A köznevelés feladata az életre nevelés, felkészítés a munkavállalásra. Ennek ma már elengedhetetlen része a digitális készségek fejlesztése, amely a Nemzeti Alaptantervben is megjelenik. Mégis a köznapi tapasztalat az, és a vállalkozások is arról számolnak be, hogy a diákok nem rendelkeznek megfelelő digitális ismeretekkel és ezért kevésbé állják meg a helyüket a világban és nem tudnak olyan állásokat betölteni, amelyek igénylik a megfelelő az ilyen jártasságot, vagy – informatikai szakmák esetében – az informatikai szaktudást. Mindez visszafogja a gazdasági fejlődést és rontja a foglalkoztatást – áll az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) kiáltványában.

Az alábbiakban összefoglaljuk a kiáltvány fontosabb megállapításait. A teljes szöveg letölthető az IVSZ oldaláról.

Problémás a Nemzeti Alaptanterv

A digitális írástudás ma már kulcskompetencia. Erre reagálva a 2012-ben elfogadott Nemzeti Alaptanterv (Nat 2012.) az informatika tantárgyba sűrítette az elvárásoknak megfelelő kimeneti követelményeket. Ez azonban legfeljebb a felhasználók legalacsonyabb szintű képzéséhez, felkészítéséhez elegendő, az informatikai vállalkozások számára szükséges munkaerő kiképzéséhez, felkészítéséhez nem.

A kiáltvány szerint erre vezethető vissza, hogy a magyaror iskolarendszer képtelenek kellő számban és minőségben kibocsátani digitális munkahelyeken helyt állni képes embereket. Ez nem csak az iparnak probléma. A most iskolába járó diákok is hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon, tekintve, hogy amikor ők munkába állnak, már sok, jelenleg még létező szakma eltűnik, vagy legalábbis erősen "informatizálódik".

Az IKT iparnak pedig elsősorban az okoz gondot, hogy a köznevelésnek nincs programja arra, hogyan lehetne felkutatni és motiválni a jövő programozóit, programtervezőit, és emiatt az informatikai pályákra kevesebben jelentkeznek, mint ahányan a nyugdíj, vagy a külföldi munkavállalás miatt elhagyják a hazai munkaerőpiacot. Pedig ezen a területen már a pályakezdők is az átlagnál lényegesen magasabb bérezésre számíthatnak.

Emiatt a hazai informatikai ipar veszít versenyképességéből, épp az az iparág, amely "Magyarország nemzetközi versenyképességének egyik fő motorja."

Európai összehasonlításban is rosszul állunk

Az IVSZ kiáltványa néhány kulcselemet európai összehasonlításban is megvizsgál.

Kevés az internetelérés/hálózati sávszélesség: bár Európában – és Magyarországhoz is – az iskolák döntően ADSL technológiával csatlakoznak a világhálóhoz, az átlagos sávszélességben nagy a lemaradásunk. Különösen alacsony az aránya a 30 Mbps vagy ennél magasabb kapcsolattal rendelkező intézményeknek. Az átlag Magyarországon 4 Mbps, amivel a sereghajtók közé tartozunk, de az igazi probléma az, hogy ekkora sávszélesség objektíve alkalmatlan az elvárt informatikai szolgáltatások kiszolgálására. Ahhoz ugyanis legalább 30 Mbps-re lenne szükség.

Rossz az eszközellátottság: Magyarország az EU átlagnak megfelelően ellátott számítógépekkel. A géppark azonban elöregedett, és az eloszlásuk sem jó.

Magyarországon a számítógépek túlnyomó többsége a számítógép laborokban van, ezért ezek például a természettudományos órákon nem érhetőek el. Bár EU szinten viszonylag magas a használható eszközök aránya de koruk alapján a hazai eszközök a legelöregedettebb gépparkok közé tartoznak. Ráadásul csak a gépek haramada kapcsolódik az internethez.

A meglévő gépek jellemzően azokon a településeken, főként a városokban koncentrálódnak, ahol magasabb jövedelmű a lakosság, ami tovább növeli az amúgy is hátrányos helyzetben lévők esélyegyenlőtlenségét.

Alacsonyfokú a digitális szövegértés: "a mai munkaerőpiaci, társadalmi és egyéb elvárások elsősorban nem azt várják el, hogy egy ember képes legyen digitális struktúrákat létrehozni. A kritikus képesség a meglévő rendszerek használata, a hatékony információkeresés és szűrés, az eszközök megfelelő kombinálásának képessége, a rugalmasság, alkalmazkodó képesség."

A diákok képességeit összehasonlító PISA felmérés azt mutatta ki, hogy a fiatal generáció egy jelentős része nem használja készségszinten a digitális eszközöket: a 15 éves korosztály mintegy 60 százaléka gyakorlatilag digitális írástudatlan. A látszólag folyamatos eszközhasználat gyakran kimerül egyszerű kommunikációs, közösségi vagy multimédia funkciókban, de gyakran egyszerű eszközbeállítások vagy triviálisnak gondolt folyamatok is problémát okoznak. A PISA felmérés Magyarországra vonatkozó eredményeiből arra lehet következtetni a kiáltvány szerint, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem alkalmas a digitális szövegértést fejlesztésére, sőt bizonyos szempontból épp ellentétes hatást fejt ki.

Problémákkal küzd a digitális oktatás fejlesztése: a digitális oktatás komplex rendszer, amelynek minden elemét össze kell hangolni technológiai, de elsősorban pedagógiai szempontból. Az egyes elemek önálló fejlesztése nem vezet a teljesítmény javulásához. Elengedhetetlen a pedagógusok megfelelő képzése, a módszertani, tartalmi eszközök kidolgozása.

 A fejlesztéseknek fenntarthatónak kell lenniük. Az eszközök ugyanis gyorsan avulnak, és ha a beszerzést az intézmények nem tudják megismételni 3-4 évente, az eszközök nem tudnak tartósan beépülni a pedagógiai rendszerbe, így a megfelelő hatást sem tudják kifejteni. A számítógépek számának növelése önmagában amúgy sem vezet kimutatható teljesítménynövekedéshez, miközben jelentős többletterhet ró az iskolára (őrzés, karbantartás, kezelés, üzembentartás).

Ezért olyan fejlesztésekre van szükség, melyek pedagógiai célokhoz kötődnek és eszközjelleggel tartalmaznak IKT eszközberuházást.