A napokban járt le a határidő, ami alatt a hazai mobilpiac két szolgáltatójának a lakossági ügyfelei nyilatkozhattak, hogy megtartják-e a régi tarifájukat, vagy mégis elfogadják az operátorok júliustól tervezett díjemelését. Megkérdeztük a Magyar Telekomtól és a Telenortól is, hogy az érintett ügyfeleik hány százalékát sikerült átvinni a megemelt tarifacsomagokba, de mindkét vállalattól azt a választ kaptuk, hogy az ezzel kapcsolatos információk az üzleti titok kategóriájába tartoznak.
De miért fizetünk annyit, amennyit? Azaz miből áll össze a mobil tarifa?
A mobiltarifák minden egyes tervezett díjemelés kapcsán erőteljesen a figyelem fókuszába kerülnek, ezért próbáltunk utánajárni a hazai árképzési gyakorlatnak. A témával kapcsolatban megkerestük az érintett hazai szolgáltatókat. A tarifaképzési modelljüket érthető okokból üzleti titokként kezelik. Még a szolgáltatók publikus csomagjainak összevetése sem egyszerű, leszámítva néhány – jellemzően korlátlan – ajánlatot.
Megkerestük a szolgáltatókat, hogy mondják el álláspontjukat cikkünk megállapításairól. A Vodafone nem kívánt nyilatkozni, de a másik két szolgáltató elmondta véleményét.
A Magyar Telekom vezérigazgatója, Christopher Mattheisen, a részletekről nem beszélt, és elsősorban az üzleti modell fenntarthatóságát hangsúlyozta. "Ne felejtsük el, hogy ez egy üzlet, ahol fenntartható árstruktúrának kell lennie, tekintetbe véve azt is, hogy milyen mértékű beruházásokat folytatunk. Egyébként pedig nem pusztán az árak versenyeznek, a teljes szolgáltatás ár/érték arányát érdemes figyelembe venni. Az ügyfelek döntését a szolgáltatónál elérhető teljes élmény és minőség határozza meg, amibe az árelőnyt tartalmazó ajánlatok is beletartoznak" – nyilatkozta lapunknak.
Ha valaki megpróbálja összevetni egymással az operátorok különböző csomagjait, tapasztalhatja, hogy a kínálat rendkívül színes. Ezt Drozdy Győző, a Telenor Magyarország vezérigazgatói tanácsadója, annak jeleként értékeli, hogy a magyar piacon van és meglehetősen erős a verseny. Szerinte ugyanis itthon különösen igaz, hogy a hazai szolgáltatók úgy próbálnak az előfizetői igényekhez igazodni, hogy rendkívül széles választékot kínálnak a tarifacsomagokban.
Az ár szerinte nem is kizárólagos fokmérője a versenynek, mert az odáig csökken, ameddig megőrizhető a piac versenyképesség. "Ez a mai magyar mobilpiacon felemásan érvényesül – mondta –, hiszen az egyik szereplő évek óta masszívan veszteséges, a másik szolgáltató nagyjából nullszaldós, csupán egy olyan versenyző van, amelyik tartósan képes profitot termelni." (Ez utóbbin nem meglepő módon az általa képviselt céget értette.) Úgy látja, ahhoz, hogy tovább csökkenjenek az árak, mindenképpen szükség van az adóteher mérséklésére.
Nem olyan egyszerű a képlet, mint a benzináraknál
A mobil távközlési díjak képzését nem lehet a benzinárakéhoz hasonlítani – mondja Bedő Erik, a SciamuS távközlési tanácsadó cég vezető tanácsadója. A benzinárak képzése viszonylag egyszerű, ott rendkívül magas a fix önköltség. Egyrészt van az energiahordozó ára (nyersolaj, feldolgozási költségek stb.), másrészt van az adótartalom, és ez a kettő kiadja a benzinár 80-90 százalékát. Emiatt az ár kevéssé tud rugalmasan alakulni.
