Lenni, vagy nem lenni?
_{(Fotó: Aknay Csaba)}

Sok ismerősük jósolt biztos csődöt Falk György és Voloncs György számára, amikor 1998-ban elsőként hoztak be az országba egy gyors prototípusgyártásra alkalmas berendezést. Ehhez ráadásul mindkettejük házára jelzálogot kellett bejegyeztetniük. Az ígéretes technológiai újdonságok iránti érzékük azonban nem hagyta cserben az üzletembereket, s ma már a 30 milliós beszerzéssel megalapozott tevékenység számít cégük, a Varinex Informatikai Zrt. legsikeresebb üzletágának.

A két gépészmérnök újítások iránti érdeklődése onnan ered, hogy a nyolcvanas években együtt dolgoztak tudományos főmunkatársként a Gépipari Technológiai Intézetben. Állásuk ugyan a rendszerváltozás előtt megszűnt, de nem sokáig búslakodtak. Két hónapnak sem kellett eltelnie a társasági törvény 1989-es hatályba lépése után, hogy egy magánvállalkozás alapítói között legyenek. A népes kft.-t húsz magánszemély és cég alkotta, és a tevékenysége is meglehetősen szerteágazó volt. „Senki nem tudta igazából, hogyan kell magánvállalkozást csinálni, de mindenki beleadta a konyhapénzét” – emlékszik vissza a kezdetekre Voloncs György. Ő és a társa mérnöki munkát támogató számítástechnikai megoldásokkal foglalkozott, s hamar kiderült, hogy ezt szerencsésebb külön cégben művelni, így 1991-ben kiváltak.

Önállóság ■ Egy Magyarországon befektető amerikai üzletember, Charles Leo Rudd még az önállósodás előtt azt tanácsolta Falknak és Voloncsnak, hogy foglalkozzanak az AutoCAD tervezőszoftver hazai forgalmazásával. Nem kellett sokáig győzködnie őket, mert már foglalkoztak korábban AutoCAD-alapú fejlesztésekkel. Rudd azzal is segített, hogy összehozta őket a gyártó Autodesk európai igazgatójával, akivel 1992-ben meg is kötötték a forgalmazói szerződést.

A páros ezután meggyőzte az Autodesk-igazgatót, hogy adjon jelképes áron szoftvereket a sanyarú anyagi helyzetben lévő magyar műszaki egyetemek számára.

Sikerrel jártak, ahogyan a konstrukció is eredményesnek bizonyult: elhelyezkedésük után a fiatal mérnökök váltak az AutoCAD legjobb szószólóivá. Azóta is töretlen az amerikai céggel a kapcsolat, bő tíz éve rendre a Varinex adja el a legtöbb Autodesk-licencet Magyarországon.

Charles Rudd tanácsolta azt is, hogy külön cégeket hozzanak létre a kétféle tevékenységre. A szoftverfogalmazással a Fabicad Kft. foglalkozott, míg a térinformatikai rendszerintegráció a Landinfo Kft. felségterülete lett. Ez utóbbi ágazatban azzal tették meg a kezdőlépést, hogy létrehozták az első hazai, kereskedelmi forgalomban kapható vektoros térképet. Ezek ma már természetesnek számítanak, az összes navigációs rendszer ilyet használ, de azelőtt beszkennelt színes térképeket alkalmaztak, ami sokkal kevésbé volt praktikus.

Társtulajdonosként Rudd is részt vett mindkét cég megalapításában, csendestársként azóta is megtartotta részesedését. Az üzletmenetbe nem szól bele, nem is él Magyarországon, Falk és Voloncs évek óta nem találkozott vele személyesen. „Eladni ugyanakkor nem akarja a részesedését; ez egyfajta nosztalgia számára, ráadásul ez az egyetlen magyar cége, ahonnan osztalékot kap” – meséli Voloncs György. Ő és társa egyenlő tulajdonrésszel bír, egy további kisebb hányad pedig néhány régóta velük dolgozó kollégájuké.

A kutatóintézeti múlt predesztinálta a két szakembert arra, hogy mindig a legújabb dolgokkal foglalkozzon, és a világért se hagyjon ki egy ígéretes lehetőséget. Ezt érezték 1991-ben Las Vegasban is, amikor először láttak digitális fényképezőgépet. Ők hozták be az első darabokat az országba, és szerződést kötöttek a gyártó Kodak éppen megalakuló magyarországi képviseletével. Nemcsak forgalmazták az eszközöket, de a szenvedélyes fotós korszakát élő Falk György tanította is az akkoriban még igencsak súlyos és drága, 2 millióba kerülő gépek használatát. Nála képezte magát a magyar fotóriporter szakma több meghatározó alakja, valamint a titkosszolgálatok és a rendőrség jó néhány munkatársa. Üzletileg a területnek bő tíz éve intettek búcsút, amikorra a digitális fényképezők olcsóvá és tömegessé váltak.

