Melbourne város önkormányzata a helyi Monash Egyetem kutatói laborjával együttműködve indított be egy pilotot, amelynek keretében szenzorok hadát telepítették a közparknak otthont adó Argyle térre, illetve egy villamosjáratra. Az okos technológiák bevetése mellett fontos része a projektnek a lakossági visszacsatolás is. A kettő ötvözésétől a vezetés azt reméli, jobban megértheti, milyen irányba kell haladjon a város az "okossá válás" útján.

A tesztbe bevont villamos mikroklímáját monitorozó érzékelők segítségével például azt figyelik, hogy a város szeszélyes időjárási körülményei milyen kihatással vannak az utasok és a közlekedési vállalat munkatársaira. Ami az Argyle teret illeti, ott a szemetes kukák szintjétől az áthaladó gyalogosforgalom mérésén át a különböző fafajták nedvességtartalmáig szinte mindenre figyelnek.

A telepített szenzorok mellett QR-kódokat helyeztek el, amelyeket beolvasva az emberek részletes tájékoztatást kaphatnak az alkalmazott technológiáról, illetve az így gyűjtött adatok felhasználásáról. Az így "felokosított" polgárok pedig a fejtágítót követően közvetlenül is véleményt alkothatnak a fejlesztésekről, illetve javaslatokat fogalmazhatnak meg a városvezetés számára.

Digitális dugótlanító akciócsoport

Hogy Melbourne nem véletlenül végez rendszeresen az Economist legélhetőbb városait összegző listájának élén, arról egy másik, szintén a digitalizációt magasabb szintre emelő kezdeményezés is árulkodik. A forgalmi torlódások felszámolására egy külön csapatot állítottak fel, amelynek tagjait a város kritikus gócpontjainál telepített szenzorok tömege segíti abban, hogy valós időben tudjanak megfelelő módosításokkal élni a dugók enyhítésére.

A csapat a városi közlekedést segítő 340 millió ausztrál dolláros kormányzati alapnak köszönheti a létrejöttét. Induláskor nagyjából 500 köztéri kamera és mintegy 200, adatait vezeték nélkül továbbító érzékelő információira támaszkodhatnak, de néhány hónapon belül további 200 kamerát is telepítenek a jobb lefedettség érdekében.

Kisebb tételekben Ausztrália más régióiban is folynak az okos városok kiépítését célzó projektek. A szomszédos Új-Dél-Wales állam például egy olyan támogatási programot jelentett be, melynek keretében a szerényebb költségvetésből gazdálkodó kisvárosokban is lehetőség lesz a digitalizáció kiterjesztésére. A 25 ezer fős Parramatta főutcája például ennek keretében tud körülményekhez alkalmazkodó világitáshoz és öntőzőrendszerhez, digitális dekorációhoz és USB-portokkal ellátott padokhoz jutni.

Az emberi tényező

Visszatérve Melbourne-re: a lakosság kezdetek kedetétől való bevonása már csak azért is tűnik jó ötletnek, mert az ilyen szintű adatporszívózást igénylő fejlesztéseknél nem csupán a pénz és a technológiai funkcionálhat szűk keresztmetszetnél. Elég csak a tavaly elkaszált torontói projektet említeni. A kanadai város az Alphabet leányvállalatával évekig dolgozott együtt egy maximálisan digitalizált új városrész felépítésén, ám a Google anyacége végül jobbnak látta dobni az ötletet.

Bár az Alphabetnél mindezt a koronavírus okozta gazdasági bizonytalansággal indokolták, ám a hipermodern kerület megvalósításához nem csak bőséges befeketetői forrásokra lett volna szükség, de a városvezetés és a lakosság meggyőzésére is, ami korántsem volt borítékolható. A sok pozitívum ellenére nem mondhatni, hogy elsöprő sikert aratott volna helyben a terv. Egyeseknek a gyomra már azt sem vette be, hogy egy informatikai óriás kezd náluk városfejlesztésbe (kvázi átvéve a feladatot az önkormányzattól). Mások viszont a személyes adatokkal való esetleges visszaélésektől tartottak.