Kell-e wifi az iskolákba? A magyar tanárok meglehetősen megosztottak ebben a kérdésben annak ellenére, hogy egyre kevesebb olyan alap- és középfokú oktatási intézmény van az országban, amelyben ne lenne valamiféle internethozzáférés.

A rugalmas hozzáférést biztosító vezeték nélküli infrastruktúra már közel sem ennyire elterjedt. Solymár Károly, az Innovációs és Technológiai Minisztérium helyettes államtitkára, egy 30 milliárdos, zömében EU-s forrásból megvalósuló országos iskolai hálózatfejlesztési program kapcsán tavaly októberben azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy vidéken az iskolák többségében már elérhető a lehetőség, de a budapesti és Pest megyei iskoláknak csak a 30 százalékában (az ellátottság azóta valószínűleg sokat javult).

Évek óta pörög ez a lemez

Két éve, 2018 januárjában jelent meg az Európai Bizottság digitális oktatási cselekvési terve (a területet kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa). A terv három területre összpontosít: a digitális technológiák jobb alkalmazására az oktatásban és a tanulásban; a digitális transzformáció szempontjából releváns digitális kompetenciák és készségek kialakítására; valamint az oktatás javítására a legmodernebb eszközök segítségével.

Az első terület prioritásai között első helyen az iskolai internet-hozzáférés támogatása, valamint az iskolák fejlesztését segítő önértékelési eszköz (a SELFIE platform – Self-reflection on Effective Learning by Fostering the use of Innovative Educational Technologies) felállítása szerepelt. Az IVSZ 2015-ben kidolgozott oktatási stratégiája szintén fontos prioritásként határozta meg az eszközrendszer, köztük a szélessáv és a végponti eszközök korszerűsítését is.

Ahogy fentebb már utaltunk rá, tavaly ősszel két országos beruházássorozat is elindult az iskolák internet-ellátottságának javítására, valamint a termek vezeték nélküli nettel történő minél teljesebb lefedésére. A távlati cél az, hogy minden általános és középiskolában legyen kellően erős sávszélesség, a kisebbekben legalább 100 Mbit/s-os, a nagyobbakban pedig legalább egy gigabites. De ahogy nőnek az igények, elvileg a továbbfejlesztésre is lesz lehetőség: Solymár Károly a már idézett interjúban azt ígérte, hogy évente 10 milliárd fog jutni a kiépített hálózatokat fejlesztésére.

Az összesen 3500 iskolát érintő program azonban csak alap infrastruktúrát ad, amit tudni kell kihasználni. Egy az iskoláknak rendszeresen szállító cég képviselője ezzel kapcsolatos ellentmondásos tapasztalatairól számolt be lapunknak. Az intézmények egy részének nincsenek konkrét tervei, sőt elképzelésük sem, hogy mit kezdjenek az új lehetőséggel, de szerencsére egyre több olyan munkaközösség van, amely tudatosan készül a digitális oktatásra. Az eső csoportba tartozó iskolákban a vezeték nélküli net kiépítése csak letudandó feladat. Egyes intézmények a diákok elégedettségét növelő lehetőségként tekintettek a wifire. Ez még mindig jobb hozzáállás, mondta a szaekember, mint azoké az iskoláké, amelyekben kizárólag a tanároknak biztosítanak netelérést wifin keresztül. Ezzel szemben a tudatosan digitalizáló iskolák jellemzően nagy energiákat fektetnek a digitális tananyagok összeállítására, nem kitiltják az órákról, hanem aktívan bevonják a diákok saját digitális eszközeit a tanulási folyamatba.

A szállító cég szakembere szerint egyébként azok az intézmények – főleg egyházi és alapítványi fenntartású iskolák –, melyek saját forrásokat is mozgósítottak a vezeték nélküli rendszer kiépítésére, a használatát is jobban beépítették oktatási programjaikba, egyáltalán: az intézmény egész működésébe. Ennek megfelelően a hálózatfejlesztésük is tudatosabb, nem merül ki abban, hogy 'szerezzünk be 3-4 AP-t (Access Point), és a dolog le van tudva'.

Van fejlődés, csak lassú

A Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ) 2016 óta évente ír ki pályázatot középfokú oktatási intézményeknek a digitális oktatás fejlesztésére. A szervezet figyelme azért fordult a felsőfokú képzésről az alapoktatásra (korábban az egyetemi informatikusképzést támogatta az Év Informatikai Oktatója pályázattal), mert tagjai számára világossá vált: már közel sem csak informatikus-mérnök képzésben kell gondolkodni.

