat célozzák. Ez azt is jelenti, hogy már korántsem csak vaktában lövöldöznek, hanem olyan célpontokra vadásznak, amelyek nem feltétlenül képesek a naprakész kiberbiztonsági protokollok fenntartására, de a zsarolóprogramok olyan károkat okoznak nekik, hogy hajlamosak kifizetni a váltságdíjakat.
A biztonsági jelentések a világjárvány nyomán kialakult helyzetben az incidensek számának gyors növekedéséről számolnak be, összefüggésben a tömeges távmunkával és az általános bizonytalansággal. Ahogy azonban a ZDNet friss összeállítása is felhívja rá a figyelmet, a ransomware támadásokat sokan mégis a digitális korszak velejárójának tartják, amit meg kell tanulnunk elfogadni és kezelni; ehhez képest a zsarolóprogramok felfutása éppen azoknak a körülményeknek köszönhető, amelyeket máskülönben is az internetet fenyegető legnagyobb kockázatoknak tartanak.
Nem kézenfekvő, hogy ennyire sikeresek legyenek
A cikk négy olyan területet jelöl meg, amelyen mindenképpen mélyreható változtatásokra lesz szükség ebben a tekintetben. A legelső a szabályozás politikai vetületeivel kapcsolatos, mivel a malware-kampányokat vezénylő csoportok sokszor olyan országokban működnek, ahol tevékenységüket megtűrik, esetenként pedig támogatják is. Ebből következően a zsarolóvírusok ellen sem lesznek soha elég hatékonyak a lokális jogárvényesítés eszközei, és elkerülhetetlen lesz, hogy a téma a nemzetközi politikában is napirendre kerüljön.
Másodszor ott van a saját állami erőforrások felhasználásának a kérdése: ennek alapján a biztonsági szolgálatok feladatai között prioritássá kell emelni a zsarolóprogramok elleni védekezést. Bár az ilyen szervezetek értelemszerűen a kémkedésre vagy a kiberhadviselésre koncentrálnak, a ransomware jelenség mára annyira égető problémává vált, hogy érdemes lenne nemzetbiztonsági jelentőségű ügyként kezelni. Bár a cikk is kiemeli az olyan kezdeményezéseket, mint amilyen a titkosítási kulcsokat közzétevő NoMoreRansom projekt, ennél mindenképpen többre lesz szükség.
Harmadszor be kell látni, hogy a kiberbűnözők ott próbálkoznak, ahol a leendő áldozatok jó eséllyel ki fogják nekik fizetni a fájlok titkosításának feloldásáért kért váltságdíjakat. Ez az áldozatok szempontjából sokszor teljesen érthető, azonban a dolog vége az lesz, hogy a ransomware-jelenség normalizálódik, vagyis elfogadottan egy újab tétel lesz belőle a következő költségvetések tervezésekor. Megerősödik az a szemlélet is, hogy ha az adatokat nem lopják el, csak használhatatlanná teszik, akkor az incidens jelentősége sem akkora, így a védekezés költségeit is nehezebb lesz megindokolni.
Végül a biztonsági megoldásokat ideje volna praktikussá tenni, mert a bűnözők előtt adódó lehetőségek nem mindig maguktól értetődőek. Amíg az informatikai infrastruktúrák különböző rendszerekből állnak azok minden hibájának szorzataként, amíg a gyártók nem a piacosítás előtt, hanem már használat közben javítgatják a szoftvereket, és amíg a felhasználók vagy üzemeltetők sem tesznek meg mindent a rendszerek biztosítására, addig a bűnözők sikeresek lesznek. Bár a védekezés minden szervezetnek időbe, pénzbe és energiába kerül, az esetek túlnyomó többségében elég lenne a biztonsági frissítések renszeres telepítése és a munkatársak megfelelő tájékoztatás is, hogy megelőzzék a bajt.
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak