Keskeny a mezsgye a szükséges és a beteges bizalmatlanság, a szabályok következetes betartatása és az értelmetlen, öncélú vagy önigazoló szigorkodás között.

A kiberbiztonsági szakértő nem felkent próféta, nem a végső igazság letéteményese, hanem szakember, aki akkor látja el a feladatát jól, ha a napi tevékenységét szigorúan szakmai alapokon végzi, valamint pontosan ismeri – és el is fogadja – helyét és szerepét a szervezetben. Ez hangsúlyozottan érvényes a kiberbiztonságot irányító CISO-ra, akinek a szakmai kompetenciái mellett vezetői képességeit is bizonyítania kell.

Amióta felértékelődött a kiberbiztonság szerepe, egyre gyakoribb, hogy a CISO-kban mégis csak felhorgad a felkentség érzése, és úgy viselkednek, mintha élet és halál urai lennének a szervezetben. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a kiberbiztonsági csapaton belül mérgező légkör alakul ki, ami akár tovább is terjedhet a szervezetben például beteges paranoia formájában. Csakhogy ez kontraproduktív, állítja a Forrester Research vezető elemzője, Jinan Budge, aki évek óta kutatja a toxikus kiberkultúra kialakulásának okait és hatását a vállalatok működésére.

A mérgező légkör már rövid távon növeli a dolgozói elégedetlenséget, és előbb-utóbb belső harcokhoz, összességében a csapat teljesítményének drámai romlásához vezet, állítja a kutató egy 2020-ban megjelent tanulmányában. Az ilyen helyzetek önmagában is súlyos biztonsági kockázatot jelentenek.

Túlkompenzáló CISO-k

A probléma egye gyakoribb. Kezeléséhez pedig mindenekelőtt az okokat kell feltárni, melyek Budge szerint a kiberbiztonság sajátos helyzetében gyökereznek:

● a terület viszonylag fiatal kulcsszereplője a vállalati digitális ökoszisztémának, ezért a CISO-k többségének még mindig meg kell küzdenie azért, hogy meghallgassák és megfontolják a javaslatait;

● az ebből eredő feszültségeket felerősíti, hogy sok cégnél a menedzsment a (kiber)biztonságot még mindig a szükséges rossz kategóriába sorolja (pl. compliance, ami a pénzt viszi, ám nem hoz semmit), és ezt éreztetik is a kiberbiztonsági csapattal;

● a CISO-k folyamatosan éles helyzetben, nyomás alatt dolgoznak, és mivel a támadási vektorok állandóan és gyorsan változnak, soha nem lehetnek biztosak benne, hogy teljes mértékben felkészültek az új támadástípusokra. Sokan az ebből eredő bizonytalanságukat egyfajta "messiáskomplexussal" próbálják leplezni;

● a biztonsági csapatok általában kis létszámúak, ezért a CISO és beosztottai között is közvetlenebb a kapcsolat, mint népesebb részlegeken a vezetők és beosztottaik között, ám éppen ezért vezetői képességeinek hiánya erősebben kiütközik, és esetleges frusztrációi közvetlenebbül hatnak a csapatára;

● hiába forog közszájon évek óta "az ember a leggyengébb láncszem" elv, a kiberbiztonságot a szervezetek mind a mai napig elsősorban technikai kérdésnek tekintik, és ennek megfelelően választanak CISO-t, figyelmen kívül hagyva a soft skilleket.

Nem kell különösebb vezetői tapasztalat ahhoz, hogy belássuk: a fentiek miatt könnyen alakulhat ki mérgező légkör, amely látványosan ronthatja a szervezetek teljesítményét, növeli a fluktuációt, rombolja a cég megítélését, miáltal nehezebb is pótolni a távozókat, csökken a termelékenység stb.

Lefordítva kiberbiztonságra

Mi történik, ha egy kiberbiztonsági csapatban kialakul ez a helyzet? A lehető legrosszabb: a csapat elveszíti a képességét arra, hogy egy támadás esetén gyorsan hozzon optimális döntéseket. Mindenki bizonytalanná válik, a csapat tagjainak figyelmét a belső intrikák kötik le, ha probléma van, azért mindenki a másikat hibáztatják – a munka pedig elvégzetlenül marad. Ez pedig már önmagában is jelentős kiberbiztonsági kockázat.

Budge szerint a menedzsmentnek tisztában kell lenni azzal, hogy a kiberbiztonság területén miért kontraproduktív – sőt veszélyes –, ha a CISO-nak hiányoznak a csapat vezetéséhez szükséges soft skilljei. Ezek hiányában a kiberbiztonsági vezető, akinek folyamatosan az egészséges bizalmatlanság és a beteges paranoia közti nagyon vékonyka mezsgyén kell egyensúlyoznia, hamar elveszítheti a nyitottságát, rugalmasságát, empátiáját stb. Gyorsan kialakulhat olyan hangulat, ahol a csapat tagjainak az az alapélménye, hogy egy negatív vélemény a védelmi rendszerek hatékonyságáról vagy akár egy technikai részletkérdés kezeléséről akár megtorlással – megszégyenítéssel, szankciókkal stb. – is járhat. Ilyen környezetben senki sem foglalkozik majd a kibervédelem hatékonyságának javításával, főleg nem a felismert problémák és nehézségek jelentésével, hiszen a rossz hír hozóját megbüntetik. Ugyanakkor önvédelemből a kollégák jelentenek minden incidensnek tűnő eseményt, még ha azt amúgy szakmai szempontból jelentéktelennek is gondolják. A Forrester kutatásai szerint a "toxikus szervezetekben" a globális átlagnál mintegy 3,5-szer több a jelentett belső incidensek száma.

