Az orosz védelmi minisztérium beszámolója szerint Szíriában állomásozó erőit több, számos drónból álló raj is megtámadta. A GPS-alapú, ember nélküli repülő szerkezetek sufnikörülmények között előállított robbanószereket vittek magukkal, hogy katonai célpontokban okozzanak károkat.

Ellenséges decemberi csomag

Még december 5-én következett be a támadás, melynek során 13 drónt azonosított be az oroszok radarja. Ezek közül tíz a Hmeymim (Khmeimim) légibázist célozta, három pedig a Tartusz városához közeli logisztikai és utánpótlási célokból létesített táborhoz igyekezett. Az oroszok tájékoztatása szerint a drónok nem érték el céljukat, hat felett kiberhadviselésre kiképzett szakértők vették át az uralmat. Ezek közül három példányt sikerült is későbbi bevizsgálásra összegyűjteni, de a leszállásra kényszerített szerkezetek másik fele felrobbant. A maradék hét drónt még repülés közben szedte le a Pantsir-S légvédelmi rakétarendszer.

Jelenleg orosz katonai szakértők elemzik a légi járművek szerkezeti kialakítását, technikai paramétereit és az éppen elérhető anyagokból összeeszkábált robbanóanyag-terhüket, áll a hivatalos nyilatkozatban. Ez azért különösen fontos, mert például az UAV-k által rögzített adatok dekódolásával megtudható az indítás pontja.

Noha az orosz beszámoló szerint mindegyik drónt megállították, mégsem szabad félvállról venni ezt a fajta fenyegetést. Ez ugyanis az első volt a maga nemében: ilyen számban, ennyire összehangoltan még sosem kezdeményeztek földközelben repülő autonóm eszközökkel légitámadást ellenséges célpontokkal szemben. Modern GPS célravezető rendszer segítette a légi járműveket abban, hogy több mint 50 kilométeres távolságból is rátaláljanak a megrongálandó bázisokra.

Aszimmetrikus hadviselés

Két, egymással nagyjából egyenlő technikai fejlettségi szinten levő, körülbelül azonos erőforrásokkal rendelkező hadsereg csatájára a modernkori történelemben talán a koreai háború volt az utolsó példa. Ezt követően az ismertebb konfliktusok egyre inkább az egyik hadviselő fél komoly létszám- és/vagy technikabeli hátránya mellett mentek végbe. Amikor ezt az előnyt a látszólag nyertes fél nem tudta gyorsan a saját javára fordítani, szinte mindig aszimmetrikussá vált a felek közötti háború. Azaz a rosszabb helyzetben levő fél kénytelen volt erőforrásait optimálisan felhasználni, frontális támadások helyett megbújni és lesből támadni, gyakran házilagosan készített és/vagy zsákmányolt eszközök segítségével.

A drónokra alapuló légitámadás is tökéletesen illeszkedik ebbe a mintába. Az oroszok szíriai légifölénye az általuk ellenőrzött vidéken vitathatatlan, ezzel egy-az-egyben felvenni a harcot a már amúgy is jelentősen visszaszorított Iszlám Állam nem tudja. Kénytelen tehát olcsó, hétköznapi boltokban kapható eszközökből csapásmérő erőt kialakítani.

Nagy üzlet a drónvadászat
Világszerte már száznál is több cég kínkülönböző megoldásokat a drónproblémára. Van, amelyik betanított ragadozó madarakkal vadászatja le a kis repülőket, mások lézeres elfogórendszerre esküsznek. De akad olyan megoldás is, ahol ágyúkkal vagy nagy méretű "ellen-drónokkal" kísérleteznek, amelyek egy hálót és hozzá kapcsolódóan egy ejtőernyőt lőnek a repülő betolakodókra.

Léteznek kevésbé intruzív megoldások, például a német DeDrone-nál, amelyek kamerák, hangfelvevők, wifi-jeleket érzékelő szenzorok és RF szkennerek segítségével passzívan monitorozzák a hatósugarukban járó drónok tevékenységét. A legújabban egyre-másra felbukkanó startup fejlesztők azonban a vezeték nélküli protokollok feltörésére, a drónok utasításainak felülírására koncentrálnak, blokkolva a repülők kamerájából származó videójeleket, és akár teljesen átvéve az irányítást a behatoló gépek felett. További részletek erre.

Elég jól átadják ezt az érzést az oroszok által közzétett képek. Érdekes módon, míg a házi körülmények között összeügyeskedett bombák viszonylag komolynak tűnnek, az azokat célba juttatni hivatott repülő eszközök már nagyon alacsonyszintű technika bevetését mutatják. A drónokat darabonként egy propeller hajtotta (tehát nem kvadkopterek voltak), vezérlőcsomagjuk mellett beépített üzemanyagtartállyal rendelkeztek. Alkatrészeik java nem fémből, hanem műanyagból készült, ráadásul a törésmentes leszállást lehetővé tevő kiegészítők is hiányoztak róla (érthető módon).

Ezzel szemben a célba jutásukról gondoskodó GPS vezérlőrendszerről nem árultak el sok részletet az oroszok, inkább csak sejteni lehet, hogy míg a drónok maguk a gagyi határát súrolták, irányítóközpontjuk ennél sokkal profibb volt.

IED a levegőből

Már a kuvaiti háború során is bebizonyosodott, hogy az élőerőre leselkedő veszélyek közül a rögtönzött robbanószerkezetek (improvised explosive device, IED) jelentik az egyik legnagyobb veszélyt. A 2010-es évekre azonban odáig fejlődtek, hogy már nem csupán autóba, elhullott állatok tetemébe, kövek mellé rejtve, álcázva próbál meg ezzel károkat okozni a korlátozottabb erőforrásokkal bíró hadviselő fél, hanem a levegőből is támad velük.

Hiába hárították el ezeket a próbálkozásokat az oroszok, a történteket komolyan veszi a hadsereg. A megszerzett adatok révén azon dolgoznak, hogy kiderítsék, honnan jutottak ilyen eszközökhöz a terroristák, a robbanószer elemzése pedig az ellenség harcerejéről is tájékozódási pontul szolgálhat. Ezekkel az információkkal az őket még mindig finanszírozó forrásokhoz is közelebb lehet jutni néhány lépéssel.