Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága hétfőn közölte, hogy olyan ügyet fog tárgyalni, amely tesztelné a vonatkozó jogi rendelkezések kolátait a közösségimédia-szolgáltatók számonkérhetőségét illetően a webhelyeiken harmadik felek által közzétett tartalmakkal kapcsolatban. webhelyeiken közzétesznek. A bíróságnak az ügyben hozott döntése, amely ebben az esetben magában foglalná a YouTube (Google) állítólagos felelősségét aplatformon folytatott terrorista propagandáért, a különféle beszámolók szerint hosszú távú következményekkel járhat a felhasználói bejegyzések kezelésére nézve az internetes oldalakon.

A szóban forgó jogszabály az 1996-os Communications Decency Act kommunikációs törvény 230. szakasza, amelyre lényegében a ma ismert internes gyakorlatok is épülnek. Ez általánosságban mentesíti a webhelyeket és az online platformokat, beleértve a a YouTube-ot, a Facebookot a Twittert és más közösségi oldalakat is attól, hogy polgári perekben felelősségre vonják őket a felhasználóik által közzétett tartalmakra hivatkozva. A szólásszabadságnak a technológiai cégekre vonatkozó értelmezése lényegében immunitást biztosít a szolgáltatók számára, amennyiben nem igazolható a rosszhiszeműségük.

Ez a kérdés sokkal messzebbre vezet

A mostani esetben egy 23 éves, Párizsban tanuló kaliforniai nő és rokonai fellebbezést nyújtottak be fellebbezést az alsóbb fokú bíróság döntése miatt, amely felmentette a YouTube-ot a vád alól, hogy számítógépes algoritmusokon keresztül a 2015-ös párizsi merényletekért felelősséget vállaló Iszlám Állam videóit ajánlotta bizonyos felhasználóknak. A kereset értelmében a YouTube-ot és anyavállalatát ez már a terrorizmus anyagi támogatásával is összefüggésbe hozná, ezen keresztül pedig a terrorizmusellenes szövetségi törvényre hivatkozik, amelyik lehetővé teszi az amerikaiaknak a nemzetközi terrorcselekményhez kapcsolódó kárigények érvényesítését is.

Ezt megelőzően egy San Franciscó-i bíróság egy másik rendelkezésre, az említett 230. szakaszra hivatkozva utasította el a felpereseket. Utóbbiak viszont azzal érveltek, hogy a mentesség nem érvényesülhet, ha a közösségi platform algoritmizált módon ajánlgatja mindenkinek az őt leginkább érdeklő tartalmakat, attól függően, hogy ki hogyan használja a szolgáltatását. Nem véletlen, hogy a 230. szakaszt a politikai spektrum mindkét végéről bírálják: a demokraták a gyűlöletbeszéd és félretájékoztatás engedélyezését látják benne, míg a republikánusok a jobboldali hangok cenzúrázásának eszközéről beszélnek, miután a szolgáltatók éppen erre hivatkozva hozhatnak teljesenönkényes döntéseket a tartalom moderálásában.

Az amerikai legfelsőbb bíróság fenti intézkedése mindenesetre a legelső olyan alkalom, amikor a testület közvetlenül értékeli a 230. szakaszt. A The Washington Post által idézett jogászprofesszor szerint most benne van a pakliban, hogy határvonalat húznak a közösségi média manuális tartalomajánlásai és a folyamatok algoritmizálása között. Ezt a kérdést ugyanakkor hamis dichotómiának tartja, amennyiben egyáltalán felmerül, hogy a tartalom ajánlása nem része a hagyományos szerkesztői funkcióknak. A dolog így a 230. szakasz lényegét érinti, amit felboríthatja az internet ma ismert működését.