Az amerikai energiaügyi minisztérium (DOE) kedden jelentette be, hogy a közmű szintű napenergia-termelés költségei már az idénarra a szintre csökkennek, amivel a kormányzat 2001-es előrejelzésében csak három évvel későbbre, 2020-ra számolt. Ez a megtermelt wattonként 1 dollár körüli árat és a fogyaztást tekintve 6 centbe kerülő kilowattórákat jelent, köszönhetően a fotovoltaikus hardverek gyors árcsökkenésének és hatékonyságnövekedésének.

Innentől nem a költségeken lovagolnak

A közvetett költségek, mint például a képzett munkaerőre való ráfordítások, ugyancsak redukálódnak, bár sokkal lassabb ütemben. A jelenség hajtóereje elsősorban a jelentős befektetések nyomán felgyorsult innováció és a gyártók közötti árverseny. A kereskedelmi és otthoni felhasználású napelem-rendszerek ára ebben a pillanatban rendre 11 és 14 százalékkal haladja meg a 2020-ra prognosztizált szintet, de a trendvonalak alapján még az idén alájuk bukik, így a minisztérium a korábbiakhoz képest új célszámokat határoz meg 2030-ig.

A DOE szerint ideje, hogy amegfizethetőség mint fő szempont helyett a rendszerek megbízhatósága, rugalmassága és tárolókapacitása kerüljön a figyelem középpontjába, tekintve, hogy a telepítés önmagában már nem tűnik lényeges akadálynak. Az ezzel kapcsolatos saját kutatási projektekre a kormányzat 82 millió dollárt különített el. Az USA elektromos közműveiben jelenleg alig másfél százalékos a napenergia aránya, de az elmúlt évek adatai alapján exponenciális a fejlődés, és már néhány év múlva ennél sokkal látványosabb részesedésre számíthatunk.

Léteznek, de egyre fogynak a problémák

A megújuló energiaforrások egyik közismert problémája, hogy nem állandóan, hogy szakaszosan, ráadásul esetenként kiszámíthatatlanul állnak rendelkezésre, vagyis nem nyújtanak stabil és jól skálázható teljesítményt. Erre nyilván az a megoldás, hogy a túltermelésből származó többletet raktározni kell, hogy később felhasználható legyen az energiaszegény időszakokban.

A túlmelegedésre hajlamos és hamar elöregedő lítium-ionos megoldások azonban nem jelentenek tökéletes választ, különösen, hogy a készletek nem kiapadhatatlanok az előállításukhoz szükséges ritkaföldfémekből. A vonatkozó fejlesztések ezen a téren is zajlanak: az Alphabet Lab X részlege például ipari szintű megoldáson dolgozik sóoldat (só és fagyálló) felhasználásával.

A megújulók másik jellemzője, hogy a földrajzi környezettől függően elég jelentős különbség lehet a hatékonyságukban. Az Apple az észak-karolinai Maidenben már olyan szerverfarmot üzemeltet, ami teljes energiaigényének 60 százalékát ebből a forrásból fedezi, de a maradék 40 százalékot is zöld forrásokból – például szélerőművekből – állítja elő. Ugyanez azonban még az Államokn belül sem lehetne mindenfelé lehetséges.

Az  adatközpontokról szólva azonban eltérő megtérülések ellenére is elmondható, hogy a jövő a zöldebb, környezetet kevésbé terhelő szervercsomópontoké. A világ eddigi legnagyobb publikus adatközpontját például Norvégiába, a sarkkörön túlra tervezik, amelynek 1000 megawatt körüli fogyasztását 100 százalékban zöld energiával fedeznék, kihasználva az olyan költségkímélő tényezőket, mint a helyszínből következő, minimális hűtési igény.