A problémákat elméleti oldalról közelítő elemzők szerint nem kellene állandóan a recesszió rémével riogatni, mert önbeteljesítő jóslattá válik. Meglehet, igaz ez az állítás, hiszen a tőzsdéket nagyrészt a hit mozgatja (lásd: Tesla, bitcoin stb.). De lehet más magyarázat is: a gazdaság lassulását, az infláció elszaladását látva a befektetők észbe kaptak, hogy talán mégsem éri egy vállalat az éves bevétele százszorosát vagy ezerszeresét, és a piaci értékelés mögött kellene legyen némi gazdasági teljesítmény is.

A nagy techcégek is szenvednek a tőzsdén

A Nasdaq Composite index, amely tavaly novemberben már 16 ezer pont fölött is járt, mostanra 11 ezer alá került. A Dow Jones a januári 37 ezres szintről 30 ezer pont közelébe jutott, az S&P-nél 4800 és 3700 a két "csúcspont" (mert mint tudjuk, a negatív növekedés is növekedés).

Ha az egyes technológiai vállalatokat nézzük, az sem mutat szebben. Microsoft tavaly, karácsonyi ajándéknak 342 dollár, most 260. Apple: januárban 180 dollár fölött, most 130 közelében. De nézzünk a konzumer piacnak kevésbé kitett céget: Oracle decemberben 100 dollár fölött, most 70 alatt. SAP: tavaly novemberben 150 dollár, most 90 alatt. És a Tesla? Tavaly novemberben 1200 dollár fölött, most közelebb a 650-hez, mint a 700-hoz. Mindeközben ezek a vállalatok semmivel sem teljesítenek rosszabbul, mint amikor a csúcson voltak, vagy ha lassultak is, sápatag gazdasági környezetükben kifejezetten pirospozsgásnak hatnak.

Ilyen környezetben a kockázati tőke is óvatosabb lesz – érthetően. A Sequoia Capital, amely korábban többször is belenyúlt a tutiba (Apple, Google, Airbnb...), készített egy  közel 60 oldalas prezentációt a portfóliójába tartozó startupoknak a várható kockázatokról (PDF), aminek a címe lényegében mindent elárul arról, hogyan látja a cég a jövőt: RIP Good Time. Michelle Bailhe, a Sequoia egyik partnere leegyszerűsítve úgy foglalta össze a prezentáció üzenetét a CNBC-nek – persze nem az alábbi szavakkal –: ez a helyzet, amikor elválik, ki a legélesebb kés a fiókban. Amikor minden jónak tűnő ötletbe ömlik a pénz, igazából nehezebben derül ki az is, hogy melyik a valóban értékes, életképes. Most viszont a valóban tehetséges cégek felragyoghatnak. Ám ehhez el kell végezni a kötelező feladatokat is: meg kell húzni a nadrágszíjat, és pozitív cash flow-ra van szükség.

Az egyik legjelentősebb stratup-inkubátor cég, az Y Combinator arra hívta fel a portfóliójába tartozó cégek figyelmét, hogy a technológia cégek gyászos tőzsdei szereplése erőteljesen hat a kockázati befektetésekre is.

Tíz fantasztikus pénzégetős év

A változásokat valószínűleg nehéz lesz megemésztenie mindenkinek. Az amerikai kockázati befektetőket tömörítő szövetség, a National Venture Capital Association (NVCA) évkönyve (PDF) szerint 2012-ben 41,6 milliárd dollár kockázati tőke érkezett a startupokhoz, tavaly – duplázva az előző évet – 332,8 milliárd dollár (mondjuk az némileg árnyalja a képet, hogy ebből 140 milliárdot vittek el az unikornisok). A globális növekedés is hasonló mértékű: 62,3 milliárdról jutott el 682,8 milliárdig. (Az adatok szépen mutatják az USA elképesztő túlsúlyát is a startup szektorban.)

A piac azonban már készül az aranykor végére. A Conference Board nonprofit üzleti szervezet felmérésében megkérdezett cégvezetők 60 százaléka szerint 2023 végéig recesszió lesz, 55 százalékuk szerint az inflációs időszak akár tovább is elhúzódhat. És hát ott vannak azok, akik a kettő keverékét is el tudják képzelni. A Conference Board egy előrejelzése szerint egyébként elég nagy a stagfláció valószínűsége.

