A digitális életre való felkészítés jegyében egyre több iskolában része a képzésnek a tíz ujjal történő gépelés. Sőt, egyre több helyen az írás-olvasás elsajátításában is háttérbe szorul a kézírás, mondván: fölösleges. Az ilyen, a kulturális hagyományt mélyen érintő változások rendre kitermelik a maguk ellenzékét: intenzívebben kezdték vizsgálni a kézírás háttérbe szorulásának a (természetesen: káros) hatását. Pár éve már beszámoltunk egy ilyen norvég kutatásról, amit azért éreztünk különösen relevánsnak, mert a skandináv országban egy ideje nem kötelező megtanulni folyóírással írni.

A Norvég Tudományos Műszaki Egyetem (NTNU) 2020-ban publikált tanulmánya állította, hogy a kézírás nemcsak a tanulási képességet javítja, hanem általában a memóriát is. A tétel bizonyítására azóta több pszichológiai kísérletet lefuttattak, és persze az NTNU kutatói szintén folytatták a probléma vizsgálatát. Legújabb tanulmányukhoz, amely a Frontiers in Psychology folyóiratban jelent meg (és amelynek szerzői, Ruud van der Weel és Audrey van der Meer a Bitport által korábban ismertetett 2020-as tanulmányban szintén közreműködtek), kimérték, hogy a gépelés gyorsabb lehet, mint a kézírás, de kevésbé stimulálja az agyat.

A kísérlet során 36 egyetemi hallgató agytevékenységét rögzítették gépelés és kézírás közben. A kísérleti alanyokat arra kérték, hogy digitális tollal írjanak megadott szavakat folyóírással egy érintőkijelzőre, illetve gépeljék be ugyanazokat a szavakat egy billentyűzeten. A szavak egy képernyőn jelentek meg egyenként, és a hallgatók mindegyik után kaptak 25 másodpercet, hogy minél többször leírják/begépeljék.

Eközben mérték, hogy agyuk egyes területei mennyire aktívak, és mely területekkel kommunikálnak.

A kézírás az egész agyat átmozgatja

A mérési eredmények a kézíráspártiakat erősítik: az agy számára nem igazán nagy kihívás egy billentyű lenyomása, még ha az egy szöveg létrehozása érdekében is történik. Ezzel szemben a kézírás karbantartja az egész agyat, ugyanis szinte minden porcikáját aktiválja. Utóbbi esetben ugyanis az agykéreg vizuális, szenzoros és motoros feladatokért felelős területei között intenzív kommunikáció indul. Amikor egy szót tollal írtak le a kísérleti alanyok, először vizualizálniuk kellett a betűket, majd finommotoros készségeiket kellett mozgósítaniuk a kezük irányításához. Mivel minden betű másként néz ki, más mozgáskoordinációt is igényel.

Ezzel szemben a billentyűzet egyik gombja pontosan olyan, mint a másik, egy A betű ugyanolyan módon áll elő, mint egy B: egy gomb lenyomásával. Így nem meglepő, hogy a gépelés kisebb agyi aktivitást vált igényel, kevésbé van szükség arra, hogy a különböző agyi területek kapcsoltba lépjenek egymással.

A kutatók szerint a kísérletsorozatuk egyértelműen bizonyítja a kézírás pozitív hatását a tanulási folyamatban. A papíron tollal történő jegyzeteléssel jobban rögzíthetők és felidézhetővé tehetők a hallott információk, de a megértésüket, rendszerbe helyezésüket is segíti.

Azt NTNU kutatói azonban nem mindenkit győztek meg. Egy az NBC Newsnak nyilatkozó amerikai idegkutató szerint korai lenne kijelenteni, hogy amit egy egyetem laborjában ki lehetett mérni, az ugyanúgy működhet a való életben. Egyáltalán nem biztos, hogy a kézírás kiváltotta intenzívebb agyi tevékenység segíti a a diákokat a tanulásban, az információk megértésében, és javítja a memóriájukat. Szintén a kétkedők álláspontját erősítheti, hogy az írásból élő profik (írók, újságírók) többsége közel egy évszázadon át két-három-tíz ujjal kramopácsolták alkotásaikat különböző írógépek mechanikus, és a téma szempontjából a számítógépekétől kevéssé különböző billentyűzetein...