Mint azt Nagyné Agárdi Györgyi, a VISZ elnökségi tagja, az Allianz Hungária CIO-ja lapunknak korábban megfogalmazta, a szervezet azért fordult középiskolák felé, mert az az utolsó pont, ahol még érdemben lehet befolyásolni a diákok pályaválasztását, és ahol még kaphatnak olyan impulzusokat, melyek vonzóvá tehetik számukra az informatikai pályát. A másik motiváció pedig épp az volt, hogy ma már minden informatikai jellegű tudás felértékelődött, amit az oktatási módszertanoknak is közvetíteniük kellene. "Az oktatásba szervesen bele kell illeszteni az infokommunikáció szinte minden aspektusát a különböző alkalmazások felhasználó szintű kezelésének készségétől az alapvető programozói fogásokon át a biztonságtudatosságra nevelésig" – indokolta a szervezet e téren bekövetkezett irányváltását Agárdi.

Bár a magyar iskolák felkészültsége a fejlett digitális oktatással rendelkező országokétól (például a skandináv államok vagy Szingapúr) még fényévekre van, ezen a téren komoly fejlődés történt az évek során. Ez nem csak abban mérhető le, hogy a VISZ pályázata iránti érdeklődés évről évre nő, hanem az iskolai digitalizációt dokumentáló pályamunkák minőségén is.

Egyre több pályamű tanúskodik arról, hogy a digitalizáció nem elszigetelten, érdekességként van jelen az oktatásban, hanem áthatja az intézmény mindennapi életét a folyamatok szervezésétől (tantárgyfelosztás, teremkiosztás, órarend, helyettesítés stb.) az oktatáson és számonkérésen át a diákéletig. Például a két éve nyertes Budapesti Berzsenyi Gimnázium az eszközök – a tantermi wifi, az érintőképernyős kijelzők, az okostermek, a használt szoftverportfólió – köré építettek egy központi, lényegében magánfelhős alkalmazásszolgáltatást is, hogy a rendszer átjárható, nyitott, ugyanakkor a tanárok és a diákok felé is egységes legyen. A rendszer használatát belső képzésekkel segítik, valamint igyekeznek más iskolák bevált gyakorlatait átvéve folyamatosan fejleszteni is a rendszert.

Egy ilyen rendszer hatékony használatához azonban nélkülözhetetlen a megfelelő eszközpark, mindenekelőtt a rugalmas netelérés, amihez a diákok saját eszközzel is hozzáférnek. Végponti eszközt ugyanis az iskolák nem vagy csak korlátosan tudnak biztosítani. Mint Solymár mondta a Magyar Nemzetnek, "nemigen várható el, hogy az állam minden tanulónak táblagépet vásároljon és gondoskodjon azok karbantartásáról. Ellenben ma már a diákok nagyobb részének lapul a zsebében, táskájában okostelefon, tablet, s ez a jövőben még inkább így lesz". A helyettes államtitkár szerint ezeket az eszközöket kell bevonni az oktatásba.

Minden a 'hogyan'-on múlik

Hogy hogyan? Erre Nádori Gergely, az AKG biológia szakos, és Prievara Tibor, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium angoltanára évek óta hozza a példákat, javaslatokat, gyakorlati tanácsokat a Tanárblogon. A két tanár minden fórumon propagálja, hogy sokkal hatékonyabbá tehető a tanár-diák együttműködés, ha a tanárok sem zavaró elemként, hanem közös platformként tekintenének a mobilokra.

Ennek egyik kulcsa a jó minőségű wifi hálózat, ami biztonságos, üzembiztos, és egyaránt elérhető az iskolák közösségi tereiben, a tanári dolgozószobákban és a tantermekben. Mint egy az iskolai lehetőségeket belülről is jól ismerő hálózati szakember elmondta, az iskolák sokszor ott rontják el, hogy elfelejtik a legfontosabbat, a teljes körű, azaz a diákok vágyait is összegző igényfelmérést. Pedig erre is vannak jó példák. A kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnáziumban például ez alapján alakítottak ki menedzselt hálózatot.

Az iskolai rendszerek esetében a biztonságos üzemelés szempontjából létfontosságú a szegmentálás (hogy külön tartományban lehessen kezelni a biztonsági és hálózati eszközöket, az oktatásra használt eszközöket, a tanárok saját és a diákok saját eszközeit is). Az már a körülményektől függ, mondta lapunknak a fentebb már idézett szakember, hogy a menedzselést területi alapon (pl. tantermenként), vagy szolgáltatási területenként oldják meg.

Sokan megfeledkeznek arról is, hogy az iskolai wifihálózat elsődlegesen oktatási infrastruktúra. Ezért minden esetben szükség van olyan menedzsment eszközre, amivel egyszerűen lehet definiálni szolgáltatási szinteket. Így biztosítható ugyanis, hogy az oktatás mindig elsőbbséget élvezzen a hálózati forgalomban.