Valószínűleg soha. A piackutatók szerint a felhő mellett is dinamikusan növekszik a hosting iránti igény.

Mi a hosting? Nyilván mindenki tudja. Ahogy magától értődően dobálózunk olyan szavakkal is, mint cloud, adatközpont, webszerver, elosztott rendszer, mint egykor a homokozóban a pöttyössel – amellyel kapcsolatban fel sem merült, hogy lehetne nem pöttyös is...

De éppen ezért érdemes felidézni a fogalom (majdnem) pontos definícióját. Általánosan hostingnak nevezünk minden olyan szolgáltatást, amely tárolási és számítási erőforrásokat biztosít magánszemélyeknek vagy szervezetnek, hogy azokon webhely(ek)et és más szolgáltatásokat futtathassanak. A legáltalánosabb definíció nem beszél arról, hogy a szolgáltatás igénybe vevője milyen módon éri el az erőforrásokat, de ma már szinte minden esetben IP-alapú, lényegében webes szolgáltatással azonosítjuk a hostingot.

És hogy miért? Összeraktunk egy rövid hostingtörténelmet, amiből talán erre is fény derül.

Több mint fél évszázada kezdődött

Voltaképpen minden az ARPANET (Advanced Research Projects Agency Network) 1969-es elindulásával kezdődött. Az eredendően katonai célú fejlesztés egy új digitális világ, az internet néven emlegetett globális hálózat alapja lett. A több mint fél évszázada elindult, először egyetemeket összekapcsoló projekttől azonban hosszú út vezetett a ma ismert webalapú internetig.

Már 1971-ben megszületett az e-mail, amely biztosította, hogy adott hálózat bármely csatlakoztatott végpontjai (munkaállomása) között lehessen információt cserélni. (Az első ilyen rendszert a 2016-ban, 75 éves korában elhunyt Raymond Samuel Tomlinson hozta létre az ARPANET-en.) A TCP/IP protokollt (Transmission Control Protocol/Internet Protocol) azonban csak 1983-ban fogadta el az ARPANET, és mind a mai napig az határozza meg, hogyan kell a küldendő adatokat kis csomagokra bontani, elküldeni, továbbítani és fogadni. Ebben az évben vezették be a mai ismert internet másik fontos alapelemét, a Domain Name Systemet is, amelynek hatására a számokból álló IP-címeket leválthatták a ma ismert doménnevek (ekkor határozták meg a hét felső szintű tartománynevet is: .com, .net, .org, .int, .mil, .gov, .edu).

De még mindig hiányzott valami nagyon fontos, a World Wide Web, azaz a www. Erre újabb nyolc évet kellett várni. Tim Berners-Lee 1980-ban kezdett dolgozni Svájcban a CERN-nél. Munkáját megkönnyítendő kitalált magának egy olyan adatbázist, amelyben az embereket és információkat hiperhivatkozásokkal kapcsolta össze. 1989-ben azt javasolta, hogy legyen ebből egy globális hálózat, hogy a fizikusok a világ minden tájáról könnyebben megtalálhassák a számukra fontos információkat: ez lett a World Wide Web. Berners-Lee 1990 végére kidolgozta az adatcsere-protokollt, a HTTP-t (HyperText Transfer Protocol), majd a szövegek és képek megjelenítésének módját, a HTML-t (HyperText Markup Language) is.

A monetizáció fontossága

Arra, hogy erre bizniszt is lehet építeni, voltaképpen egy véletlen vezette rá a piaci szereplőket. Sokáig bárki ingyen juthatott doménnévhez. Ám egyre többen jelentkeztek be saját doménre, ezért az NSF (National Science Foundation), amely a regisztrációt világszinten kezelte, felbérelte a feladatra a Network Solutionst, amely magánvállalkozásként 1995-től már 100 dollárt kért a kétéves regisztrációért.

