Az automatizálás terén elért áttörések miatt évek óta téma, hogy ez milyen instabilitáshoz vezet a kékgalléros munkavállalók, vagyis a fizikai munkakörökben dolgozó szak-, betanított- és segédmunkások körében a feldolgozóiparban és más ágazatokban. Bár a dolog egyesek szerint legalább annyi új munkahelyet teremthet, mint amennyit megszüntet, ma már érdemi kutatásokat találni róla, hogy az erőltetett robotizálás növeli ugyan a termelékenységet, de a fejlődő gazdaságokban könnyen vezethet alacsonyabb bérekhez, munkanélküliséghez, sőt népességcsökkenéshez is.

Eközben a szellemi munkakörökben dolgozókat kevésbé riogatták az állásuk elvesztésével vagy akár a szakmájuk megszűnésével: inkább a szükésges rugalmasságról és a gépi intelligencia döntéstámogató szerepéről volt szó, amelynek révén az MI nem helyettesíteni, hanem kiegészíteni fogja a megfelelően felkészült dolgozókat. Legalábbis ez volt a helyzet a generatív mesterséges intelligenciában tapasztalt áttörésekig, amelyek már azt vetítik előre, hogy az MI akár a kreatív területen és magasabb fizetéssel járó, főiskolai végzettséget igénylő pozíciókban is alkalmas lehet egy nagy csomó ember helyettesítésére.

Lesz lehetőség, csak nehéz lesz élni vele

A The Atlantic összeállítása ezzel kapcsolatban az MIT egyik professzorát idézi, aki a foglalkoztatás és a technológiai változások szakértőjeként a korábban nem automatizálható munkák érzékenységéről beszél a gépesítéssel szemben. Eszerint a haladás az ilyen területeken lineáris és kiszámítható volt: a lépéseket mindig az emberi felhasználó határozta meg, a gép pedig követte az eljárást, nem tanult és nem improvizált. Az MI csúcsfejlesztései viszont már kezdenek látványosan eltérni a megszokott iránytól, ettől pedig a méregdrága diplomák sem feltétlenük védenek meg senkit.

Ahogy a nemrég kipattant CNET-ügyből vagy a ChatGPT különféle felhasználásaiból kiderült, az algoritmusok egyelőre közel sem működnek hibátlanul. Annál viszont már most is sokkal jobbak, mint amire korábban bárki számított, és most csak a szöveggeneráló MI-eszközök kézenfekvő felhasználásairól beszélünk. A fejlesztések azonban számos, hagyományosan fehérgallérosnak elkönyvelt piacot érintenek a számítástechnikától az egészségügyig. Ugyan sok speciális pozíció marad továbbra is az emberekre, és az MI sokat segíthet a szaktudás jobb felhasználásában (vagyis a szakosdásban), ezeket a specialista pozíciókat nagy versenyben lehet csak megszerezni. A küzdelem pedig annál élesebb lesz, hogy a belépő szintű állások kerülnek majd legelőször a gépek kezébe, vagyis nehezebb lesz megszerezni a továbblépéshez szükséges tapasztalatot.

Részletek a The Atlantic oldalán »