A Campaign for Clear Licensing (CCL), amelynek fő célja, hogy átlátható és tiszta helyzetet teremtsen a szoftverlicencek világában, készített egy nemzetközi felmérést arról, hogy milyen hatása van a gyártói licencauditoknak. A felmérés során 170 ITAM (IT Asset Management), SAM (Software Asset Management) és szoftverlicencelési szakembert kérdeztek meg.

A nemzetközi kutatás nyomán most egy magyar felmérés is készül. Ide kattintva pár perc alatt kitöltheti a kérdőívet, és így segítheti, hogy elkészüljön a magyar piac legátfogóbb licencaudit-felmérése.

Megéri fél év alatt 200 munkaóra?

Az egyik legfőbb probléma, hogy az auditok tetemes erőforrást kötnek le a szervezeteknél. Egy-egy audit átlagosan 7 hónapig tart, és 194 munkaórát fordítanak rá. A szoftveraudit így lényegében az IT részlegeknél gyakorlatilag a napi üzletmenet része. Itt nem csak arra kell gondolni, hogy arra dedikált emberek szorgalmasan számolják össze az egyes szoftverek licenceit és vetik össze a napi használattal. Rengeteg időt igényel például a licencfeltételek értelmezése, amely amúgy alapja is az auditok elleni védekezésnek.

Ez azonban elvonja a figyelmet és az energiát arról, hogy – ugyanezek a szakemberek – a vállalat valós igényeire koncentráljon, és akár más szállítók megoldásait is felkutassa, kiismerje.

A gyártók egyre inkább az licencértékesítésből származó árbevételük növelésére használják az auditot. Különösen fontos bevételi forrássá vált az azoknál a vállalatoknál, melyek gyorsított tempóban viszik felhőbe a szoftvereik által nyújtott szolgáltatásokat.

Egyfelől nagyon is érthető persze a hozzáállásuk: a szerzői jogok megsértése – értsd lopott-feltört szoftverek használata – egyes országokban valós probléma. A gyártók meg szeretnének pénzt látni abból, hogy kifejlesztettek egy szoftvert. A CCL azonban úgy látja, egy ideje átestek a ló túloldalára: visszaélnek a helyzetükkel, és a bevételoptimalizálást segítendő gyakran homályosan fogalmazzák meg a használati feltételeket, vagy elavult licencmetrikákat alkalmaznak.

Ebbe a helyzetbe bele van kódolva, hogy az ügyfél fog fizetni. Ennek ellenére általános, hogy a vállalatok nem foglalkoznak a szoftvereszközök kezelésével, miközben jelentős összegeket költenek licencvásárlásra, karbantartásra stb.

Kemények és barátságtalanok – segítőkészek és barátságosak

Abból is látszik, hogy egy gyártói audit mennyire ellentmondásos helyzetet teremt, hogy a válaszadók miként ítélték meg a gyártók viselkedését. A CCL rákérdezett, hogy mennyire voltak segítőkészek (agresszív viselkedés, rövid távú, a bevételre fókuszáló hozzáállás), illetve arra is, hogy mennyire nem voltak segítőkészek (együttműködő, hosszú távú szemlélet, segítséget, tanácsadást kínáló) a gyártók a folyamat során.

Míg a negatív megítélés rangsorában Oracle – IBM – Attachmate (most Micro Focus) sorrend alakult ki, a pozitívban Microsoft – IBM – Autodesk. Azaz az IBM mindkét kérdésnél a második lett.

A cégek viselkedése az audit során mintha a cégkultúra része lenne, legalábbis erre utal a CCL egy megjegyzése, mely szerint 2010-ben készült hasonló tanulmány szintén az Oracle-t, IBM-et és Attachmate-et hozta ki a legagresszívabb auditornak. Éppen ezért idén érdemes jobban odafigyelni HPE szofvereire: tavaly ugyanis a Micro Focus felvásárolta a HPE szoftveres üzletágát, és már csak felmérés jelleggel is intenzívebbé tehet idén az audittevékenységét.
 

A CCL szerint persze a barátságosabb viselkedés nem kevésbé időrabló, ráadásul általában egyfajta alkalmazási kényszerrel is párosul: például a Microsoft eltekint korábbi megfelelőségi vétségektől mindaddig, míg a vásárló a gyártó stratégiai termékeit használja. 2016-ban az Office 365 és az Azure számított ilyennek.

Ezzel csupán az a probléma, hogy a vállalatokat nem kényszeríti a megfelelőségi problémák megoldására, így az eszközgazdálkodási szintjük alacsony marad – és persze vonzó célpontjává válik egy jövőbeli felülvizsgálatnak.