Nem kell szofisztikált kereséseket lefuttatnunk a neten, hogy érzékeljük: távközlési és mezőgazdasági cégek is egyre inkább elválaszthatatlan szókapcsolatként kezelik az 5G-t és a precíziós mezőgazdaságot. Beírva az "5g precision agriculture smart farming" szavakat a keresőbe azonnal ömlenek a találatok. Nincs olyan valamirevaló mezőgazdasági technológiákat fejlesztő vagy távközlési cég, amely ne foglalkozna a kérdéssel. Tanulmányok, use case-ek, esettanulmányok sokasága tárgyalja a témát világszerte, ahogy azt is, hogy ehhez megfelelő tudás is kell, azaz az állami szereplőknek igencsak meg kell erősíteniük a szakmai képzéseket, ha gyors eredményt szeretnének. (Utóbbival kapcsolatban érdemes megnézni azt a tavaly augusztusban publikált magyar kutatást, amelyben a magyar mezőgazdasági vállalkozók képzettségének és a drónhasználathoz való hozzáállásának kapcsolatát vizsgálták [PDF].)

Abban egyetért szinte mindenki, hogy az agrárszektor elérte azt a pontot, ahonnan már a hagyományos gazdálkodási módszerekkel nem lehet kielégíteni a Föld növekvő népességének élelmiszerigényét. Olyan módszerekre van szükség, amelyek egyszerre képesek növelni a hozamot, valamint csökkenteni a termelés költségeit és környezeti terhelését.

Utóbbi azért is kulcskérdés, mert a mezőgazdaság a legnagyobb kibocsátója az üvegházhatású gázoknak, olvasható az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, a FAO egy pár éve kiadott jelentésében. Ezt a növénytermelés a CO₂ esetében képes valamennyire ellensúlyozni (erre hívta fel közvetve a figyelmet Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató is, amikor karácsony előtt minél nagyobb vágott fa vásárlására buzdította az embereket), de a metán és a nitrogén esetében már nem. Pedig kutatók szerint az ágazat felelős a légkörbe kerülő metán jelentős részéért (elsősorban az állattenyésztés), de a nitrogénkibocsátásból is igencsak kiveszi a részét (lásd a Nemzetközi Energia Ügynökség adatait).

A főleg (digitális) technológiai megoldásokban gondolkodó agtec vagy agritech (agricultural technology rövidítéseként) vállalkozások többségében az adat központba helyezésével törekszenek olyan megoldások kifejlesztésére, melyek

● javítják az üzleti döntéshozatalt;
● csökkentik a termelés erőforrás-igényét (pl. víz, vetőmag, műtrágya, növényvédő szerek, üzemanyag stb.);
● minimalizálják a talajeróziót és a szennyezést (pl. növényvédő szerek leszivárgása a talajvízbe);
● csökkentik az ágazat emissziós mutatóját;
● hatékonyabbá teszik a termékelosztást (csökkentik az elosztás egyenlőtlenségét, hogy kisebb legyen a lokális éhínségek kialakulásának esélye, és kevesebb élelmiszer-fölöslegből váljon megsemmisítendő hulladék).

És akkor a mezőgazdaságba is megérkezett...

Az agritech fejlettsége és elterjedtsége persze még messze van attól, hogy pontos képet tudjuk alkotni arról, mi lehet a hozadéka a mezőgazdaság, illetve a gazdaság egészét nézve, hívja fel a figyelmet a Verizon egy tavalyi elemzése. Bár egyre szaporodnak az ígéretes megoldások – a Bitport is igyekszik beszámolni a legizgalmasabbnak ígérkezőkről –, adatok hiányában egyelőre keveset tudunk a valós hatásukról.

A mezőgazdaságban voltaképpen ugyanaz a helyzet, mint az iparban (ipar 4.0) vagy a közlekedésben (önvezetés, intelligens közlekedés): ahhoz, hogy a dolgok internete (IoT), a dróntechnológia, a robotika, a mesterséges intelligencia (MI) érdemi előrelépést hozzon a mezőgazdasági termelés technológiájában, és meghonosítsa az adatvezérelt gazdálkodást (a döntéshozataltól a napi operatív működésig) szükség volt egy olyan konnektivitást biztosító technológiára, amely valós vagy közel valós idejű adatáramlást biztosít.