A távközlési díjaknál azonban más a helyzet. A szolgáltatók ma már teljesen szabadon képezhetik az áraikat, amibe a hatóságnak nincs sok beleszólása. Van még ugyan valamiféle szabályozás, de annak a tényleges díjakra gyakorolt hatása ma már minimális, mert a tarifákban foglalt és szabályozott díjtételek egy része – itt elsősorban a végződtetési díjakra kell gondolni – oda-visszamenőleges, vagyis egymásnak fizetik a szolgáltatók.
Egy tipikus viszonylatban, ha az egyik ügyfél felhívja a másikat, akkor valószínűleg a másik is ugyanannyit fogja hívni az egyiket. Ez arra az esetre nem igaz, ha valamelyik félnek korlátlan csomagja van, mert akkor a korlátlan csomaggal rendelkező félnél jellemzően gyakoribb a híváskezdeményezés.
Ha a szolgáltató szemszögéből nézzük az általános gyakorlatot, egyik szolgáltató nagyjából annyit fizet a másik szolgáltatónak, mint az neki. A végződtetési díjak abszolút értékben sem játszanak szerepet, mert ezek a díjak jelentős mértékben csökkentek. Ez azt jelenti, hogy a korlátlan csomagoknál a percdíjak lényegében a végződtetési díjak alá kerülnek, mert a szolgáltatók azzal számolnak, hogy a különbözetet majd behozzák a nagyobb számú bejövő híváson – magyarázza Bedő.
Fontos bevételi forrás a tömeges sms
A díjelemek között a másik nagy kivétel az sms. Itt a végződtetési díj több mint tíz éve változatlan: sms-enként 14,40 forint. Eközben egy rövid szöveges üzenet valós önköltsége filléreket tesz ki, hiszen az sms továbbítása lényegében ingyen van a szolgáltatónak.
Az amerikai szolgáltatók már reagáltak erre: ott régóta létezik az ingyenes sms, tekintettel arra, hogy ott nincsenek végződtetési díjak. Európában azonban még jó ideig nem várhatunk erre, mivel itt még ekkora tétel a végződtetési díj. (A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy cserébe Amerikában a fogadott hívásért is fizetni kell.)
Magyarországon a már említett mértékű végződtetési díjban állapodott meg a három szolgáltató. Ebbe ugyan lehetne beleszólása mind az európai, mind a hazai hatóságnak, de egyikük sem teszi – hangsúlyozza Bedő.
Ha már az sms-eknél tartunk. A szolgáltatók egyik nagyon fontos bevételi forrása a tömeges sms-küldés, különösen a banki sms-ek, hiszen azok csak egy irányba mennek. A banki sms-ek a teljes sms-piac 20-25 százalékát teszik ki. A tömeges sms-piacból a szolgáltatók alapvetően a piaci részesedésük arányában részesednek.
Magyarországon egyébként havonta hozzávetőleg 200 millió sms-t küldenek. Ezeknek a végződtetési díja havi nettó 2,9, éves szinten mintegy 35 milliárd forint, ami alapján már viszonylag könnyű kiszámolni, hogy ebből mennyit kereshet egy-egy szolgáltató.
Az adótartalom sem olyan egyszerű
Azt gondolhatnánk, hogy az adótartalom kivonása után legalább azt megkapjuk, mennyi a nettó bevétele a szolgáltatóknak. De nem így van.
A tarifákba épülő elemek között vannak a különféle telekomadók. Azokat azonban hivatalosan nem lehet beépíteni a díjakba, ám a belső ármodelleken keresztül lényegében mégis ez történik. 2012-ben például először a Vodafone, majd a Telenor, végül a Magyar Telekom is árat emelt. A percdíjra vetített telekomadó például lakossági szegmensben 2 forint megkezdett percenként, illetve ugynennyi SMS-enként, és 700 forintban maximálták havonta és számonként. z üzleti szegmensben magasabb: 3 forint megkezdett percenként, illetve ugynennyi SMS-enként, maximum 5000 forint havonta és számonként. Ha a precre kivetett adót nézzük, az ténylegesen 3,80 forintot jelent amiatt, hogy megkezdett percenként kell fizetni, ugyanis akkor is a 3 forint adó ketyeg, ha csak például 20 másodpercet beszélünk a megkezdett percből. Az adótételek sorában ott van még a közműadó is, ami 125 forint méterenként.
