Számos hadiipari fejlesztésről ismert az amerikai gyártó, legutóbbi munkája az F-35 Lightning II vadászrepülőgép másfél évtized alatti kifejlesztése, tesztelése és hadrendbe állítása volt. Ezúttal sem távolodik el az égtől a vállalat: az amerikai haditengerészet 150 millió dolláros üzletet kötött a Lockheed Martinnal, hogy utóbbi hatékony eszközt dolgozzon ki az ember nélküli repülő szerkezetek ellen.

Integrált fegyverrendszer a támadó drónok ellen

Két nagyméretű lézerágyú megalkotásában látják a siker kulcsát az amerikaiak, de egyáltalán nem csak egy (illetve kettő) erős energianyaláb létrehozásában és célpontra irányításában gondolkodnak. A lézerfegyvert ugyanis egy hosszú hatótávolságú megfigyelő, felderítő és célpont-felismerő rendszerrel együttműködve képzelik el, mely hatástalanítani tudja az ellenséges drónokat. Pilóta nélküli repülőgép elhárítói képességek (counter-UAS capabilities), írja körül a katonai szakzsargon a feladatot.

Michele Evans, a Lockheed Martin alelnökének elmondása szerint a fentieket lefedő HELIOS program az első ilyen a maga nemében. Sikeres hadrendbe állítása esetén jelentősen fejleszti az Egyesült Államok haditengerészetének helyzetismereti és rétegezett védelmi lehetőségeit a technológia. A HELIOS egyébként mozaikszó, a High Energy Laser and Integrated Optical-dazzler with Surveillance szavakból áll össze.

Egyelőre nem határozták meg a nyilvánosan elérhető információkban, hogy a nagyenergiájú lézerágyú és a hírszerző képességek hogyan állnak össze tengeri ütközetek esetén a jövőben. A Lockheed annyit árult el, hogy a fegyverből származó adatokat megjelenítik a vállalat saját fejlesztésű Aegis operációs rendszerében.

A fent említett két lézerágyú eltérő tesztelési környezetben bizonyíthatja tudását. Az egyiket egy Arleigh Burke osztályú rombolóra helyezik fel, hogy tengeri körülmények között vizsgálhassák a megoldás képességeit. A másik pedig Új-Mexikóban, a White Sands Missile Range tesztbázison mutathatja be, mire képes a szárazföldön.

Támadás és védekezés – az évezredes fejlődés továbbra is együtt zajlik

Amint az a fentiekből látszik, nem a hétköznapi, barkácseszközökkel létrehozott drónok elleni fenyegetésre készül az amerikai haditengerészet. Pedig azok is komoly kockázatot jelentenek. Szíriában nem egyszer bebizonyította az Iszlám Állam, hogy alig pár száz dollárból életképes, komoly pusztítóerőt jelentő repülő szerkezeteket lehet létrehozni.

Nem csoda, hogy a drónok miatt tavaly már a drónvadászat is nagy üzletté vált. A hobbidrónok robbanásszerű terjedése miatt egyre-másra jelennek meg a drónellenes technológiákat fejlesztő startup cégek is. Világszerte már száznál is több cég kínál különböző megoldásokat a drónproblémára, nem utolsósorban azért, mert a hatósági szabályozás nem igazán tart lépést a repülő eszközök gyors terjedésével és az ennek nyomán felmerülő kérdésekkel. A 2018-as téli olimpián is figyelemmel voltak a jelenségre. A téli játékok biztonságért felelős csapat többek között drónvadászokkal készült a lehetséges fenyegetések elhárítására.

Visszatérve a haditengerészet rendszeréhez: a Lockheed Martin megoldása kicsit el van maradva a britek hasonló célra fejlesztett Dragonfire-jétől. Utóbbi az Európai Unió nagy hadiipari beszállítójának, az MBDA-nak a brit leányvállalatához köthető. A cégcsoport német részlegének együttműködésével tető alá hozott platform ráadásul már bizonyított is: az elképzelést igazoló megoldás 2,5 kilométerről képes leszedni az ember nélküli ellenséges repülő eszközöket.

És, hogy miért éppen lézer? Habár a nagy energia létrehozásához nagy generátorok kellenek, ami óhatatlanul nagyméretű rendszereket eredményez, üzemeltetésük költsége nagyságrendekkel alacsonyabb a hagyományos, rakétákra alapuló elhárító rendszerekhez képest. Egy föld-levegő rakéta gyakran több tíz vagy százezer dollárba is kerülhet, egy lézersugár pár másodpercig való fenntartása viszont néhány tíz dollárnyi energiával megoldható. Ráadásul a rakétákkal szemben jóval pontosabb és gyorsabb – legalábbis ideális légköri viszonyok esetén.