Egyre kevesebb fiatal tudja elolvasni a kézírást, és nem is tud kézzel írni – számolt be megdöbbentő élményéről a The Atlantic oldalán a Harvard volt elnöke, Drew Gilpin Faust neves történészprofesszor.

A leírás szerint a tudós egy szemináriumon szembesült azzal, hogy egy könyvről beszámoló hallgató nem tudta elolvasni az illusztrációkban szereplő kézírást, bár azok nem csupán illusztrációként szolgáltak, hanem szorosan hozzátartoztak a történeti munka tartalmi részéhez. Ekkor Gilpin Faust feltette a kérdést: ki nem tudja elolvasni a kézzel írott szövegeket? A hallgatók kétharmada jelentkezett. Arra a kérdésre, hogy ki nem tud kézzel írni, még többen jelentkeztek. És ha valamit alá kell írni? Valamit odafirkantanak a papírra...

A pandémia is betett a kézírásnak

Ez az oktatásban is komoly akadály. Kiderült, hogy amikor a tanárok a kinyomtatott házi dolgozatokhoz kézzel írtak megjegyzéseket, azt a hallgatók vagy elmagyaráztatták a tanárral, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták. De aztán jött a pandémia, és ez a probléma részben megszűnt, ugyanis a legtöbb oktató azóta is online tartja a kapcsolatot a hallgatóival, és így online is értékel. Laptopon, telefonon, tableten viszont megy az írás és olvasás is zökkenőmentesen.

Ez persze az USA-ban történt, ahol már 2010-ben kikerült a legfontosabb alapkészségek közül a kézírás, de csak idő kérdése, hogy világszerte ez legyen a jellemző. A történész elsősorban saját tudományát félti. Hamarosan a kézírás olvasása is olyan segédtudománya lesz egyes tudományágaknak, mint ma a paleográfia az ókortörténészeknek és a középkorászoknak.

Bár az Egyesült Államokban mozgalom is indult a kézírás érdekében, ez egyre inkább a múlt iránti nosztalgia része. Lehet átmeneti visszarendeződés, de végül győz a technológia, jósolja a történészprofesszor.

A következmények nem egyértelműek. A kézzel írás ugyanis nem csupán magáért az írás aktusáért fontos, hanem a gondolkodásra is ható finommotorikus mozgások fejlődésében is szerepet játszik. Amikor még nem volt általános az írás-olvasás, számtalan olyan manuális tevékenységet végeztek az emberek, ami az írást pótolta, és fejlesztette a finommotorikán keresztül az agy működését. Ma viszont ilyen tevékenységet a társadalom kis százaléka végez.

A norvégok már a hatásokat is megkutatták

A Norvég Tudományos Műszaki Egyetem (NTNU) egy 2020-ban publikált kutatása kimutatta, hogy a tanulási képességet és a memóriát is javítja, ha a diákok megtanulnak kézzel írni (a tanulmányról többek között a Psychology Today hozott ismertetést). A technika mindegy, tehát lehet akár digitális is a toll, a felület pedig egy interaktív tábla. A kutatás Norvégiában azért releváns, mert az országban szintén nem kötelező a kézírás tanítása. Egyes iskolákat teljes mértékben digitalizáltak, és az azokban tanuló diákok már nem is tanulnak kézzel írni. Ugyanez igaz a finn iskolákra is, mondta a kutatást vezető Audrey van der Meer, az NTNU neuropszichológia professzora.

A kutatók egyébként különböző korcsoportok agytevékenységét vizsgálták kézírás (papír és ceruza-toll, digitális toll érintőképernyőn) és gépeléskor. Az EEG-vel mért agyi aktivitás arra utal, hogy a kézírás olyan területeket aktivizál, amelyek kulcsfontosságúak a memória és az új információk kódolása szempontjából, ezáltal javítják az agy tanulási képességét.

A kézzel is író gyerekek például könnyebben és gyorsabban tanulnak meg olvasni. Emellett a tevékenység olyan speciális agyi kapcsolatokat alakít ki, amelyek segítik a nyelvi kifejezőképességek fejlődését.

Audrey van der Meer és munkatársai arra a következtetésre jutottak, a finommotoros mozgás fejlesztése javítja a tanulásképességet, éppen ezért fontosnak gondolják az írástanítás fenntartását.