Az AMD új processzorainak tavaszi-nyári sikere egyértelműen meglepte az Intelt, hiszen az Advanced Micro Devices jó pár éve már csipkerózsika-álmát aludva csupán korábbi CPU-it toldozgatta-foldozgatta. Látszólag legalábbis, mert a Ryzenek gyorsan nagy elismerést váltottak ki, impozáns teljesítményükkel, alacsony fogyasztásukkal és riválisaikhoz képest alacsonyabb árral.

Tovább zsugorított tranzisztorok

Nem lassít semmit ezen a tempón a vállalat, így a következő lapkái a WCCTech szerint 2018 elején már meg is fognak jelenni. Az ígéretek szerint a Ryzen 3, 5 és 7 CPU-k egyaránt új példányokkal gazdagodnak majd, melyek a jelenlegi generációhoz képest még nagyobb teljesítményre, órajelre és túlhajtásra lesznek képesek. Ezt többek között a magasabb órajelű DDR4 memóriák támogatásának köszönhetik.

A Ryzen második generációja lesz az első olyan AMD-s lapkasorozat, amely már 12 nanométeres gyártási eljárással készül, így még több tranzisztort tudnak egységnyi helyre zsúfolni. Az AMD Zen+ CPU architektúrájára épülő Ryzen 2 család Pinnacle Ridge kódnév alatt jelenik meg, és várhatóan a csúcskategóriával kezd. Értesülések szerint a Ryzen 7 új kiadása februárban kezdi hódító útját, melyet aztán márciusban követ a középkategória.

Az akár 8 maggal és 4,4 GHz-es órajellel bíró CPU-k az AMD reményei szerint nem csak lekörözik az Intel nyolcadik generációs Core lapkáit, hanem a sebtiben összedobott, kifejezetten a Ryzenek, pontosabban a speciális Threadripper miatt piacra lépett 9000 sorozat tagjait is felülmúlják majd. Konkrét teljesítményadatokat azonban egyelőre nem árult el a chipfejlesztő vállalat.

Az Intel-birodalom visszavág(?)

A fentiekkel nagyjából egy időben jelentette be az Intel, hogy hogy megújul Pentium Silver és Celeron termékvonala, melyek már az új Gemini Lake architektúrára fognak alapulni. Ezzel a tavalyi Apollo Lake-et váltja; valamivel nagyobb általános és grafikus teljesítményt hozva a belépő szintű lapkák szegmensébe.

Mivel a névkonvenció változatlan maradt, ezért a témában jártasok számára könnyen kitalálható, hogy a Pentium Silver és a Celeron chipek gyakorlatilag ugyanazt az architektúrát használják, amiket az Intel az Atom lapkák számára készít. Utóbbiak a könnyű, olcsó, alacsony teljesítményű netbookokból fejlődtek ki; ugyanakkor ma már nem ezt a kategóriát célozza vele a chipgyártó, hanem elsősorban a dolgok internetének eszközeihez ajánlja. Mindeközben a Pentium családban alkalmazott integrált grafikus mag a teljesen más szegmensbe szánt Kaby Lake Core architektúrából eredeztethető; a két különböző háttér egy tokozáson belüli összeillesztése minden bizonnyal okozott néhány álmatlan éjszakát az Intel mérnökeinek.

Az informatika fejlődésének üteméről sokat elmond, hogy mára a Celeron belépőszintű processzorok mindegyike már vagy két-, vagy négymagos kialakítással bír, és 2,7 GHz-es órajelig skálázódik, attól függően, hogy asztali vagy mobil chipről van szó. A DDR4 RAM támogatása ezekben a termékvonalakban is jelen van, illetve a váltásnak köszönhetően már zökkenőmentes a nagyfelbontású videolejátszás támogatása. Ugyanezek a paraméterek jellemzik a Pentium Silvereket is, azzal a különbséggel, hogy itt minden CPU négymagos, kicsivel nagyobb (általános és grafikus) teljesítményre képes, az asztali példány teteje pedig 2,8 GHz-es frekvencián üzemel.

Kutya-macska barátság

Könnyen belátható, hogy a két gyártó bejelentései nem ugyanazokat a szegmenseket célozzák. Az Intel ugyanakkor egyre ádázabb harcot kénytelen vívni régi riválisával, így nem hanyagolhatja el a belépő szinten jelentkező igényeket sem.

Akad azonban kivétel, amikor a két vállalat nem egymás ellen, hanem összefogva, egy harmadik rivális – az Nvidia - legyőzése érdekében dolgozik. Az Intel és az AMD nemrég úgy döntött, hogy közös erővel fognak olyan, laptopokba szánt chipet fejleszteni, amely az előbbi processzorára és az utóbbi integrált Radeon grafikus egységére épül. Ezzel a két vállalat pontosan azt tenné össze, amiben hagyományosan jobban teljesítenek. Az Intel integrált videovezérlője eléggé harmatos az AMD megoldásával szemben, utóbbi viszont nyers, általános célú számítási teljesítményben volt sokáig elmaradva az Intelhez képest.