Akik toxikus környezetben dolgoznak, gyakrabban érzik magukat túlterheltnek, jellemzően elégtelennek érzik a munkavégzésükhöz biztosított erőforrásokat. Emiatt úgy érzik, képtelenek is elhárítani az egyre komplexebb támadásokat. Ez pedig egyenes út a gyors kiégéshez.

A megoldás: az őszinteséghez való jog

Egy amerikai szervezetfejlesztési pszichológus, a Harvard Business Schoolon tanító Amy Edmondson, aki több mint két évtizede kutatja a munkahelyi csoportok működését, ezért tartja fontosnak a csapatok ún. pszichológiai biztonságát. A fogalom alatt Edmondson az őszinteségre való jogot érti. A csapat tagjainak az kell legyen a közös élménye, hogy vállalhatnak kockázatot, szabadon megfogalmazhatják ötleteiket – és félelmeiket –, feltehetik a kérdéseiket. És beismerhetik hibáikat, mert nem kell retorziótól tartaniuk.
 

Megvan-e a pszichológiai biztonság?

Amy Edmondson szerint a pszichológiai biztonság megteremtése inkább művészet mint tudomány. Szükségesek hozzá az általános vezetői skillek, meg még valami. Alap azonban a jó vezetési gyakorlat: világos normák és elvárások, kiszámíthatóság, nyílt kommunikáció, az alkalmazottak aktív meghallgatása, a csapattagok támogatása, munkájuk elismerése stb.

A Harvard Business School professzora kiindulásként egy felmérést javasol, ami alapján meghatározható a csapat állapota. A beosztottaknak az alábbi állításokat kell értékelniük.

● Ez egy olyan csapat, amelynek a tagjai képesek felvetni a problémákat és a nehéz kérdéseket.
● Az ebben a csapatban dolgozók néha elfogadják kollégáik másságát.
● Ez a csapat biztonságos hátteret ad ahhoz, hogy lehessen kockáztatni.
● Nem nehéz ennek a csapatnak a többi tagjától segítséget kérni.
● Ebben a csapatban senki sem csinálna szándékosan olyant, amivel aláásná az erőfeszítéseimet.
● Ebben a csapatban értékelik és hasznosítják egyéni képességeimet és tehetségemet.

A válaszok kiértékelésénél nem a pontszámok abszolút értékét kell figyelembe venni, hanem a szórást, hiszen mindenki a saját elvárásai szerint értékel, azaz ahhoz képest ítéli jónak vagy rossznak a csapata működését, hogy mit tartana ideálisnak.


A pszichológiai biztonság nem arról szól, hogy egymással kedvesnek, udvariasnak kell lenni. Az ugyanis Edmondson szerint gyakran csupán annak elkendőzésére szolgál, hogy nem vagyunk egymáshoz őszinték. És a pszichológiailag biztonságos környezet nem is az, ahol mindig jól kell éreznünk magunkat. Hanem épp ellenkezőleg: az ilyen csapatokban nyíltan ki lehet mondani azt is, amitől más talán rosszul érzi magát, hiszen a tanulás, a hibázás és a hibákra való rámutatás általában kényelmetlen. A pszichológiai biztonság azonban épp azt garantálja, hogy a kényelmetlen dolgok kimondása nem jár sérüléssel.

Edmondson állítása az, hogy bár a pszichológiai biztonságot egyénileg éljük át, az valójában a csapatok "pszichés" tulajdonsága. Azaz ha létrejön, a csapattagokra is visszahat függetlenül egyéni kommunikációs képességeiktől (és kommunikációra való hajlandóságuktól). Nőnek az egyéni teljesítmények, gyorsul a döntéshozatal, és javul a minősége, erősödik a csapat tanulási képessége.

Közösség & HR

CES 2025: indul a világ legnagyobb MI-vezérelte kütyübazárja?

Hivatalosan kedden nyitja kapuit a világ első számú konzumer elektronikai kiállítása Las Vegasban, de a lapok a Bloombergtől a TechCrunch-on át a Quartzig már mintha összegzéseket közölnének: CES = MI-esített kütyübazár.
 
Egy cég legacy rendszerei, fejlődési tervei mellett a belső kompetenciái és a beruházási készsége is befolyásolják, hogy milyen SD-WAN modellt érdemes választania.

a melléklet támogatója a Yettel

Amióta a VMware a Broadcom tulajdonába került, sebesen követik egymást a szoftvercégnél a stratégiai jelentőségű változások. Mi vár az ügyfelekre? Vincze-Berecz Tibor szoftverlicenc-szakértő (IPR-Insights) írása.

Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak

Különösen az early adopter vállalatoknak lehet hasznos. De különbözik ez bármiben az amúgy is megkerülhetetlen tervezéstől és pilottól?

Sok hazai cégnek kell szorosra zárni a kiberkaput

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2024 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.