A The Chronicle of Higher Education című lapban megjelent cikkében egy irodalom- és írásoktató arról számol be, hogy egyetlen tanítványa sem volt képes végigolvasni az általa kiosztott 20 oldalas cikket. Tyler Jagt szerint ez még egy évtizeddel korábban sem jelentett volna semmi problémát, a mostani diákok viszont arra panaszkodtak, hogy folyamatosan elvesztették a fonalat, miről is szól valójában a dolgozat. A szerző felidézi, hogy egy 2024-es országos felmérés alapján a 17-18 éves végzősök olvasási pontszámai a legalacsonyabb szinten voltak az 1992 óta végzett értékelések között, sőt a 12. osztályosok közel harmada az alapszintű minősítést sem érte el, vagyis "nem tud általános következtetéseket levonni a szövegben explicit módon bemutatott fogalmak alapján".

A Futurism beszámolója ezzel kapcsolatban egy másik felmérést is idéz, amelynek értelmében a 4. osztályosok alig 30 százaléka tanult meg folyamatosan olvasni, Jagt szerint pedig mára egyértelművé vált, hogy nem a tanárok megérzésekről van szó: "mérhető, generációs összeomlásról" beszél a folyamatos írás és olvasás képességét illetően, amire szerinte az oktatás "improvizációval és kimerültséggel" reagál a szükséges strukturális átalakítások helyett. A generatív mesterséges intelligencia széles körű elterjedésével a probléma már a felsőfokú tanulmányok során is tapasztalható, az oktatók helyzetét pedig tovább nehezíti az egyetemek együttműködése a techvállalatokkal a hozzáférés biztosításában, hiszen rájuk hárul a feladat, hogy kitalálják, hogyan kellene kezelniük az MI-t.

A cikk szerint így az sem véletlen, hogy egyre több kétség támad a mesterséges intelligencia oktatási eszközként való felhasználásával kapcsolatban. Az állítólagos előnyökre a Futurism szerint jellemző, hogy néhány jelentős tanulmány egyikét, ami a ChatGPT a tanulási teljesítményre való pozitív hatását igazolta volna, a múlt hónapban visszavonták. Ezzel szemben sorra jelennek meg azok a kutatások, amelyek az MI-túlhasználat kapcsolatáról szólnak a kritikus gondolkodás károsodásával vagy a memória gyengülésével. Tavaly mi is idéztük például a Microsoft és a Carnegie Mellon Egyetem kutatóinak közös tanulmányát, amelynek alapján kognitív képességeik romlásához vezet, hogy az emberek a munkájuk során is egyre inkább az MI-alapú eszközökre hagyatkoznak.

Tömeges kísérlet zajlik az oktatásban is

Az MIT tudósai ugyancsak megerősítették azokat az aggodalmakat, amelyek szerint nem tesz jót az agyműködésnek a generatív algoritmusok általános alkalmazása, a pakisztáni FAST magán-kutatóegyetem professzora pedig már több mint két évvel ezelőtt arról közölt adatokat, hogy az MI-chatbotok rossz alkalmazása az oktatásban a kóros halogatás kialakulásához, emlékezetvesztéshez vagy a tanulmányi eredmények romlásához vezet. Az MIT eredményeire Jagt is hivatkozik, jelesül arra, hogy a ChatGPT-t esszéírásra használó diákok alacsonyabb agyi aktivitást mutatnak a kreativitásért felelős területeken, mint azok, akik hagyományos kereséssel vagy anélkül próbálják megoldani a feladatokat, az MI-használók 83 százaléka ráadásul egyetlen sort sem tudott idézni saját újonnan írt esszéjéből.

Utóbbi azért is érdekes, mert a tesztek alapján a felhasználók agyi aktivitása akkor sem normalizálódott, amikor váltaniuk kellett, és mesterséges intelligencia nélkül kellett folytatniuk a munkát. Azt már tíz évvel ezelőtt kimutatták, hogy akár egy okostelefon fizikai közelsége (zsebre téve, kikapcsolva) is csökkenti a tulajdonos kognitív kapacitását, így Jagt szerint a fenti 20 oldalas cikkel szenvedő diákok valóban egy "mérhető neurológiai állapotról" számolnak be. A tartós figyelmet támogató idegpályák ugyanis a használat által épülnek fel, és annak hiányában leépülnek, hasonlóan az emberi test sok más részéhez. Az a teher pedig az oktatókra hárul, hogy "megpróbálják ellenállásra késztetni" a diákok elméjét, miközben a chatbotok éppen megfosztják őket a kognitív munka képességétől.

Tavaly novemberben a San Diego State University pszichológiaprofesszora éppen arról írt a New York Times oldalán, hogy a jelenség eredeti oka az okostelefon lehet, ami éppen akkor terjedt el széles körben, amikor a teszteredmények gyengülni kezdtek. Bár az eszköz használatának keretek közé szorításával sok helyen próbálkoznak, érdemi korlátozásról nincs szó, és az is téves elképzelés, hogy a laptopok vagy táblagépek koordinált osztogatásával mindenki csak a gondosan válogatott funkciókhoz fér majd hozzá. A probléma gyökere már nem az okostelefon, hanem általában a "digitális figyelemelterelés": miközben a felnőttek is a zavaró online impulzusokra panaszkodnak a munkahelyükön, el lehet képzelni, hogy milyen hatással van ugyanez a 10-18 éves gyerekek tanulására.