Az AMD csúcskategóriás CPU-ja eredetileg nem is szerepelt a vállalat processzorstratégiájában, azt a cég mérnökei kvázi hobbiból dobták össze. Az AMD szakemberei munkaidejük egy részét ugyanis egyfajta kreatív szabadidőként használhatják: egy adott keretig saját projektjeiken dolgozhatnak a céges erőforrások felhasználásával. Nos, ennek eredménye lett az Intel gatyáját telepakoltató Threadripper.

Újra versenyhelyzet

Egyébként sem áll annyira jól a nagyobbik chipgyártó szénája az idei évben, még akkor sem, ha csupán a processzorok piacát nézzük. Az AMD ugyanis teljes letámadásba ment át, Ryzen lapkái a Core CPU-k teljesítményét hozzák, meglepően jó energiahatékonyság mellett – és érezhetően alacsonyabb áron. Amikor pedig úgy tűnt, hogy a felső-, a közép- és a belépőszintű kategóriát is lefedte a hárombetűs gyártó, és az Intel ezekre úgy, ahogy tudott válasszal szolgálni, előhúzták a varázskalapból a Threadrippert.

Az Intel ugyanis bejelentett egy korábban nem létező modellt, a Core i9-es CPU-kat. A legalább 4, de akár 10 magos lapkákat a jövőben 12, 14, 16 és 18 magos változatok is követhetik. A párhuzamos feladatvégzést új szintre emelő chipeknek - az Intel állítása szerint - akár hat darab, 4K-s felbontású, 360 fokos videó megjelenítése sem okoz problémát. Ennek persze ára van: a 10 magos Core i9-7900X egy híján 1000 dollárba kerül, a 18 magos szörny viszont megjelenésekor ennek pontosan a duplájáért kelleti majd magát.

Ezzel a sorozattal akarta az elsőséget visszaszerezni az AMD-től. A nyáron tartott tajvani Computexen azonban a nagyközönség megismerhette a szintén sokmagos Threadrippert: a bemutató szerint gond nélkül kiszolgál négy grafikus vezérlőegységet, bizonyos tesztekben a Ryzen 7 1800X teljesítményének közel háromszorosát hozva.

Alacsonyan tartott költségek

Még figyelemreméltóbb az AMD termékének teljesítménye a Forbes által készített interjúban elhangzottak tükrében. A Ryzenen dolgozó mérnökök ugyanis nem egy hosszútávú, komoly büdzsével megtámogatott processzort hoztak össze, hanem szinte sufnituninggal hoztak ki még többet a Ryzenből. Szenvedélyes munka áll a Threadripper mögött, fedte fel Sarah Youngbauer, a chipfejlesztő egyik mérnöke, aki elárulta, hogy már egy éve folyt a munka a lapkán, amikor egyáltalán rábólintott a vezetés.

James Prior szerint a mérnökök egy része betekintést kapott abba, hogy milyen teljesítményre és hatékonyságra képes a Zen mag. Az AMD vezető termékmenedzsere társaival megvizsgálta a belső terméktervezési stratégiát, és úgy találta, hogy a Ryzen és az Epyc között maradt egy kitöltésre váró hely. Rájöttek, hogy egy Zen architektúrára alapuló, de az addig tervezetteknél még nagyobb memóriasávszélességgel, több maggal és PCI-E sávval bíró processzor összehozása nem igényelne olyan túl nagy munkát, ha a Ryzen alapjain indulnak el.

"Így hát összerántottuk kis csapatunkat, volt köztünk a platform építéséért felelős ember, a magok tervezésével foglalkozó mérnök. De jöttek az üzleti és a marketing részlegről is, hogy kitaláljuk, miként használjuk fel azt, amink már van, és hogyan adjuk el ezt a főnöknek" – árulta el Prior, hol tartott a projekt 2015-ben.

Felprögették a fejlesztést

Két éve még korai stádiumban volt a Zen projekt, de ahogy fejlődött, úgy profitált belőle a Threadripper is. Ahelyett, hogy minden áron saját ötleteiket nyomták volna át a projekten a mérnökök, inkább a Zen erősségeire igyekeztek alapozni. Erre aztán Jim Anderson, az AMD alelnökeinek egyike is felfigyelt. Az Inteltől érkező vezető elragadtatását fejezte ki a projekttel kapcsolatban, különösen azt követően, hogy megkapta a teljes specifikációt és egy viszonylag pontos határidőt is, amikorra elkészülhet a termék.

Utóbbival azonban nem volt elégedett, ugyanis a mérnökök 2018-ra tervezték a Threadripper debütálását. Anderson azonban tudta, hogy az már túl késő lenne a Ryzen megjelenéséhez képest, ezért arra kérte a mérnököket, hogy hozzák előre 2017 nyarára a lapka piaci startját.

A sikerhez vezető út utolsó állomása a design volt. Úgy kellett összehozni a központi vezérlőegységet, hogy ahhoz ne kelljen dollármilliárdos tervezési költségekkel számolni, és a már meglevő gyártási eljárásba is illeszkedjen az új termék. Ezt tulajdonképpen a Ryzen módosításával érték el, így a lapkaméret növelésére nem volt különösebb szükség. Az Epyc-nél használt foglalat újrahasznosításával és a dolgok újradrótozásával gyakorlatilag meg is történt a kialakítás. Az alaplapgyártókat pedig rövid úton meg tudták győzni a Threadripper támogatásáról – a lapka piackész lett az idei nyárra.