A képletet még bonyolultabbá teszik további költségelemek, melyek egy része az adóterhekre is hat. Vannak állandó költségek: adminisztratív, marketing és egyéb kiadások. Nagy tételt jelentenek a beruházások. Ez alól a 2G hálózatok kivételek, mivel azok már évek óta leírt tételek. A 4G hálózatok fejlesztési költségeit pedig a szolgáltatók elsősorban az adatforgalmon igyekeznek behozni.
Drozdy Győző szerint az államnak az adók adnak eszközt arra, hogy ha közvetve is, de igenis hathatósan befolyásolja a tarifákat. A mobil iparágban példátlan méretű adók vannak, amelyek értelemszerűen jelentősen befolyásolják a tarifaképzést – mondta. Az adóterhet azonban nem szűkíti le a szektort sújtó különadókra, hanem beleszámítja a normál céges adókat és az áfát, valamint a frekvenciák egyszeri, valamint évente fizetendő díját is. Ezek szerinte összességében lényegesen több mint a felét elviszik az árbevételnek, vagyis nagyon jelentős ezen a piacon az állami kicsatolás.
A hálózatfejlesztési beruházásokat a júniusban elfogadott 2016-os adótörvény úgy preferálja, hogy az új fejlesztésekre némi közműadó-kedvezményt ad. Az újonnan épített, valamint a legalább 100 Mb/s sebességűre korszerűsített hálózatok után csak az építéstől/korszerűsítéstől számított 6. évtől kell megfizetni ezt az adónemet. Azzal kapcsolatban azonban nem sikerült információt szereznünk, hogy a beruházások ténylegesen hogyan oszlanak el az egyes termékek és ügyfélszegmensek között.
Az üzleti ügyfelek átlagos adattarifája havi ezer forint
Azt mindhárom mobilcég elismerte, hogy a tarifák az üzleti szegmensben jóval alacsonyabbak, mint a lakosságiban. Különösen igaz ez a hangtarifákra, vagyis a szolgáltatók alapvetően a lakosságon keresnek, és nem az üzleti előfizetőkön. A nagyvállalatokkal 50 SIM-kártya felett már egyedi szerződéseket kötnek. A középvállalatoknál – ide sorolhatók a 15-50 SIM-kártyával rendelkező cégek –, vannak publikus és egyedi csomagok is. Az ennél kisebbek viszont már csak a publikus csomagokra fizethetnek elő. (Ami az üzleti szegmens egészét illeti, ha a hangpiacon nem is, az adatpiaci előfizetésekben minden bizonnyal van jól kimutatható haszon.)
Bedő szerint az üzleti szegmensben érvényes és a lakossági tarifák közti eltérést jól mutatják a SciamuS által használt ún. virtuális percdíjak. A virtuális percdíj kiszámításához össze kell adni a havidíjat és a belföldi forgalmi díjakat, és az összeget el kell osztani a ténylegesen lebeszélt percekkel.
Ez alapján az üzleti szegmensben a szolgáltatók egyes nagyon nagy ügyfeleinél akár 10 forint/perc alá is kerülhet a percdíj, miközben ugyanez a lakosságnál 40-50 forint is lehet. A tipikus belföldi irányban korlátlan üzleti csomag díja havi 3 ezer forint. Ez elosztva az átlagos havi 200 lebeszélt perccel 15 forintra jön ki a virtuális percdíj.
Az adatforgalomnál is érdemes számolni virtuális díjat, de ott bonyolultabb a számítási képlet. Ha mondjuk, választunk havi 3 ezer forintért egy 5 gigás csomagot – mondja Bedő –, azt gondolhatnánk, milyen olcsó, mert 600 forint egy gigabájt. Ez azonban csak akkor igaz, ha az ügyfél ténylegesen elhasználja a teljes adatmennyiséget, de az általános gyakorlat nem ez, hanem többnyire marad fel nem használt adatforgalmi mennyiség, amit viszont nem lehet átvinni a következő hónapra. Emiatt Magyarországon ideális esetben az üzleti ügyfelek adattarifája gigabájtonként ezer forint körül alakul, amire a szolgáltatóknak a még magas beruházási költségek (és a közműadók) miatt szükségük is van.