Innentől egyenes út vezetett a nagy internetboomig (majd az ezredfordulón a dotcom lufi kipukkanásáig, amikor internetes vállalatok sora ment csődbe egyik napról a másikra). Elkészült 1994-ben az adatátvitel biztonságáért felelős SSL protokoll (majd öt év múlva leváltotta a TLS, a Transport Layer Security). Lényegében minden készen állt arra, hogy az internet egyéni felhasználók és vállalatok számára egyaránt szolgáltatási platformmá váljon.

Az első ún. hosting szolgáltató is 1994-ben jelent meg: a GeoCities pillanatok alatt több millió felhasználót gyűjtött (amikor 1999-ben megvásárolta a Yahoo!, a világ öt legnépszerűbb webhelye között tartották számon). A cég annak köszönhette sikerét, hogy olyan rendszert kínált, amelyben bárki létrehozhatta saját weboldalát. Azaz egyfajta kezdetleges webhostingot kínált sablonokkal, technikai háttérrel, tárhellyel együtt. Nyomán gombamód szaporodtak a tárhelyszolgáltatások, melyek saját viszonyaikra adaptálták, bővítették a GeoCities üzleti modelljét (nagyobb tárhelyet, több szolgáltatást stb. kínáltak). Az akkori kor pionírjai közül ma már kevesek nevével találkozhatunk. Ilyen pl. 1997-ben alapított GoDaddy, amely ma a világ egyik legnagyobb doménregisztrátora és egyben webtárhely-szolgáltatója. Bővült a web tartalmi oldala is, új műfaj született: a blog. A divat kiszolgálására 1999-ben indult el a Blogger, amit legtöbben már a Google blogplatformjaként ismertek meg (a keresőcég 2004-ben vásárolta fel).

De az igazi forradalmat az Amazon felhőszolgáltatása, az Amazon Web Services 2004-es elindulása hozta. Bár az AWS nem az első szolgáltató, amely a 2000-es évek elején cloud computing jellegű szolgáltatást kínált, mégis Jeff Bezos cége mutatta meg a vállalati világnak, hogy milyen szabadságot biztosít skálázhatóság és elasztikusság terén a felhőszolgáltatások széles skálája az infrastruktúrától a szoftverszolgáltatásokig. Például azt, hogy az internet révén bárhonnan és bármikor elérhető adatok vagy az átmeneti csúcsterheléseket könnyedén kiszolgáló infrastruktúra milyen lehetőségeket biztosít az üzleti életben. Ez a modell világította meg a hostingszolgáltatások előnyét is, ami a szerver-, tároló- stb. üzemeltetés terhének egy részét vagy egészét leveszi a vállalat belső IT-jának a válláról. Emellett kisebb szervezeteknek is nagyvállalati adatközponti infrastruktúrához juthatnak.

A hosting és felhő

Na de mi a különbség hosting és a felhő között – lehetne feltenni a kérdést? Bár a fizikai alapokat nézve (speciális adatközpontok, tárolók, szerverek, aktív-passzív hálózati elemek stb.) szinte semmi, logikájukban és céljukban van néhány jól megfogható különbség, melyet összeállításunk következő fejezetében részletezünk.

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely a vshosting támogatásával készült. Részletek »

 

Cloud & big data

Big4-tanácsadó lesz a ChatGPT: az adóbevallást is megcsinálja

Megállapodott az OpenAI és a PwC: első körben a Big4 továbbértékesíti a ChatGPT-t, illetve százezer alkalmazottja használhatja a munkájához.
 
Bejelentési kötelezettségük elmulasztása, és a szabályoknak való sorozatos meg nem felelés komoly pénzbírságot vonhat maga után.

a melléklet támogatója a Balasys IT Zrt.

Amióta a VMware a Broadcom tulajdonába került, sebesen követik egymást a szoftvercégnél a stratégiai jelentőségű változások. Mi vár az ügyfelekre? Vincze-Berecz Tibor szoftverlicenc-szakértő (IPR-Insights) írása.

Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak

Különösen az early adopter vállalatoknak lehet hasznos. De különbözik ez bármiben az amúgy is megkerülhetetlen tervezéstől és pilottól?

Sok hazai cégnek kell szorosra zárni a kiberkaput

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2024 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.