Az online oktatásra való, erőltetett ütemű átállás egy sor problémát vetett fel az adatvédelemtől a hatékonyság csökkenésén át egészen a plágiumig, amelyeket a mai napig nem sikerült teljes körűen kezelni. Ez aránytalan terheket hárít a tanárokra is, akik nem feltétlenül rendelkeznek a szükséges technológiai képzettséggel vagy ismeretekkel a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozásban, nem beszélve arról a kismillió felhasznált szoftverről, amelynek senki sem vizsgálta és értékelte a megfelelőségét.

Ahogy kiderült, a távoktatás tovább súlyosbította a diákok közti digitális szakadékot, és új oldalról is megjeleníti a társadalmi különbségeket, miközben az adatvédelmi és kiberbiztonsági szabályok érvényesítésének is határt szabhatnak az egyes iskolák anyagi lehetőségei. Ugyanez vonatkozik a csalások elaszaporodásának kezelésére is, ami további költségekkel járhat az amúgy sem jól eleresztett iskolákra nézve, ráadásul a magánélet védelmével kapcsolatban is felvet nehezen megválaszolható kérdéseket.

Bár az iskolák nyilvánvalan minden tőlük telhetőt megtettek, van, aki szeint az online oktatás problémái egész genrációk tanulására és fejlődésére lesznek hatással. És ahogy az oktatáshoz kapcsolódó alkalmazások száma drámaian megnövekedett, a családoknak sem csak a pandémia alatt kellett digitális osztályteremmé alakítaniuk az otthonukat, hanem a szülőket hosszabb távon is kezdi túlterhelni az a rengeteg online alkalmazás, amelyeken keresztül nyomon kell követniük gyerekeik oktatását.

Drukkoljunk a szülőtechnológiának

Az Axios szerzője például 17 olyan applikációt számolt össze, amelyet használnia kell a menetrendek, az ebédbefizetések, az oktatási segédanyagok és minden más kezelésére, de nálunk is simán összeszámol bárki egy-egy tucatnyi ilyen alkalmazást. A cikkből egyébként kiderül, hogy a járvány során nagyon sok vállalat ajánlotta fel online oktatási eszközeinek ingyenes használatát, amire az iskolák értelemszerűen le is csaptak, most azonban egyre nagyobb gond a szolgáltatások kifutása és a források elapadása.

Visszatérve a szülőkhöz, bár a digitális kommunikáció már csak keveseknek okoz megoldhatatlan feladatot, az információt mindenki szívesebben kapná kézhez ahelyett, hogy neki kellene azt mindenféle csatornákról összeszedegetni. Ugyanilyen problémás az opt-in megoldások használatának általánossá válása, vagyis hogy az iskolai ügyekről szóló üzenetek és tájékoztatás aszerint jutnak el valakihez, hogy rendelkezik-e például Facebook-fiókkal, szemben egy ideális, egyablakos megoldással.

Utóbbira egyértelműen lenne igény, ami életre hívta a "parent tech", vagyis a "szülőtechnológia" műfaját is. Augusztusban mi is beszámoltunk a Milo nevű startup személyi asszisztenséről, ami az OpenAI technológiájával egyszerűsítené a gyerekneveléssel kapcsolatos, időrabló és idegőrlő szervezési feladatokat. Ez általában is segítene a szülőknek a táblázatok és naptárak folyamatos követésével, a házi feladatok, aláírások, meghívók és minden program vagy kötelezettség számontartásával.

Részletek az Axios oldalán »