Egy néhány nappal ezelőtt közzétett kutatás eredményei szerint az ipari robotoknak való kitettség könnyen vezethet alacsonyabb munkaerőpiaci jelenléthez, foglalkoztatái szinthez és fizetésekhez, miközben a munkahelyi automatizálás közvetve növeli a családok adósságát, sőt csekély mértékben még a csökkenti is az érintett családok gyermekeinek számát, akikre azonban így is több időt és pénzt kell szánni. A National Bureau of Economics Research tanulmányában egyetemi kutatók elemeztek Kínából származó adatokat, amelyek egyrészt azért beszédesek, mert az ottani 2016–2020-as ötéves tervében több milliárd jüant fordítottak a gyárak automatizálásának felgyorsítására, másrészt feltörekvő gazdaságról van szó, az eddigi vizsgálatok pedig jellemzően a fejlett gazdaságokra koncentráltak.

Kínában az ipari robotok száma már a milliós nagyságrendet közelíti, amivel az ország világelsőnek számít, de a robotok egy főre vetített arányában ezzel is lemarad a környéken Dél-Koreától, Szingapúrtól, Japántól, Hongkongtól vagy Tajvantól, illetve tágabb kitekintésben Németországtól, Svédországtól vagy az Egyesült Államoktól. A kutatók megállapították, hogy az ilyen irányú befektetések segíthettek Kínának a termelékenység növelésében a növekvő munkaerőköltségek, a fokozódó nemzetközi verseny és a népesség elöregedése közepette, de az automatizálás a feldolgozóiparban és más ágazatokban dolgozó munkavállalók százmillióinak érintette ellentmondásos módon a gazdasági kilátásait.

Figyelmeztetés a második vonalnak

Egy másik, 2016-os tanulmány alapján a kínai munkahelyek több mint háromnegyed része volt valamilyen szinten érzékeny az automatizálásra, ez pedig jellemzően negatív hatásokat jelent a foglalkoztatásra és a bérekre is, amit a kutatók most a különböző egymásra hatások valószínűségeinek összefüggéseivel is ábrázoltak. Külön érdekesek azok a megállapításaik, amelyek szerint például a robotizációnak való kitettség csökkenti ugyan az órabéreket, de ez az éves jövedelmet nem befolyásolta az alacsonyan képzett, középkorú vagy idősebb féfiak esetében. Mégpedig azért nem, mert egyre többet dolgoztak a kiesés pótlására, vagy adósságokat vettek a nyakukba, amit ugyanúgy nehéz lenne a robotizáció áldásos társadalmi hatásai közé sorolni.

A kutatás általában is úgy találta, hogy a családok hitelfelvétellel próbálják szinten tartani fogyasztásukat és megtakarításaikat. Bár a fiatalabbak nagyobb valószínűséggel vesznek részt képzéseken, hogy megőrizzék értéküket a munkaerőpiacon (és ezzel függ össze a gyerekek tanórákon kívüli tevékenységeibe való magasabb befektetés is), a robotok elterjedése az idősebb munkavállalókat arra készteti, hogy korai nyugdíjba vonuljanak. Összességében megállapítható, hogy ha az automatizálás nem hoz létre munkahelyeket, az egyenlőtlenséghez vezethet: a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy erre a fejlődő országoknak különösen nagy figyelmet kellene fordítaniuk, miután a termelékenység automatizáláson alapuló növeléséért súlyos árat fizethetnek a gazdasági méltánytalanságok és társadalmi elégedetlenség erősítésével.