A francia törvényhozás hosszú huzavona után még tavaly nyáron fogadta el azt az új szabályozást, amelynek értelmében a globálisan legalább 750 millió eurónak megfelelő árbevételt termelő, Franciaországban pedig digitális szolgáltatásokból legalább 25 millió eurót húzó vállalkozásoknak 3 százalékos különadót kell megfizetniük a helyben szerzett bevételek után. Bár ez a megközelítés elvileg sok hasonlóságot mutat a nagyrészt fejlett gazdaságok képviselőit tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elképzeléseivel, az adóparadicsomok felszámolását és a kiegyensúlyozatlan adóterhelések összhangba hozatalát célzó tervek egyelőre iszonyatos lassan araszolnak előre a véget nem érő egyeztetések között.

A francia állam egyébként már begyűjtött egy látványos skalpot, amennyiben tavaly ősszel megállapodott a Google-lel közel egymilliárd euró befizetéséről. Ez az összeg nagyjából fele részben a bírságból és a korábbi évek elmaradt adóinak fedezetébő állt össze, és akármilyen hatalmasnak tűnik, a francia pénzügyminisztérium eredetileg 1,6 milliárdot akart behajtani az amerikai vállalaton. Bár a megegyezés kapcsán a franciák jogi precedensről beszéltek, válaszul az amerikai kormányzat decemberben 2,4 milliárd dollár értékű büntetővámot javasolt egy sor francia luxustermékre (így a sajtokra vagy borokra), sőt tervbe vette a a külön vámokkal sújtott uniós termékek körének további bővítését is.

Most talán megegyeznek, de inkább nem

Ez egyrészt összefüggésben van a nagy EU-tagállamok a francia szabályozáshoz hasonló törekvéseivel, másrészt jól mutatja, hogy az adóterhelések összhangba hozatala mennyire nehézkes, ha az praktikusan az amerikai technológiai monopóliumok megregulázásáról szól. Ezzel kapcsolatban a legfrissebb hír, hogy a francia pénzügyminiszter a holnap kezdődő davosi Világgazdasági Fórumon egyértelmű elköteleződést vár az amerikai féltől a nemzetközi adóreform ügyében, amelyben szerinte Washingtonnak kellene megtennie a legutolsó szükséges lépéseket. Bruno Le Maire nyilatkozata alapján a megfelelő javaslat már az asztalon hever, és a megyegyezés is elérhető közelségben van.

Ennek némileg ellentmond, hogy az aktuális amerikai áláspont alapján az ilyen szabályozás részrehajló módon az ottani szolgáltatók ellen irányul, és az évtizedek óta működő nemzetközi adójogi környezet átalakításának mindenképpen tartalmaznia kell egy olyan záradékot, amely opcionálissá teszi azt az amerikai nagyvállalatok számára. Ezt viszont Le Maire nevezte esélytelennek, és számtalan alkalommal arra ösztökélte az Egyesült Államokat, hogy a meglévő formájában támogassa az OECD javaslatát. A találkozó előtt José Ángel Gurría, az OECD főtitkára is kezelhetetlennek nevezte az adószabályok, rendszerek, adónemek, adókulcsok vagy általában a megközelítések esetleges multiplikációját.

A Reuters eközben a francia versenyhivatal vezetőjét idézi, aki az új uniós kormányzati ciklusban az egyik vezető szereplője lesz az EU-s versenyjogi szabályok újragondolásának. A hírügynökség által szemlézett interjúban Isabelle de Silva a Facebook és a WhatsApp hat évvel ezelőtti, 22 milliárd dolláros felvásárlását idézte, mint olyan összeolvadást, amit a hatóságoknak egyértelműen meg kellett volna akadályozniuk. Szerinte egyre világosabb, hogy az adatok begyűjtésének és kiaknázásának képessége óriási versenyelőnyt jelent, sőt a gyakorlatban erre alapul a Facebook vagy a Google mai értéke – vagyis nem önmagukban a felvásárlások a problémásak, hanem a korábban egymástól elkülönülő felhasználói tömegek és adatok aggregációja.

