Az emberiség történelmét végigkísérik a kihaló szakmák. Ki tudja, hogy mi volt a betűmetsző? Vagy mit csinál a fényszedő? Mindegyik szakmát elsodorta a technikai fejlődés. Szóval nincs abban semmi új, amivel egyre gyakrabban riogatnak kutatók, tudósok, hogy a robotok lenyúlják az automatizálható munkakörök egy jelentős részét.

Van viszont egy új elem: a sebesség. Ma már a széles körű sztenderdizálás miatt akár egy nagyobb hatású cég stratégiaváltása is ellehetetlenítheti globálisan akár több százezer vagy millió ember addigi munkáját. Két közgazdász, John J. Horton a MIT-ről (Massachusetts Institute of Technology) és Prasanna Tambe (Pennsylvaniai Egyetem) közelebbről is megvizsgálta a folyamatot. Azt térképezték fel, hogy a technológiai tudás elavulására összességében hogyan reagál a munkaerőpiac egy szegmense, a programozók. (Tanulmányuk itt érhető el pdf-ben.)

Egy bejelentés – globális hatások

Tanulmányukban az Adobe Flash háttérbe szorulásának a munkaerőpiacra gyakorolt hatását vizsgálták. A folyamatot Steve Jobs, a legendás Apple-vezér indította el, amikor 2010-ben bejelentette: az Apple nem támogatja tovább eszközein az Adobe Flash-t. A technológia agóniája néhány év alatt lejátszódott. 2011-ben még a weboldalak közel 30 százaléka használt Adobe Flash-t, ma már viszont szinte teljesen eltűnt a Webről.

De mi történt azokkal a fejlesztőkkel, akik sokszor ennél több időt – és nem kevés pénzt – fektettek abba, hogy Flash-szuperképességekre tegyenek szert? Egyáltalán mi történt a Flash-fejlesztői piaccal? Hát meglepő módon nem omlott össze egyik pillanatról a másikra.

Bár az Apple lépése után nagyon gyorsan csökkent a Flash-tudásra a kereslet, az ilyen munkákat vállalók óradíja alig változott, és a vállalatokat sem árasztották el munkanélküli Flash-fejlesztők önéletrajzai. A piac, konkrétan a Flash-munkások ugyanis meglepő gyorsasággal volt képes reagálni a szintén gyors változásra: az informatikusok ugyanis szinte egyik napról a másikra átálltak valamilyen más területre.

Tudományosabban fogalmazva: a Flash negatív keresleti sokkját gyorsan ellensúlyozták a kínálati válaszok. A Flash-szakemberek átmentek más területekre, a frissen piacra lépők pedig már nem is foglalkoztak az Adobe halódó technológiájával. A váltásra kényszerülők zöme ráadásul nem kihagyással – például egy átképző tanfolyam elvégzése után – lépett más területre, hanem azonnal, a gyakorlatban sajátítva el az új szakmához szükséges tudást.

Előrelátóan, de fokozatosan módosítottak

A két kutató a Flash-fejlesztőkkel készített interjúkból azt szűrte le, hogy a váltás az esetek többségében nem volt éles. Az előrelátó dolgozók már az első jelekre megkezdték a fokozatos pályamódosítást. Első lépésben olyan állásokra kezdtek pályázni, amelyek többé-kevésbé hasonló készségeket és tudást kívántak meg, mint a Flash-fejlesztés. Annak ellenére léptek, hogy többségük komoly energiákat, olykor nem kevés pénzt fektetett korábbi tudása megszerzésébe.

A fejlesztők egy része már Steve Jobs elhíresült bejelentése után kialakította azt a stratégiáját, hogy beszállt olyan projektekbe, melyektől új típusú készségek és tudás megszerzését remélte. Többségük a "learning-by-doing" módszert részesítette előnyben, Ezt hasznosabbnak gondolták, mint például a szakkönyvekből vagy tanfolyamokon történő tanulást. A két kutató szerint a szoftverfejlesztői fórumok hozzászólásaiból is ez a kép rajzolódik ki.

A váltás persze kockázatos is egyben: mi van, ha valaki rossz lóra tesz, és olyan irányba indul, ami hamarosan szintén elavult lesz. Horton és Tambe azt is megfigyelte, hogy a karrierváltók tudatosan próbálják csökkenteni ezt a kockázatot. A fejlesztők többsége ezért is figyeli élénken a kollégái különböző szakmai fórumokon megjelenő véleményeit, az iparág vezető személyiségeinek megnyilatkozásait, és azokat tudatosan-ösztönösen értékelve döntenek arról, hogy milyen irányba fejlesszék tudásukat.

Jön a bootcampek kora?

Az informatikai iparág elképesztő dinamikával bővül, és ennek következtében egyre több szakembert képes felszívni. Ugyanakkor a technológiai változás is nagyon gyors, ami egyre fontosabbá teszi a "learning-by-doing" tanulási metódust.

De akkor mi lesz a hagyományos oktatási rendszerrel? Tudja-e követni a változások sebességét? A Quarz szerint – amely összefoglalót közöl a kutatásról – fel fognak értékelődni a programozóiskolák és bootcampek, amelyek pár hét vagy hónap alatt ígérnek piacképes tudást. A korábban csak hasznos stratégiaként megfogalmazott élethosszig tartó tanulás ma már alapélmény, vélik oktatási szakemberek, akik szerint a jelenlegi helyzetben nagyjából nyolcévente kellene újra és újra beülni a képletes vagy valóságos iskolapadba, hogy új készségeket szerezzünk.