A The New York Times 1931-ben ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, az évforduló alkalmából pedig érdekes cikkeket közölt: befolyásos technokratákat és gondolkodókat kérdezett meg róla, mit jósolnak a 2011-es évre, vagyis a lap második 80 évének végére. A nyolcas listán olyan, máig közismert neveket találunk, mint Henry Ford, az autóipar és a modern tömeggyártás úttörője, vagy Arthur Compton és Robert Millikan fizikai Nobel-díjasok.

Kína és az EU ■ Az előrejelzések nem csak a technika, hanem a társadalom, a gazdaság vagy például az egészségügy 2011-es állapotára is kitérnek. Ezek között sok a jószándékú melléfogás, Ford például a tőzsdekrach után két évvel egy emberközpontú gazdasági modellről álmodik – az utóbbi időszak tapasztalatai alapján ilyesmire újabb nyolcvan évet kell várnunk. Ezzel szemben olyan telitalálatok is vannak, mint a szociológus William F. Ogburn véleménye:

"A kormányzat szerepe valószínűleg növekszik. A szakemberek és a speciális érdekcsoportok csak a demokrácia felszínét hagyják érintetlenül. A családot nem lehet elpusztítani, de a házasélet kevésbé lesz szilárd az első éveiben, és több válás lesz, mint most. A nők élete jobban hasonlít majd a férfiakéhoz, és nagyobb részét töltik az otthonukon kívül. A jogban és az etikában is a célszerűség elve fog dominálni."

A Compton-hatás névadója megjósolja Kína szuperhatalommá válását, de az Európai Uniót sem nehéz a mondatok közé képzelni:

"A jobb kommunikációval a nemzeti határok fokozatosan leépülnek mostani jelentőségükhöz képest. Egy világunió a faji különbségek miatt mégsem képzelhető el nyolcvan éven belül. A legtöbb, amit ettől a változástól remélhetünk, az szomszédos népek önkéntes uniója egy kontinens méretű központi kormányzat alatt."

Jönnek a programozási nyelvek ■ A technikai jellegű előrejelzések termélszetesen nem tökéletesek, némelyik mégis meglepően pontos. Érdekes, hogy a legtalálóbb víziót ezen a területen (is) a szociológus Ogburn vázolja fel:

"A jövő kulcsát a technológiai haladás hordozza, melynek törvényszerűsége az exponenciális fejlődés. A távirányítás varázsa közhellyé válik. Az emberiség leginkább sokoldalú szolgálója az elektroncső lesz. A kommunikáció és a közlekedés felfedezései elsimítják majd a régiós különbségeket, és bizonyos szempontból uniformizálnak minket. A heterogén tárgyi kultúrával együtt azonban specialisták bukkannak fel, és olyan nyelvek, amelyeket csak a specialisták értenek.

Sokkal több kényelmi cikk lesz az emberek személyes tulajdonában. (...) Az elkerülhetetlen technológiai fejlődés és a kifogyhatatlan természeti erőforrások megnövelik az életszínvonalat. (...) A jövedelmek egyenlőtlensége és a szociális igazságtalanság ettől még megmarad."


Negyven évre könnyebb? ■ Ogburn meglátásai közül talán csak az internetet hiányolhatjuk, ezt azonban nyolcvan év távlatából nem lenne túl igazságos a szemére vetni – főként, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít az elektroncsőnek, a mai tranzisztorok elődjének. Ha mégis pontosabb jóslatokat keresünk, akkor csak 1964-ig, vagyis fél évszázaddal ezelőttig kell visszamennünk az időben.

A mérnök végzettségű író, Arthur C. Clarke ekkor nyilatkozott hasonló témában a BBC műsorában. Clarke itt már arról beszél, hogy az emberek a XXI. század elején azonnali kapcsolatot létesíthetnek ismerőseikkel a világ bármely pontján; távmunkát fognak végezni, és utazás közben is dolgozhatnak majd; illetve megjósolja a telepresence vagy a távorvoslás megjelenését is.





Apró jóslatok 2011-re ■ Újabb negyven vagy nyolcvan évre szóló vízióval idén még senki sem szolgált, de a nagy piackutató cégek 2010 végén is közzétették előrejelzéseiket. Az irányok sejthetők voltak, ám a szakértők többsége úgy látja, hogy szédítő lesz a változások intenzitása. Januári eleji összeállításunkban mi is hét markáns trendet vázoltunk fel az informatikában.