Az IoT eszközök, robotok, drónok stb. is így válnak igazán hatékonnyá, és lesznek képesek bárhol és bármikor (időjárástól és napszaktól függetlenül) elvégezni bizonyos feladatokat. Az önvezetés vagy a drónok permetezéshez, vizuális megfigyeléshez való használata csak a jéghegy csúcsa. A valós idejű m2m (machine-to-machine) kommunikáció a mezőgazdasági termelés folyamatainak széles körű automatizálását és optimalizálását segíti. Például a gabona betakarításakor kis túlzással magról magra is követhető távolról a betakarított mennyiség. A szenzorok és a fejlett analitikai eszközök valós időben képesek monitorozni a talaj állapotának fontosabb mutatóit, a kultúrnövényt veszélyeztető betegségeket, kártevőket, és ha szükséges, akár távolról is azonnal be lehet avatkozni. Például felküldeni egy drónt, hogy célzott beavatkozással előzze meg egy fertőző betegség terjedését. Vagy: szenzorokkal követhető a gyümölcs érési folyamata, hogy a szüretet optimális időpontban lehessen kezdeni.
 

Az állattenyésztők percre pontosan figyelhetik haszonállataik súlygyarapodását, egyéb paramétereit (pl. az állat mozgása, testhőmérséklete), tejhozamát stb. Léteznek olyan fejlett rendszerek, melyekkel automatizálható és optimalizálható például a takarmányozástól a fejésig a teljes folyamat, hogy az állatokat a legkisebb stressz érje. Szenzorokkal szinte azonnal azonosítható, ha egy állat beteg, ami különösen a fertőző betegségek terjedésének megelőzéséhez fontos.

Az elengedhetetlen plusz és a fejlettség paradoxona

Az ilyen és hozzájuk hasonló use case-ek megvalósításának azonban kulcsfeltétele, hogy nagy hatótávolságú, gyors adattovábbítás támogassa. A mezőgazdaságnak ugyanis az egyik nehézsége épp abból adódik, hogy az adatok keletkezésének helye (a termőterület) és a feldolgozás egymástól távol történik. Bizonyos adatok (pl. szenzorok) persze továbbíthatók akár 2-4G-n, de minél precízebb és sokoldalúbb az adatgyűjtés, annál nagyobb a továbbítandó adatmennyiség.

Ha csak a mezőgazdasági munkagépeket nézzük, lényegében mini adatközpontok járnak föl s alá a szántóföldeken. Egy átlagos kukoricatáblán ma 28-szor annyi elemzésre érdemes adat gyűjthető be, mint amennyit a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban tárolnak, állítja az FCC (Federal Communications Commission) egyik vezető munkatársa abban az Ericsson oldalán olvasható cikkben, amely az agritech és az 5G kapcsolatát vizsgálja. Ezért a mezőgazdaság szempontjából is kritikus fontosságú, hogy mindenhol elérhető legyen a nagy sebességű internetkapcsolat, idézi a cikk a szakembert.

Kérdés, hogy a precíziós mezőgazdaságot lehetővé tevő technológiák milyen sebességgel terjednek a világon. Megismétlődik-e az agritech kapcsán az, ami például Kínában a mobilfizetéssel vagy Magyarországon a 90-es években a mobil kommunikációval történt: megjelenésekor azonnal elfoglalták a piacot, kihagyva egy fejlődési lépést. A régebbi technológiával dolgozó fejlődő országok átugornak-e ugyanígy egy fejlődési szakaszt a mezőgazdasági technológiákban, és beelőzik-e a precíziós termelési módszerek bevezetésével a fejlett országokat, például az USA-t?

Az 5G-t mindenesetre gőzerővel építik.

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely a Yettel támogatásával készült. Részletek »