Új pálya ■ Cégeiket az ezredfordulót követően olvasztották össze, majd keresztelték át. Sokat töprengtek az új, szektorsemleges, jelentéssel egyébként nem bíró néven, az ihletet végül az egyik belvárosi klub inspiráló környezete hozta meg. Az alapítók ekkorra már megtalálták a következő szerelmüket. Az 1996-os hannoveri CeBiten láttak először olyan háromdimenziós nyomtatót, amellyel gyorsan elő lehet állítani prototípusokat. A berendezés rétegről rétegre építi fel a kívánt tárgyat, általában valamilyen műanyagból. Az első ilyen, a bevezetőben is említett gépet két évvel később szerezték be – és a jóslatok ellenére nem mentek csődbe.

Mindketten személyesen is rendkívül érdeklődtek a technológia iránt, de üzleti számítás is indokolta a beszerzést. A cég akkor már erősnek számított a háromdimenziós tervezőszoftverek piacán, és úgy gondolták, ügyfeleiket érdekelni fogja a lehetőség. „Minden mérnök keze-lába remeg, hogy végre megfoghassa, amit tervezett” – hangsúlyozza Falk György. Azáltal, hogy korai fázisban kézbe vehető a készülő eszköz, rengeteg hibaforrás kiszűrhető. Kiderül, ha nem illeszkednek az alkatrészek, de a designer is megvétózhatja a piacképtelennek tűnő formát. Az Audi győri gyárában például akkor használnak az igazival méretében, formájában egyező motorblokkot, amikor a szerelőszalag ideális elrendezését alakítják ki. A széles körű alkalmazhatóság ellenére hat év kellett ahhoz, hogy a gyors prototípusgyártás önfenntartóvá váljon, ma már viszont ez az üzletág generálja a legtöbb bevételt. A válság leginkább a szoftverforgalmazást vetette vissza, főként ezért csökkent 2009-ben az árbevétel. Tavaly viszont sikerült felülmúlni a 2008-as szintet is.

„Régi mániánk a több lábon állás” – jegyzi meg Falk György, aki a stratégiai döntéseket az adminisztratív és pénzügyi működést felügyelő társával egyetértésben hozza meg; saját területének a gyors prototípusgyártás (RPT) számít. Elkötelezettségét jól mutatja, hogy interjú közben egyszer csak felpattant, hogy néhány perccel később csillogó szemmel, egy sérült koponya háromdimenziós modelljével térjen vissza. A hamleti tárgyat azért vette magához, hogy demonstrálja, milyen segítséget jelent a gyógyításban az RPT. Ennek segítségével ugyanis az orvosok előre elkészíthetik a súlyos koponyasérültek számára a hiányzó csontrészt helyettesíthető implantátumot, ami töredékére csökkenti a műtét és a felépülés idejét. Az eljárást a Debreceni Egyetem klinikáján már alkalmazzák, miután pályázati pénzből beszereztek egy 3D nyomtatót.

A Valeo elektronikus autóalkatrészeket gyártó és fejlesztő veszprémi leányvállalata korábban a Varinex zuglói műhelyében gyártatta le a gyorsprototípus-alkatrészeket, ám idővel, a megrendelések növekedése miatt, szintén beszerezett egy saját 3D printert. Azóta a Varinex főként a gép üzemeltetésében segít. „A cég a kis méretéből kovácsol előnyt, minden problémára gyorsan és konstruktívan tudnak reagálni” – jellemzi a vállalatot Ványi Zsolt, a Valeo prototípus csoportjának vezetője.

Az iparban nagy keletje van az anyagazonos prototípusoknak is, amikor például alumíniumból állítanak elő sebességváltóházat. Ez nem kis kihívás, hiszen a sorozatgyártásnál használt szerszámok nélkül kell megoldani a feladatot. A szilárdságot viszont ki kell próbálni, mielőtt beindul a tömegtermelés. Voloncs György épp ezért nagy lehetőséget lát az autóipari beruházások nyomán újonnan érkező beszállítókban. Igaz, közben meg kell küzdeniük a külföldi konkurenciával is, amelynek képviselői.

_{(A cikk a Figyelő 2011/12. számában jelent meg.)}