Az üzleti mutatók, a negyedévenként emelkedő bevételi adatok, a félelmetes profitráta azt mutatja, hogy az Apple megtalálta az aranytojást tojó tyúkot. Az iPhone olyan szinten uralja az eredményeket, hogy a bevétek több mint 60 százaléka a mobilok értékesítéséből folyik be. A két évenkénti modellváltás bejött és már akkor sem kell izgulnia Tim Cooknak, amikor az „s” betűvel ellátott, frissített verziók kerülnek a piacra.

Külsőre alig változott

Az idei eresztésben éreztem először azt, hogy az Apple többet szeretne beletuszkolni a megnövelt kijelzőjű készülékekbe. A tavalyi felhozatalból az akkor újdonságnak számító 6 Plus modellt próbálhattam ki, és az volt az érzésem, hogy az Apple nem különösebben foglalkozik az új dimenziók által okozott kezelhetőségi problémákkal. Ahogy tavaly, idén is a Telenor biztosított egy tesztkészüléket, ezúttal azonban maradtam a 4,7 colos verziónál és elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy van-e hasznuk azoknak azt újításoknak, amelyekkel a 2015-ös szériát beharangozták.

De mielőtt rátérnék ezekre, nézzük meg, hogy külalakban, dizájnban változott-e valami. Nos, nem sok. A nálam járt, asztroszürke színben pompázó mobil ugyanazt a magas szintet hozta összeszerelésben és anyagminőségben, mint a tavalyi. A fekete és szürke kombináció messze nem adta azt a vásári hangulatot, mint a tavalyi tesztben, a formát pedig az elmúlt időszak alatt valószínűleg megszoktam, amivel valószínűleg hasonlóan áll még pár százezer vásárló a világon.

A kijelző gyönyörűen hajlik rá a fémház széleire, ami főleg a lekerekített sarkoknál látványos. A gombok elrendezése változatlan, a bekapcsoló továbbra is a jobboldalon található, ahogy a hangszóró rácsa és a jack port sem mozdult el alulról. A hátlapon a kamera sokat szidott, de különösebb hátrányt nem okozó dudora az egyetlen látványosság, ha az alma logót nem tekintjük annak.

A kijelző ragyogó színekkel, nagy fényerővel, jó leolvashatósággal kiemelkedik a mezőnyből, de ezúttal van egy új tulajdonság, amiről már a bejelentés előtt is sokat beszéltünk. Ez a 3D Touch, ami lehetővé teszi, hogy a funkciót támogató alkalmazások, menüpontok a kijelző megnyomásának erőssége szerint plusz opciókat nyújtsanak. A tesztidőszak előtt biztos voltam benne, hogy ez lesz az a terület, amivel a legtöbbet fogok foglalkozni, de mégsem így lett. Azaz bizonyos szempontból mégis, de erről egy kicsit később.

Újrafogalmazott ötletek

A 3D Touch egy tökéletes eladást ösztönző, vagy reklámértékkel bíró tulajdonság, de nálam nem tudott bevonulni az állandóan használt funkciók közé. Az biztos, hogy az Apple a feladatot tökéletesen megoldotta: egy rövid idő után abszolút érezhető volt, hogy mennyire kell erősebben ott tartani az ujjat, hogy pl. a kamerával azonnal egy selfie készülhessen, vagy az órával közvetlenül az ébresztő menüpontba jussak. Az első tesztek, próbálkozások után azonban nem éreztem a késztetést, hogy használjam ezt a lehetőséget, ami persze nem jelenti azt, hogy a jövőben az app fejlesztők, vagy maga az Apple ne találnák meg a módját, hogy még jobban kihasználhassák ezt.

A 3D Touch ötlete nem teljesen új, de eddig senkinek sem sikerült ezt értelmesen egy mobilba beépítenie. Nagyjából ez mondható el a kamera Live Photo funkciójáról is, azzal a különbséggel, hogy az állóképekből egyfajta mozgókép varázslás már sokkal több gyártónak eszébe jutott. Ezek között voltak teljesen rendben lévő és működő megoldások is, az Apple mégis az iPhone 6s-ig várt, hogy ezt bedobja a köztudatba – és milyen jól tette.

A mobil kamerája minden egyes fotó elkészítése előtt és után pár másodpercig egy videót is rögzít. Ez már a galériában a fotók között lapozva is kiderül, mivel egy pillanatra megelevenednek a fényképek. Ha ezeket megnyitjuk, majd kicsit hosszan megnyomjuk, akkor egy animált gifhez hasonló rövidfilm jelenik meg, ami jó móka még akkor is, ha egyedül az iPhone-ok képesek lejátszani. És ha már itt tartunk: a kamera egyértelműen a mobil csúcspontja. A HDR miatt még a legdurvább dinamikájú fényviszonyok között is kiváló képeket készít, gyorsan fókuszál, és extrém közeli makro felvételek is készíthetők vele.

Megint bejött nekik

Az Apple és az iPhone 6s nem a teljesítmény hajhászásról, a gigabájtokról, GHz-ekről szól, így a bemutatókon sem ez van feltétlenül előtérben. Ennek ellenére érezhető a sebességnövekedés, a laggolás ismeretlen fogalom, és az ujjlenyomat-olvasó is annyira gyors (és pontos) lett mostanra, hogy már segíti, és nem akadályozza a felhasználót.

Az iPhone univerzum egy újabb, jól sikerült darabbak gazdagodott, és az is egyértelmű, hogy hacsak nem rajongóról van szó, akkor egy iPhone 6 után nem érzem kötelezőnek a cserét. Nyilván nem véletlenül váltják így egymást a modellek, és biztosan sokan lesznek, akik a 4,7 colos kijelzőt továbbra is túl nagynak tartják. Most már mindhárom szolgáltatónál kapható a készülék, a hírek szerint hiány sem nagyon alakult ki, de kártyafüggetlenül is hozzá lehet jutni, amennyiben áldoz erre valaki alaphangon közel 250 ezer forintot (a legdrágább iPhone 6s Plus egyébként 365 ezer forintba kerül). A budget kategóriát immáron az 5s modell alkotja, és már most lehet találgatni, hogy még nagyobb kijelzőt, vagy valami egészen új képességet hoz el jövőre az iPhone 7.