A 2019-ben alapított (és a Softbank Vision Fund 2 alapja által is támogatott) Spotter már több száz millió dollárt költött régi YouTube-os videók bevételszerzési jogainak felvásárlására, ami várakozásai szerint a későbbi reklámokból térül meg, illetve termel majd hasznot. A cég egyike azoknak a startupoknak, amelyek az elmúlt években a YouTube-hirdetésekre épülő üzleteket fejlesztgetnek – ez utóbbiak a legutóbbi negyedévben összesen 8,6 milliárd dolláros forgalmat generáltak a YouTube anyavállalata, az Alphabet szerint.
A Business Insider riportja szerint a Spotter és a többi vállalkozás, amelyik felvásárolja a katalógusok jogait, a YouTube-on, a Facebookon vagy a Snapchaten előállított tartalom monetizálásának következő szintjét képviseli. Ezek a társaságok arra fogadnak, hogy a korábbi népszerű YouTube-videók jövőbeni hirdetési bevételei felülírják azokat az összegeket, amelyekért az alkotóktól megvásárolhatják a tartalmakat.
A BI korábban egy másik hasonló cég, a Jellysmack elnökét idézte, aki szerint az idő múlásával nagyon jó rálátásuk van a katalógusok teljesítményére. Ő úgy látja, hogyaz alkotók rengeteg értéket létrehoztak, különösen a YouTube-on, de általában hosszú ideig kell várniuk, hogy ezt ténylegesen kivonják a műveikből. Ezzel meg is született a tíz éve még nem létező "közösségimédia-befektetők" szerepe.
Az ilyesmi jelentős tőkét igényel, csakúgy, mint a modell zeneipari megfelelője: a Splotter például a következő 18 hónapban annyit kíván költeni a portfóliójára, hogy összes befektetése az 1 milliárd dolláros értéket is meghaladja majd. A Jellysmack ugyanezen a távon féldollárt különít el külön a katalógustartalom építésére. Ez a lapnak nyilatkozó szakemberek szerint azt mutatja, hogy más ágazatokhoz hasonlan itt is kezdik látni az egyes alkotókba való befektetés értékét.
Kezelhető kockázatokat látnak
A befektetők természetesen ebben az üzletben is hatalmas mennyiségű adat elemzésére támaszkodnak az influencerek videóinak teljesítményével kapcsolatban, hogy előre jelezhessék azok jövőbeni hirdetési bevételeit: a Jellysmack 1000 alkalmazottjából több mint 200-an foglalkoznak csak ezzel. Billiónyi adatponttal dolgoznak, hogy videónként, csatornánként, kategóriánként értékelják az elmúlt 10 év YouTube-os teljesítményét, és mostanra úgy értékelik, hogy már nagy pontosságú előrejelzésekre is képesek ezen a területen.
Ezek persze historikus adatokat használnak, úgyhogy bizonyos elemzők megkérdőjelezik, hogy működik-e a dolog YouTube-videók esetében, hiszen maga a platform is elég új, összehasonlítva mondjuk egy Beatles-dalkatalógussal. Ráadásul a zenei katalógusokkal ellentétben itt a kisebb defektek is súlyosabb következményekkel járhatnak, hiszen a YouTube-os anyagok gyakorlatilag csak hirdetéseken keresztül termelnek pénzt, míg a zenei tartalmak a rádióadások, lemezeladások, a streamelés vagy az élő előadások után is fizetnek.
A kritikusok emlékeztetnek rá, hogy 2017-ben, amikor a YouTube algoritmikus módon elkezdte eltávolítani a hirdetéseketaz egyes márkákhoz nem megfelelőnek ítélt tartalmak alól, sok alkotónak zuhantak meg a bevételei. Ha valaki egy óriási portfóliót épít ki nagyrészt a YouTube-os jogokra alapozva, akkor az nyilván fokozott kockázatokat vállal a hasonló történésekkel, nem beszélve az olyan bizonytalansági tényezőkról, mint a TikTok vagy egy még újabb online platform váratlan felfutása.
Ezzel persze a befektetők (és az ő befektetőik, mint a SoftBank) is tisztában vannak, és igyekeznek mindent megtenni a kockázatok mérséklésére. Kerülik például a politikai vagy hírtartalmakat, és olyan változatos portfóliót igyekeznek kialakítani, ameyik simán elbírja, ha egy-egy eleme kudarcosnak bizonyul. Igyekeznek ezen felül az alkotókra összpontosítani, akik be akarnak fektetni csatornáik bővítésébe, akár a Splottertől és másoktól szerzett összegek visszaforgatásával.
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak