Már Magyarországon is terjed a FIRE (Financial Independence, Retire Early), azaz a ’korai nyugdíj mozgalom’, sőt hazai apostola is van. A témával időnként még a pénzügyi cégek is foglalkoznak, ami nem véletlen, hiszen ők a mozgalom haszonhúzói is.

De mit jelent a FIRE? A Bankmonitor egyik, amúgy épp egy valószínűsíthetően vagyonkezelőt népszerűsítő cikkében olvasható az alábbi leírás: "Képzeld el, hogy 45-50 évesen egy tengerparti padon ülsz, és megengedheted magadnak, hogy rá se nézz a munkára, akár soha többé. Ez a szabadság és önrendelkezés érzése, amit korábban szorgalmas havi megtakarításokkal és azok okos befektetésével értél el."

De valóban így van?

A 8 óra munka és Sergey Brin

Tavaly decemberben a Stanfordon a School of Engineering centenáriumi ünnepségén az egyetem egykori diákja, a Google-társalapító Sergey Brin is fellépett (a kereső annak idején egyetemi kutatási projektként indult). A techmilliárdos a karrierje során elkövetett hibákról is beszélt, köztük az egyik legnagyobbról: nem sokkal a Covid-járvány kitörése előtt nyugdíjba vonult. A váltás annyira nem jött be, hogy a Covid után visszatért a céghez, és most keményen tolja a napi 8-10 órás műszakokat, és fejleszti a Geminit.

Brin nem a pénzért ment vissza a Google-höz, hiszen vagyonát bőven 200 milliárd dollár fölé becsülik. Nyugdíjas éveit eredetileg úgy képzelte el, hogy ideje javát hobbijának, a fizikának szenteli, esetleg majd kávézókba jár… A valóság azonban más volt (nem kis részben a Covid miatt): hiányzott a napi pörgés, a valós – és nem öncélú – szellemi kihívás.

Nem kérdés: más úgy dolgozni, ha nem lakbérre és zsíros kenyérre kell a fizetés, és akkor is felszáll a privát jet, ha nem érkezik meg elsején az utalás a bankszámlára. Ám a korai nyugdíj nem csak a milliárdosok problémája. Ami Brint visszavitte a cégéhez – hogy úgy érezte, eltunyul és elhülyül –, azt mindenki átélheti, aki strandolással, lötyögős olvasgatással, tanulgatással képzeli kitölteni a napjait.

Az európai alapítású, de több kontinensen is működő Insead üzleti iskola készített egy felmérést, amiben a sikeres exitet végrehajtó és a pénzügyi függetlenség birtokában a FIRE életpályát választó vállalkozókat kérdezték az életükről. Kiderült, hogy sokan nagyon gyorsan megbánták, hogy nyugdíjba vonultak. (A probléma a technológiai iparban talán gyakoribb, ahogy a gyors siker is.)

Az alkalmazotti lét sem könnyebb, csak kevesebb a zsír a kenyéren

Persze mondhatjuk: ez legyen a milliárdos techvállalkozók problémája, van elég pénzük pszichológusra. Csakhogy a problémával nem csak ők szembesülnek. Egy japán kutatás szerint ebből a szempontból az alkalmazotti életpálya lezáródása után sem jobb a helyzet, és még a bankszámla is soványabb. Egy végigdolgozott élet után az alkalmazottak szintén gyakran érezik életüket üresnek, céltalannak. Elvesztik önbizalmukat, és sokan elszigetelődnek.

A FIRE mozgalom ígérete emiatt is csalóka. A korai nyugdíj eléréséhez ugyanis kemény munka, komoly áldozatok és kitartás kell. Amikor pedig eljön a várva várt pillanat, kiderül: az álom és a valóság között túl nagy a szakadék. Ha valaki éveken-évtizedeken át azért dolgozik keményen, hogy majd lógassa a lábát, a láblógatást éppen úgy éli meg, mint Brin: nem érzi magát produktívnak, nem találja a helyét.

Azaz egy dolog az anyagi biztonság, és másik dolog az élet. Hiába van elég pénz, ha nincs cél: Warren Buffett 95 éves korában köszönt le a Berkshire Hathaway éléről, Elon Musk úgy pörög százmilliárdokkal a zsebében, mintha az élete múlna minden centen, és Sergey Brin is inkább visszatért a cégéhez mesterséges intelligenciát fejleszteni.

A tanulság: nagy hiba, ha a jó élet feltételeit az anyagiakra redukáljuk. A célok megléte ráadásul nemcsak a boldogságérzést növeli, hanem állítólag a demencia kockázatát is jelentősen csökkenti. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy addig kell dolgoznunk, amíg össze nem esünk, de ha az anyagi biztonság megvan, akkor is a legfontosabb, hogy legyen az életünknek sava-borsa, ami elképzelhetetlen a Selye János által leírt pozitív stressztől.