Tíz évnyi kegyelmi állapot után azonban még maguk a befektetők is nehezen barátkoznak meg a gondolattal, hogy most valami más következik. Az óvatosabb jósok a 2008-as jelzáloghitelezési válságot látják közeledni, de egyre többen emlegetik fel a 70-es évek stagflációs időszakát: óriási infláció, nulla közeli gazdasági növekedés, óriási munkanélküliség... Ráadásul hosszú éveken át.

És ilyen helyzetre nincs a startup szcénának kipróbált forgatókönyve. Mint a Fortune magazin írja, a 70-es években a "startup" egy niche terminus volt, a VC meg valamiféle obskurus háziipari képződmény. Az amerikai magántőke cégek mindösszesen 2,4 milliárd dollárt kezeltek. A gazdasági lap szerint ezért lesz különösen nehéz az elkövetkező időszak mind a startupoknak, mind a befektetőknek.

De mire is kell készülniük a startupoknak?

És hogy mire kell készülniük a startupoknak? Ennek illusztrálására a Fortune cikke felidézi a 70-es évek amerikai gazdaságának néhány momentumát. 1974-ben, miután a recesszió kellős közepén az egekbe szökött az olajár, 12 százalék fölé ment az infláció. Átmenetileg ugyan helyreálltak a dolgok, de miután az évtized végén ismét elszabadult az infláció, a Fed drasztikusan megemelte a kamatot. Ez azonban semmit sem ért: a következő évben 14 százalékon tetőzött az infláció, és a 80-as évek elejére 10 százalék közelébe nőtt a munkanélküliség.

A társadalmi hatás sokkszerű volt: a középosztálybeli családok tömegei szegényedtek el, nyugdíjalapjaik veszélybe kerültek, a szegények körében gyakori volt az éhezés, zavarok voltak az üzemanyag-ellátásban... A kisvállalkozások, amelyek a magánszektorban dolgozók felét foglalkoztatták, kénytelenek voltak bezárni. Hitelt nem kaptak a túléléshez, mert a bankok csak a tőkeerősebb vállalatokat voltak hajlandók finanszírozni. Bezártak a beszállítók, forgalmazók, felhalmozódtak az eladatlan készletek... És bár a recessziónak vége lett 1982-ben, hatása az évtized közepéig elhúzódott. Addig lényegében folyamatosan nőtt a csődöt jelentő vállalkozások száma.

Persze a helyzet most más, írja a Fortune szerzője. A zömében kisvállalkozás startupokat nem bankok finanszírozzák, mint a 70-es évek kisvállalkozásait, hanem ott van az erre szakosodott globális VC-hálózat. A VC-knek egészen mások a preferenciái és céljai, mint a bankoknak. És mások a stratupok is. Mivel többségük valamilyen szoftvert fejleszt, igazából csak számítógépre és netre van szükségük, azaz jóval alacsonyabbak az indulási költségei, mint volt az 50 évvel ezelőtti kisvállalkozók többségének, melyek kereskedtek vagy gyártottak valamit.

A KKR kockázatitőke-befektető (amit egyébként a 70-es években alapítottak!) ennek ellenére úgy véli: valószínűleg le kellene porolni néhány oldalt az 1970-es évek stagflációs szabálykönyvéből. Ez a KKR, pontosabban Henry H. McVey partner olvasatában konkrétan azt jelenti, hogy sokkal óvatossabb finanszírozási stratégiát követel a befektetőktől: rövidebb finanszírozási futamidő, súlyosabb biztosítékok stb. (Terjedelmes elemzésben McVey végigveszi azokat a szempontokat, amelyeket egy felelős tőkekihelyezésnél egy VC-nek mindenképpen figyelembe kell vennie.)

A cég szerint a helyzet kulcsa a startupok kezében van: növelhetik a termelékenységüket. Ennek az eszköze pedig az innováció, az automatizálás és a digitalizáció, amelynek letéteményesei a startupok, és egyben ezek azok az eszközök, amelyek kivezethetik a gazdaságot a stagflációs időszakból.