Ez de Silva szerint azt jelenti, hogy a piaci dominancia önmagában még nem illegális dolog, az viszont már igen, ha egy domináns piaci szereplő a saját területén bárkit felvásárolhat, és ezzel simán megakadályozhatja a komolyan vehető versenytársak felemelkedését. Így különös figyelmet kellene fordítani arra, amikor a nagy techvállalatok sorban felfalják az innovatív startup cégeket – ezzel együtt csak a jelenleginél sokkal szigorúbb szabályozást támogatná, és nem tartja prioritásnak az akvizíciók visszamenőleges vizsgálatát, ennek kapcsán pedig a nagy amerikai technológiai multik sokat emlegetett feldarabolását.

Nem csak az a kérdés, hogy hol adóznak

A téma ezzel együtt folyamatosan terítéken van, méghozzá pont az Egyesült Államokban, ahol a big tech társaságok megrendszabályozásából az idén esedékes elnökválasztás egyik fontos kampánytémája lett. Az igazságügy és a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) is több vizsgálatot folytat annak felderítésére, hogy a big tech milyen módon használja ki elképesztő erőfölényét a riválisok elnyomására. A kongresszus igazságügyi bizottságának trösztellenes albizottságát vezető demokrata képviselő, David Cicilline tavaly nyáron jelentette be ugyanilyen irányú vizsgálatot a nagy online platformokat illetően, múlt pénteken pedig erős megfogalmazással beszélt a nemsokára esedékes jelentésről.

Szeptember folyamán több mint 80 cég képviselőit hallgatták meg az Apple, az Amazon, a Facebook vagy az Alphabet-Google versenykorlátozó gyakorlataival kapcsolatban –  Cicilline szerint kisebb és nagyobb vállalatokról is kiderült, hogy olyan függőségi helyzetbe kerültek a nagy platfromszolgáltatóktól, amikor az algoritmusok egyetlen apró változtatásával be lehet dönteni bármelyiküket. Mivel a platformszolgáltatók döntései jellemzően homályosak és nehezen számonkérhetők, következményeiket tekintve viszont pusztítóak lehetnek, a képviselő úgy látja, hogy a szóban forgó domináns techvállalatok tulajdonképpen privát szabályozóként működnek.

A Reuters hétfői riportja az érintett cégek tanúvallomásaiból is idéz, amelyek egy nagy csomó panaszt tartalmaznak a globális online platformokkal szemben. Ezek között szerepel, amikor a Google pénzt kér, hogy valaki előkelő helyen szerepeljen a saját márkanevére indított keresések között; amikor az Amazon egyrészt marketingdíjat szed az eredetit a hamisítványoktól megkülönböztető megjelenésért, másrészt nyomott áron kínálja ugyanazt a terméket, és még a gyártóval fizettetné meg saját elmaradt hasznát; vagy például amikor az Apple egyszerűen lefejleszti magának a sikeresnek bizonyult alkalmazásokat, majd kihajítja alkalmazásáruházából az ötletgazdát.

A hírügynökség természetesen közölte a megszólított techvállalatok képviselőinek véleményét is (ezek alapján semmi probléma nincs semmivel), de egyre többen hangoztatják, hogy a monopóliumok megtörése, mondjuk a keresőpiac újbóli széttagolása, ma már a tisztességes verseny alapfeltétele volna. Ilyesmire a kommentárok szerint egyelőre nem kell számítani sem a tengerentúlon, sem Európában, ezzel együtt úgy fest, hogy mindenhol taktikát változtatnak a Szilícium-völgy globális technológiai szolgáltatóival szemben. Legutóbb novemberben idéztük az EU versenyjogi és digitális ügyekért is felelős biztosát, Margrethe Vestagert, aki szerint a szabályozók rendelkezésére álló eszközök (vizsgálatok vagy pénzbírságok) már nem képesek kezelni a problémákat.

A darabolással szemben azonban ő is a platformsemlegesség kikényszerítésében, a saját szegmensüket domináló szervezetek különleges felelősségégének meghatározásában és a "gyilkos akvizíciók" megakadályozásában  látná a megoldást,