30-tól 90 napig terjedő tesztüzemet hirdetett a Subsea Cloud, az egyik első vállalkozás a világon, amely kereskedelmi szolgáltatásként árulja víz alatt működő szerverkonténereit. A jelek szerint ugyanakkor a korábbi megközelítés, hogy egy-egy ügyféllel személyre szabott projekt keretében próbálják ki a lehetőségeket, nem volt kellően eredményes. Ezért indítják be most az OTTO-projektet, amellyel egy sokkal általánosabb megközelítésben igyekeznek reménybeli ügyfeleket gyűjteni.

A Norvégia délnyugati partjainál elhelyezett egység a cég állítása szerint 40 százalékkal képes csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, miközben az üzemeltetési költségek is jelentősen, 30 százalékkal mérsékeltebbek, mint egy hagyományos felszíni központban. Hűtésre például egyáltalán nem kell költeni, mivel azt a tenger ingyen megoldja.

A hivatalos tájékoztatás szerint az érdeklődők gördülő rendszerben vehetnek részt a programban, de egy-egy jelentkező maximum egyszer. Az azonban nem egyértelmű, hogy a tesztben résztvevő partnereknek kell-e, és ha igen, milyen jellegű és mértékű költségekkel számolnia.

Különleges szerverfürdő

A Subsea Cloud egységei a tengeri szállítmányozásban használatos konténerek méretével rendelkeznek, és az ezekben elhelyezett 16 tárolóban összesen több mint 800 szerver fér meg egymás mellett. Amennyiben ez kevésnek bizonyulna, egy újabb kapszula hozzáadásával a kapacitás könnyedén bővíthető. A Washington közelében létesített első helyszínen a víz alatti központot egy 100 Gbps sebességű adatkábel kapcsolta össze a szárazfölddel.

A Subsea tárolóiban elhelyezett eszközök speciális hűtőfolyadékba vannak merítve, amely a hőt igen, ám az elektromosságot nem vezeti. A kapszulákat úgy tervezték, hogy a hőt passzívan oszlassák el, nem pedig szivattyúkkal, ahogyan az a szárazföldi adatközpontokban a merített hűtésnél jellemző.

Természetesen adódik a kérdés: mi történik, ha meghibásodik valami? A Subsea szerint az ügyfelek ütemezhetik az időszakos karbantartást, beleértve a szervercserét is. A vállalat ígérete alapján 4-16 órát vesz igénybe, amíg egy csapat a helyszínre ér, felhozza a szükséges egység(ek)et, és kicseréli a berendezéseket.

Másnak is eszébe jutott már

A tenger és az adatközpontok közvetlen párosításának ötletével mások is aktívan kísérleteznek. A legismertebb talán ezek között a még 2014-ben kezdődő Project Natick. A kísérletet ugyanis nem kisebb név, mint a Microsoft végezte. Ennek keretében a skóciai Orkney-szigetek mellett bocsátottak le egy 864 szervert tartalmazó kapszulát, amelyet két év fürdőzés után 2020-ban emeltek ki. Redmond akkor igen kedvezően nyilatkozott a teszt eredményeivel kapcsolatban. A Subsea megoldásával ellentétben a Project Natick szervereit nem folyadék, hanem nitrogén ölelte körül.

Kínában a Beijing Highlander elnevezésű vállalkozás sikeres teszteket követően 2021 végén írt alá megállapodást egy kereskedelmi célú víz alatti adatközpont-rendszer kiépítésére. A Hajnan szigete mellé tervezett projekt értéke eléri az 5,6 milliárd jüant (kb. 810 millió dollár), és a NewScientist értesülései alapján az első tárolóegységet már víz alá is merítették.