Nem sokat segített a távmunka kényszerű bevezetése a magánélet és a munka közötti harmónia megteremtésében. A felmérések szerint nem hogy csökkent, hanem látványosan növekedett az alkalmazottak fizetetlen túlórája.

Az ADP Research Institute áprilisban közzétett globális kutatása szerint minden tizedik alkalmazott heti több mint 20 órát túlórázik – ingyen. Ez duplája a pandémia előttinek. Az átlag kisebb mértékben, de szintén nőtt: tavaly 7,3 fizetetlen túlórát mutatott ki az ADP kutatása, idén viszont már 9,2 órát. (Az idei kutatásban 17 országból 32 ezeren vettek részt.)

Az nem újdonság, hogy ez a trend leginkább a kisebb érdekérvényesítő képességgel bíró, magukat kiszolgáltatottnak érző munkavállalókat sújtja, hiszen aki biztonságban érzi magát, hajlamosabb kinyitni a száját, ha úgy érzi, méltánytalanság éri. Kevin Rockmann professzor, aki a George Mason Egyetemen menedzsmentet tanít, úgy fogalmazott a Forbesnak, hogy mindenekelőtt a munkahelyi vezetők felelőssége, hogy tisztában legyenek azzal, beosztottaik mennyit dolgoznak.

A pandémia sok pluszmunkát hozott

A kutatás szerint a többletmunka elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt években sokan elveszítették az állásukat, akiknek a munkáját a kollégáik vették át, illetve a pandémia miatt is keletkeztek többletfeladatok. A legnagyobb arányban Észak-Amerikában nőtt a fizetetlen túlóra: 125 százalékkal, de a heti 9 órás átlagával még így is elmarad az ázsiai-csendes-óceáni régiótól, ahol ez kb. heti 10 óra.

Ha a vállalatok fizetéssel sokszor nem is kárpótolták a pluszmunkáért az alkalmazottaikat, sokan mégis nyertek az otthoni munkavégzéssel. A FlexJobs egy elsősorban az USA-ra koncentráló (a válaszadók közel háromnegyede amerikai volt) kutatásából az derült ki, hogy minden negyedik alkalmazott, aki a járvány miatt távmunkára kényszerült, éves szinten kb. 5000 dollárt takarított meg, miközben az otthoni munkakörülmények kialakítására maximum 500 dollárt kellett költeni (ezt a válaszadók 65 százaléka mondta).

A távmunka ugyan felértékelte a műszaki problémákat (a válaszadók 58 százaléka szerint ez volt a legnagyobb kihívás), de a másik oldalon pozitívumként élték meg (72 százalék), hogy nem kellett utazgatniuk egy-egy találkozó miatt, és sokan hatékonyabbnak érezték a munkájukat (42 százalék).

Ezek olyan előnyök, melyekről az alkalmazottak nem szívesen mondanak le. A FlexJob kutatásában a válaszadók 58 százaléka azt mondta, hogy mindenképpen új állást keresne, ha nem folytathatja a távmunkát. A prioritásokban egyébként van generációs különbség is. A boomer generáció tagjai kevésbé, a millenial nemzedék jobban pereferálja a munkavégzés rugalmas kereteit (idő és hely).

Nem a koronavírus forgatta fel a munka világát

Bár az idézett kutatások alapján azt lehetne gondolni, a világjárvány forgatta fel a munka világát, közel sem így van. A BBC egy munkahelyi kiégéssel foglalkozó cikke szerint az okok mélyebben keresendők. Mint a New York-i Egyetem egy a témával foglalkozó docense, Anat Lechner fogalmaz, kialakult a 24/7-es kultúra, így működik a gazdaság, és így kell dolgoznia az embernek is. Régen a nappal és az éjszaka egyértelműen elválasztotta egymástól a munkát és a pihenőidőt, a 20. században a 8 órás munkaidő ("dolgozzunk 5-ig, aztán menjünk inni, 10-kor meg aludni" – mondja Lechner) adta a keretet. A 21. században viszont minden 24/7-ben működik, a közösségi média, a kommunikáció, az Amazon Prime... Minden. És nincsenek határok.

És hogy mennyire így van, azt jól példázza egy a Goldman Sachsnál végzett felmérés, ami szerint a kezdő elemzők átlagosan heti 95 órát dolgoztak, és napi öt órájuk jutott alvásra. Ezt nehéz megmagyarázni olyan szólamokkal, mint amiket Elon Musktól is lehet hallani, például hogy senki nem változtatta meg a világot a heti 40 órában.

Lechner következtetése nem túl biztató. Szerinte régóta elveszítettük a folyamat fölött a kontrollt. A munkahelyeket dehumanizáltuk. Ha egy munkahelyen valaki nem dolgozik eleget (értsd, amennyit a főnöke elvár) akkor lecserélik. Ha ő sem hozz az elvárt teljesítményt, majd jön a mesterséges intelligencia. És ebből egyelőre nem látszik kiút...