Szinte nem volt olyan mérvadó nemzetközi lap, amelyik ne foglalkozott volna a hétvégén azzal a hírrel, miszerint egy Eugene Goostman elnevezésű szuperszámítógépnek a világon elsőként sikerült a XX. század közepén megfogalmazott Turing-teszten átmennie. A hangzatos sajtóközleményből szinte egy az egyben átemelt cikkek valóságtartalma azonban finoman szólva sem közelíti a száz százalékot.

Chatbot és nem szuperszámítógép

Kezdjük rögtön azzal, hogy a közleményben szuperszámítógépnek aposztrofált Eugene valójában "csak" egy chatbot. Azaz egy olyan program, amelyet a valódi személyek közötti csevegés utánzására készítettek. Ennek egyébként semmi köze a mesterséges intelligenciához, hiszen az ilyen programok jobbára csak tonnányi, előre rögzített válaszból állnak. Ha elég sok ilyen kézi vezérelt kérdés-felelet páros van a tarsolyban, akkor bizonyos szituációkban a géptől érkező válaszok akár azt a látszatot is kelthetik, hogy egy valódi személlyel beszélgetünk.

Ez a teszt, nem az a teszt

Valami hasonlóra építette fel híres elméletét Alan Turing matematikus, még az 1950-es években. A Turing-teszt során egy bíráló billentyűzet és monitor közvetítésével kérdéseket tesz fel két tesztalanynak, akiket így se nem láthat, se nem hallhat. A két alany egyike valóban ember, míg a másik egy gép – és mindketten megpróbálják meggyőzni a kérdezőt arról, hogy ők gondolkodó emberek. Ha a kérdező ötperces faggatás után sem tudja egyértelműen megállapítani, hogy a két alany közül melyik a gép, akkor a gép sikerrel teljesítette a tesztet. Turing azt feltételezte, hogy legkésőbb 2000-re lehetségessé válik egy olyan program megalkotása, amelynél öt perc beszélgetés után az átlagos felhasználó már csak 70 százalékos eséllyel tehet különbséget ember és gép között.

A hétvégi, Londonban tartott megmérettetésen azonban nem a fenti feladat elé állították a zsűrit, hanem csak az volt a feltétel, hogy a képernyőn keresztül csevegő másik félről megállapítsák, ember vagy gép-e. Turing eredeti tesztjének valóban van egy ilyen, nemrégiben megalkotott változata, ám ennek már nem sok köze van a 60 éve elhunyt matematikushoz. Ebben a reformváltozatban önkényesen meghatározták a 30 százalékos hibaszintet, mint a Turing-teszt abszolválásának elégséges mértékét. Magyarul a mostani "siker" csak annyit jelent, hogy a bírók 33 százalékát sikerült megtévesztenie Eugene-nek.

Könnyített pálya

A program készítői ráadásul meglehetősen olcsó trükköt alkalmaztak: Eugene Goostman ugyanis egy 13 éves ukrán gyereknek adja ki magát. Azaz a bírálók az értelmetlen, zavaros válaszok egy részét simán betudhatták zsenge korának, vagy éppen annak, hogy Eugene nem tökéletesen bírja az angol nyelvet. Minden más visszásságtól eltekintve is, egy ilyen típusú tesztnél az a minimum követelmény kellene legyen, hogy az adott nyelven tökéletesen kommunikáló, felnőtt embert próbál utánozni a gépi algoritmus.

És még csak nem is az első 

Ráadásul arra, hogy hasonló feltételek mellett egy chatbot jó arányban megtévesszen embereket, nem is a mostani volt az első példa. 2011-ben a Cleverbot nevű program egy több mint 1300 résztvevővel folytatott teszten 59,3 százalékot ért el, azaz 10-ből 6 beszélgetőtárs emberinek ítélte meg a csevegést. A Turing-féle teszteket övező szkepcitizmust erősíti, hogy ugyanitt az emberek is mindössze 63,3 százalékot értek el.

Ezzel elérkeztünk a hír utolsó gyengeségéhez, magához a Turing-teszthez. Ezt még annak eredeti formájában is sok kritika érte. Tudósok garmadája ásta már alá a koncepciót, és mutatta ki, hogy az ilyen kísérletek egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a gépi intelligencia "emberivé" válásának zsinórmértéke legyen.