A Facebook vezérigazgatója a The Washington Post szombati véleménycikkében írt arról a négy témakörről, amelynek működése a legkomolyabb próbatételek elé állítja a közösségi hálózatot: ilyen az adatbiztonság, az adatok hordozhatósága, a politikai választások integritása és maga az előállított tartalom. (A szavahihetőségről most nem nyilatkozott, bár a Facebook ezen a területen sem mindig győzi le a kihívásokat.) Zuckerberg mindezzel kapcsolatban külső szabályozást és egy szabványosított megközelítést sürget, ami hozzájárulna az internetes cégek elszámoltathatóságához.

Ezzel aktívabb szerepvállalásra szólítja fel a kormányzatokat és az illetékes szabályozó szervezeteket, akik szerinte jórészt a szolgáltatókra tolnák az internet megregulázásának feladatait és felelősségét is. Ebben a tekintetben a Facebook is egyre nagyobb nyomás alatt van, ahogy sorozatosan kudarcot vall a tartalom mederben tartásával vagy a felhasználói adatok védelmével, a cikk megjelentetésére pedig nem sokkal azután került sor, hogy lapértesülések szerint a közösségi hálózat éppen egy több milliárd dolláros alkura készül a szövetségi hatóságokkal a személyes adatok kezelésének hiányosságai miatt.

Nagyon érzik a felelősséget, mindig is érezték

"A törvényhozók rendszeresen mondogatják nekem, hogy túl nagy hatalmunk van a szólás(szabadság) befolyásolására, és ebben őszintén egyetértek velük. Ma már azt hiszem, hogy nem lenne szabad egymagunkban meghoznunk ilyen sok fontos döntést ezzel kapcsolatban" – írja Zuckerberg, aki egy független testület felállítását ígéri, hogy a felhasználók panasszal élhessenek a Facebook gyakorlatait illetően. Emellett a már futó együttműködésekről is beszámol a kormányzati szereplőkkel, hogy tovább növeljék a tartalmat átfésülő rendszerek hatékonyságát.

Azzal a megállapítással nehéz vitatkozni, hogy lehetetlen eltávolítani az ártalmas anyagok legjavát a netről, amíg mindenki tucatnyi különböző információ-megosztó szolgáltatást használhat, ezeket pedig különböző folyamatok és irányelvek jellemzik. A Facebook vezérigazgatója szerint általános érvényű alapokat kellene lefektetni, amelyekben a szabályozók meghatározzák az elvárásokat, a szolgáltatókat pedig olyan rendszerek felépítésére kötelezik, amelyek a kártékony jelenségeket a lehetséges minimum szintjére szorítják vissza.

Zuckerberg odáig megy, hogy általános európai adatvédelmi rendeletet (GDPR) követendő mintaként jelöli meg, amelyhez hasonló keretrendszert minél több országnak – így az Egyesült Államoknak is – be kellene vezetnie. Emellett abban bízik, hogy az újabb szabályok a GDPR által nyitva hagyott kérdésekre is választ adnak majd, világos rendelkezésekbe foglalva, hogy az információt mikor lehet a közösség érdekében felhasználni, és ezt milyen módon kell alkalmazni az olyan technológiákra, mint amilyen a mesterséges intelligencia. Ugyancsak szabványosítást sürget az adatok egyik szolgáltatásból a másikba való továbbítására, de az ötletelésben felmerül az internetes társaságok negyedéves átláthatósági jelentésének bevezetése is, amelynek jelentőségét a negyedéves pénzügyi jelentésekhez hasonlítja.

Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére

A jól hangzó javaslatok értékét lerontja valamelyest, hogy éppen a válságkommunikációt folytató Facebooktól származnak, és a cikk csak érintőlegesen (sőt ott is meglehetős jóindulattal) tér ki arra az alapvetésre, hogy a mostani káoszt éppen a szóban forgó internetes multik hozták össze, élükön a Facebookkal. Ezen belül is Mark Zuckerberg tűnik az egyik legkevésbé kvalifikált személynek, hogy elkezdje dikátálni a tempót a transzparenciával vagy a személyiségi jogi szabályozással kapcsolatban. Főleg, ahogy a labdát most egyetlen mozdulattal visszadobja a szabályozóknak, tőlük várva a megoldást a saját maga által teremtett problémára.

A problémát sokan, többek között a Washington Post kommentelői is, abban látják, hogy a Facebook sok mindenről beszél, de igazi áldozatot nem hoz az érdemi változásokért. Ez ugyanis az adatgazdaság komplett üzleti modelljének újragondolását jelentené, és elvezetne egészen az olyan kérdésekig, mint amilyen a személyes adatokkal seftelő ingyenes szolgáltatások megfékezése vagy az online monopóliumok feldarabolásának szükségessége. Ez utóbbit pont a Facebook egyes alkalmazásai közötti integráció hivatott megnehezíteni, de az adatok hordozhatóságának biztosítása is viccesen hangzik, amikor a Facebook, a Messenger, az Instagram vagy a WhatsApp (a közösségi tér legjava) tulajdonképpen ugyanahhoz a vállalathoz tartozik.

A kettősségre ezer és egy példát lehet hozni, kezdve mondjuk a többi közösségi szolgáltatás letiltásával a facebookos kapcsolati háló alkalmazásairól, miközben maga a Facebook a gmailes kontaktlisták beszippantásával épült fel, a saját felhasználóinak pedig egy maximálisan restriktív eszközt biztosított az adatok exportálására. Ezek a gyakorlatok mára változóban vannak. A cég elkötelezettségének bizonyításához sokkal többre lesz szükség, különben olyan hangulata lesz az egésznek mint amikor a róka biztonsági reformokra készül a tyúkólban. Éppen március elején derült ki az is, hogy a Facebook nemrégiben még milyen agresszívan lobbizott a GDPR elfogadása ellen – erre a 180 fokos kanyarra például a mostani felhívásban is ki lehetett volna térni.