A beruházási költség az adatnál közvetlenül arányos a forgalommal, és a bájtonkénti beruházási költség magasabb, mint a vezetékes hálózatoknál.
A külföldi példák alapján Bedő Erik úgy látja, hogy épp az csökkenthetné tovább az adattarifákat, ha a szolgáltatók nagy ütemben fejlesztenék a 4G-t, mivel itt az adótételek közül csak a közműadó jön szóba, ennek meg nincs nagy súlya a mobilok esetében. A 4G nagy előnye, hogy ennél a technológiánál jóval alacsonyabb a transzferált bájtonkénti beruházási költség, mint a 3G-nél.
Azt, hogy ennek ellenére nem fejlődik gyorsabban a 4G, Bedő Erik azzal magyarázza, hogy a szolgáltatók egy része még arra hajt, hogy megtérüljenek a 3G-s beruházásai, ami érthető és elfogadható szempont.
Ez utóbbi legfőképpen a Vodafone-ra igaz, amely a versenytársakhoz képest évekkel később lépett a hazai piacra. A Telekom és a Telenor viszont a tavalyi frekvenciatendert követően – főleg a kiosztott 800-as sávnak köszönhetően – kimondottan a 4G-re koncentrál. Terveik szerint ez év végére teljesen lefedik az új technológiával a lakossági piacot. Van olyan ország, ahol 2020-ra teljesen kivezetik a 3G technológiát. A 2G megmarad a hangnak, az adatot pedig teljes egészében a 4G szolgálja ki. Várhatóan 2030-ig egyébként a 2G-t is kivezetik, mert a 4G elbírja a hangot is.
Bedő megállapításaival Drozdy Győző sok mindenben egyetért. Ugyanakkor szerint az adatforgalom nem keresztfinanszírozza a beszédforgalmat, sőt épp fordítva van, ugyanis az adatpiac még nem tartja el magát.
Az adatforgalom ugyanis a sokszorosát köti le erőforrásoknak ahhoz képest, amennyivel jelenleg részesedik az árbevételból. "De ez nem meglepő, hiszen amikor elindult a mobilszolgáltatás, az induláskori előfizetői számmal és forgalommal, az akkori árakon az is veszteséges volt. Aztán évek alatt az ügyfélbázis annyira megnőtt, illetve annyira lecsökkent a termelési költség, hogy ma már a mérleg normál esetben pozitív. A szolgáltatók jelenleg rengeteget költenek a hálózataik fejlesztésére, hogy ügyfeleik mindenhol a lehető leggyorsabb hálózaton élvezhessék az internet előnyeit, emiatt azonban az adatforgalmi szolgáltatás a mai árakon keményen veszteséges. Az operátorok így abban reménykedhetnek, hogy a folyamatosan növekvő volumen és a termelési költség csökkenése együttesen azt eredményezi, hogy a jövőben ezeken az árakon is lehet profitot realizálni, még akkor is, ha esetleg tovább csökkennek a tarifák" – magyarázta Drozdy.
Jól fizet a nemzetközi forgalom is
Bár az uniós terv a roaming eltörlése, a szolgáltatók egyelőre jól keresnek a nemzetközi hívásokon, egyelőre még a roamingon is. Nem igazán indokolt egyébként, hogy az EU-n belüli nemzetközi hívások magasabb díjúak legyenek, mint a belföldiek, mert a végződtetési díjak Európában mindenhol nagyjából ugyanakkorák. Itt is folyamatos a díjcsökkenés, és 2017-re már a roamingtarifák teljes megszüntetését is kitűzte az Európai Unió, bár a megvalósítás részletei még nem ismertek.
a melléklet támogatója a Balasys IT Zrt.
Biztonságos M2M kommunikáció nagyvállalti környezetben a Balasystól
A megnövekedett támadások miatt az API-k biztonsága erősen szabályozott és folyamatosan auditált terület, amelynek védelme a gépi kommunikáció (M2M) biztonságossá tételén múlik.
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak