Hazánk szükségtelenül nagy költséggel hajtja végre a digitalizációt, mert az utolsók között kapcsolja le az analóg tévéműsor-sugárzást. A frekvenciák lefoglalása gátolja a honi mobilkommunikáció fejlődését is.
Szilveszter éjfélkor, amikor már mindenki pezsgővel a kezében számolja vissza a másodperceket, és kíváncsian várja a köztársasági elnök újévköszöntő beszédét, Schmitt Pál helyett „hangyafoci” köszönti a dermedt nézőket. Az analóg műsorsugárzást ebben a pillanatban lekapcsolták, helyette már csak digitális van, de annak vételéhez gyorsan el kellene szaladni egy műszaki boltba, beszerezni a dekódert…
Ez a nemkívánatos forgatókönyv a műsorszórás analóg–digitális átállásának két fontos körülményére is felhívja a figyelmet. Egyrészt arra, hogy az időpontot körültekintően kell megválasztani, másrészt arra, hogy az érintetteknek jó lenne időben számolniuk a változás következményeivel. Magyarország két lépcsőben, az idén júliusban és év végén tervezte az átállást, de mivel a lekapcsolási stratégia és a dekóderek szociális támogatásának terve nem született meg, s a lakosság tájékoztatása sem indult el, a folyamat egy évet csúszik. Ezzel az utolsók között leszünk az Európai Unióban, amely egységesen 2011 végét preferálta az átállás legkésőbbi határidejének, ráadásul így gazdasági értelemben is a legrosszabb menetrendet hajtjuk végre.
Párhuzamos pénzszórás ■ A nemzetközi szakirodalom az analóg–digitális váltás szempontjából két fő csoportra osztja az európai országokat. Az egyikbe azok tartoznak, amelyekben a lakosság jelentős része hagyományosan tető- vagy szobaantennával tévézik; a nagyobb országok közül ilyen Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország vagy Olaszország. A másik csoportba tartozóknál a kábeles és műholdas vétel a meghatározó. Ide sorolható Németország is, de jellemzően inkább olyan kisebb, sűrűbben lakott országok, mint Hollandia, Belgium, Svájc vagy éppen Magyarország. Egyértelmű, hogy az első csoportban sokkal alaposabb, vagyis hosszabb és költségesebb váltásra van szükség, hiszen a lakosok nagyobb részét kell tájékoztatni, és „segélyezni”, hogy dekódert tudjanak venni. Az európai átállások időtartama eltérő volt, ám az uniós elvárást teljesítve a legtöbb tagállam végrehajtotta azt.
Az ábra kattintásra nagyítható!
A gördülékeny átmenetet mindenhol úgy biztosítják, hogy a meglévő analóg sugárzással párhuzamosan elindítják a digitálisat, majd a tájékoztatással és a szociális alapú anyagi támogatással elkezdik annak vételére ösztönözni az érintett lakosokat. Amikor a háztartások nagy része már átállt, akkor az analóg rendszert (akár regionálisan, fokozatosan) lekapcsolják, és kizárólag a digitálisat üzemeltetik tovább. Azt az időszakot, amikor a két technológia még egyaránt elérhető, simulcast periódusnak nevezik; a váltás annál gazdaságosabb, minél rövidebbre lehet ezt szűkíteni. Ez idő alatt ugyanis a tévéadóknak analóg és digitális műsorszórási díjat is kell fizetniük. A közszolgálati csatornáknál az államnak kell a zsebébe nyúlnia, vagyis közpénzt költenek el. A kereskedelmi adóknál ugyan a magántulajdonos fizet, ám a piaci környezet értelemszerűen annál befektetőbarátabb, minél kevesebb ideig kell ezt megtennie.
Magyarországon az állam az M1 analóg továbbításáért évente több mint 4 milliárd forintot, az RTL Klub és a TV2 pedig körülbelül 2-2 milliárdot fizet a műsorszórást végző Antenna Hungária (AH) Zrt.-nek. E csatornák tulajdonosainak az egyéves csúszás ekkora pluszterhet okoz, sőt a kereskedelmi tévék még további közel 2 milliárd forint koncessziós díjat is kifizetnek az államnak. Cserébe gyakorlatilag semmit sem kapnak, mert ha a digitális átállás idejekorán megtörténne, akkor a nézők vélhetően egy olyan megoldást választanának, amellyel továbbra is a nézőik maradnának. Vagyis az AH Zrt. által működtetett MinDig TV-re, műholdas vagy kábeltévére, illetve IPTV-re váltanának, ahol ezek a csatornák az alapcsomagokban amúgy is jelen vannak. A digitális szórásért a kereskedelmi tévék körülbelül tizedannyit fizetnek, mint az analógért. „Egyértelműen az az érdekünk, hogy az átállás mihamarabb megtörténjen” – húzza alá Péntek Zoltán, a TV2 jogi képviselője.
Elnyújtva ■ Az államnak ezen felül egy másik, ennél is fontosabb érdeke fűződik a mielőbbi váltáshoz: ekkor szabadulnak fel olyan, az analóg rendszerben használt frekvenciák, amelyekre a digitális szóráshoz már nem feltétlenül szükségesek. Ezeket egyrészt el lehet adni, másrészt a használatukkal élénkíteni lehet a beruházásokat. E hullámsávkészletek legfőbb vevője ugyanis a mobilkommunikációs ipar, amelynek szüksége van újabb kapacitásokra a fejlődéséhez (
Csak versenyezni szeretnénk – Figyelő, 2011/10. szám).
Hazánk szükségtelenül hosszú simulcast időszakot produkál, hiszen a sűrűn bekábelezett és műholdas „antennaerdőkkel” ellátott államok közé tartozik, mégsem képes gyorsan cselekedni. Az AH Zrt. már 1999 júliusában elindította a digitális tesztsugárzását, de mivel a jogi környezet kialakítása állandóan húzódott, csak 9,5 (!) évvel később, 2008 decemberében indulhatott el élesben, a MinDig TV-vel. Az ettől az időponttól számított simulcast periódus tehát négy évig fog tartani, ami nagyon messze van a gazdaságilag ésszerűnek tartott egyéves átmenettől.
A nagyon távoli határidő nem készteti váltásra a háztartásokat; ha úgy érzik, hogy ráérnek, akkor kevésbé lehet rábírni őket a dekóderbeszerzésre. „A kereslet felfutása jelentős, mostanra több mint 180 ezer háztartás állt át, és nézi a MinDig TV-t, de a nemzetközi tapasztalatok szerint a legnagyobb roham csak a lekapcsolás előtti utolsó hetekben szokott beindulni” – mondja Tóth András, az AH Zrt. kommunikációs vezetője.
Napjainkban már az tűnik a legfőbb gondnak, hogy az állam és a kommunikációs ipar csak később jut hozzá az említett értékes frekvenciakészlethez. A magánfelhasználói internetezés pár éven belül teljes mértékben mobil eszközökre terelődhet át. Ez a 4G, avagy LTE technológiának köszönhető (utóbbi a Long Term Evolution – tükörfordításban: hosszú távú fejlődés – elnevezés rövidítése), amely sokkal inkább alkalmas multimédiás használatra, mint a 3G. Olyan, mintha valaki az otthoni sok megabites vezetékes elérését vinné magával akár a telefonján, akár a laptopján.
A 3G indulásakor hazánk nem maradt el Európától, és ma már egyértelműen versenyhátrányt okozna, ha az okostelefonokat a megfelelő sávszélesség hiányában nem lehetne jól kihasználni. Ugyanez érvényes a 4G-re is: ha egy ország elkésik, akkor hátrányba fog kerülni.
Európai példák
Hollandia ■ Rövid párhuzamos periódus után már 2006 decemberében le tudták kapcsolni az analóg sugárzást. Mivel az ország erősen bekábelezett, a digitális sugárzást sokáig nagyon kevesen nézték, ám 2010-re népszerű lett: a 7,2 millió háztartásból több mint 800 ezren kapcsolódtak rá. Mivel Belgium, Luxemburg és Németország határ menti területei sokáig nem álltak át, az ottani analóg sugárzás miatt a hollandok nem tudták teljesen kihasználni a digitalizáció előnyeit, és ez a 4G mobil technológia (LTE) beindításában is hátrányt okozott.
Svédország ■ A digitális szórás már kezdettől fogva népszerű volt, az analóg rendszert 2007-ben kapcsolták le. Mivel az Ericsson hagyományosan a hazai piacot tekinti a „tesztüzemének”, a világ első kereskedelmi LTE szolgáltatása Stockholmban (és Oslóban) 2009. december 15-én elindult, laptopokba illeszthető modemekkel. Ám ez nem az analóg sugárzás lekapcsolása után felszabadult frekvenciát használja; az – bár elérhető lenne – majd csak az országos lefedettség elérésében kap döntő szerepet. A városi hálózat más hullámsávon működik.
Nagy-Britannia ■ A digitális vételi lehetőség a világon az elsők között, már 1998-ban elérhetővé vált. Az ITV Digital üzleti modellje a fizetős sokcsatornás kínálatra épült, ám nem tudta felvenni a versenyt a vezetékes és műholdas szolgáltatásokkal, így 2002-re megbukott. Utódja, a BBC közreműködésével életre keltett Freeview ingyenes vételt biztosító megoldás viszont sikeres lett, ám az analóg rendszer lekapcsolása így csak 2007-től kezdődhetett meg. A folyamat regionális lépcsőkben ma is folyik, s jövőre ér majd véget.
Az LTE „tesztjellegű” indulása elképzelhető az analóg tévésugárzás által használt frekvenciák nélkül, igazi kiépítése azonban nem. Technológiai sajátosságok miatt ugyanis ez a sáv kell ahhoz, hogy a szolgáltatóknak megérje a hálózatépítés, ennek hiányában a befektetésük sosem térül meg. „Amíg nincs átállás, nincs komolyan vett LTE sem, mert a rendszer országos lefedettségéhez kell majd a frekvencia” – erősíti meg Baboss Csaba, a Vodafone Magyarország Zrt. szabályozási menedzsere. Az iparág nézeteit Brüsszel is osztja, és az LTE bevezetése érdekében már 2005-ben sürgette a tagállamokat a digitális átállás felgyorsítására (amely helyett tehát nálunk éppen annak lassítása következett be). Tavaly a fejlett világban beindult a „4G láz”. Hirtelen 17-re nőtt az élesre kapcsolt LTE hálózatok száma (ezeket lásd külön), és az előrejelzések szerint 2012 végére már 64 működő szolgáltatás lesz világszerte.
Lemaradásban ■ Ahol az analóg lekapcsolás még nem történt meg, ott csak egyedi engedéllyel, a 2G és 3G sávokban lehet teszteket végezni. Nálunk is ez a helyzet: a tesztek folynak, de 2013–2014-ig nem várható igazi áttörés. Eközben Nyugat-Európa és Észak-Amerika – fej-fej mellett haladva – elhúz tőlünk. Brüsszeli számítások szerint a szóban forgó frekvenciasáv megfelelő felhasználása akár 44 milliárd eurós lökést is adhat az uniós gazdaságnak. Ezzel segíthet elérni a Digital Agenda nevű program azon célkitűzését, amely szerint 2020-ra minden európai állampolgárnak minimum 30 megabites (legalább 50 százalékuknak pedig 100 megabites) internetelérést kellene biztosítani. E téren sokat segítene, ha – a GSM-hez hasonlóan – az LTE is egy egységes, európai sikersztori lehetne.
A nemzetközi szabályozás szerint az analóg sugárzás 2015-ig mindig előnyt élvez a digitálissal szemben. Így ha a magyar analóg adás bizonyos helyeken „átlóg”, mondjuk Burgenlandba, akkor ott a digitális jelek teljesítményét emiatt csökkenteni kell, máskülönben interferencia léphet fel. Az unió azért is preferált egy egységes, minden tagállam által tartható határidőt, azaz 2012 elejét, mert így az országok közötti harmonizáció viszonylag egyszerre történhetett volna meg. Magyarországnál korábban állt át, vagy fog átállni Szlovákia, Ausztria, Szlovénia és Horvátország is. Románia viszont később lép, s ugyanez igaz Ukrajnára és Szerbiára. „Az átállási menetrend-tervekről a szomszéd országok korábban tájékoztatást kaptak és a jövőben is kapnak” – mondja Mátrai Gábor, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hírközlési elnökhelyettese.
A következő generációs mobilszolgáltatás beindítását gátolhatja a telekom cégekre kivetett különadó is, amely miatt az Európai Bizottság a minap eljárást indított Magyarország ellen. Brüsszel azt vizsgálja, hogy az ágazati pluszteher összhangban van-e az uniós szabályokkal, azok szerint ugyanis a hasonló „különdíjakból” befolyó pénzt a távközlésből elvileg nem szabad kivonni. A vita arról folyik majd, hogy pénzügyi jellegű vagy inkább iparág-specifikus teherről van-e szó. Ennek megítélése nem egyértelmű, mert az adó alapja a bevétel, és más szektorokra is kivetették, az eljárás pedig csak akkor zárulhat elmarasztalással, ha a lépés nem pénzügyi terhelésnek bizonyul. A telekom szektort a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb motorjának tekintik, ezért kezelik megkülönböztetett figyelemmel.
A hasonló, de a magyarral nem egyező spanyol és francia esetben már a bírósági szakasznál tart a vizsgálat. A hazai különadó kivetésekor az érintett cégek egyértelműen azt jelezték, hogy a befektetéseik visszafogására kényszerülnek, ám úgy tűnik, a három mobiltársaság fejlesztési kényszerpályán mozog. A Telenor és a Vodafone már bejelentette, hogy vaskos beruházással 4G képessé teszi a hálózatát, és várhatóan a T-Mobile sem fog lemaradni mögöttük.
Átállási adalékok
Mi a tét? ■ Az analóg földfelszíni sugárzás túl nagy helyet foglal el a frekvenciakészletből. Digitális technikával több csatornát lehet jobb kép- és hangminőségben szórni, kisebb fajlagos költséggel. Ráadásul az analóg rendszer további olyan sávokat is lefoglal, amelyeket a távközlés is hasznosítani tudna. Ahhoz, hogy az analóg rendszer lekapcsolása ne okozzon káoszt, az érintetteket tájékoztatni, a rászorulók dekódervásárlását pedig anyagilag támogatni kell. Ez több milliárdos költséget ró az államra, ugyanakkor a digitális technológia bevezetése növeli a piaci versenyt és élénkítheti a távközlési és médiapiacot. Gazdasági értelemben a legkedvezőtlenebb (de szükséges) állapot az, amikor az analóg és a digitális szórás egyaránt megy; nálunk ez várhatóan négy évig fog tartani.
Csúszásban ■ A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elődje, a Nemzeti Hírközlési Hatóság tavaly tavaszra nem készült el egy akkor véglegesnek tekintett átállási ütemtervvel. Az új szervezet augusztusra felállt, ám az átállás cselekvési tervének elkészítéséhez csak egy jóval korábban elfogadott lekapcsolási menetrend és feltételrendszer állt a rendelkezésre. A megváltozott körülményekhez igazodó újragondolt tervet most készítik.
Ütemezés ■ Háttér-információk alapján ma már megjósolható, mi lesz a magyar menetrend. „Készül az a reprezentatív felmérés, amely a lakosság, az intézmények és a kereskedelmi egységek adatai alapján pontosabban tervezhetővé teszi az átállást. E felmérés adatai alapján véglegesíthetjük a menetrendet, várhatóan az első félév végéig” – mondja Mátrai Gábor, az NMHH hírközlési elnökhelyettese. Jó eséllyel arra lehet számítani, hogy a két kereskedelmi tévé analóg szórása 2012. július elején megszűnik, koncessziós szerződésük lejártával együtt. Akkortól már csak az M1 maradhat fenn a rendszeren. Lekapcsolására várhatóan még a tél beállta előtt sor kerülhet, hiszen a tetőantennák szerelését még „jó időben” meg kell oldani. Úgy tudjuk, Budapesten esetleg előbb megszűnhet az analóg sugárzás, mint az ország többi részén. Mátrai úgy véli, „időben vagyunk, a hangsúlyt a szakmailag alapos felkészülésre és a zökkenőmentes átállás megvalósítására kell helyeznünk”.
Érintettek, költségek ■ Az eddigi felmérések szerint jelenleg 700–800 ezer háztartást érint az átállás, de azt nem tudni, hányan lesznek a támogatottak között. Így az sem világos, mekkora az egész folyamat költsége. Mindenesetre korábban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2011-es büdzséjében 3,15 milliárd forintot különítettek el erre a célra, emellett az RTL Klub által befizetett koncessziós díjakat is erre lehet fordítani. E két forrás összesen 5,4 milliárd forintot biztosít az átállásra. Mivel egy dekódert ma már 10 ezer forintért lehet kapni, összesen 8 milliárd forintba kerülne, ha minden érintett háztartás 100 százalékos támogatást kapna. „Ez az összeg – jegyzi meg ironikusan egyik forrásunk – eltörpül amellett a haszon mellett, amelyet a negyedik generációs mobilszolgáltatás biztosítana az országnak.”
Frekvenciák ■ Az analóg sugárzás megszűnése után, a jövő év végétől, megkezdődhet a felszabaduló frekvenciák technikai megtisztítása, 2013-ban pedig az állam értékesítheti, hasznosíthatja azokat a sávokat, amelyek a szélessávú mobilszolgáltatások minél teljesebb körű elérését biztosíthatják.
Dekóder-támogatás ■ A szakmai előkészítésnél tart a szociális dekóder-támogatások ügye is. Nyitott kérdés, hogy a rászorulókat milyen módszerrel azonosíthatják be, ám az valószínűsíthető, hogy anyagi segítséget a legrászorultabbak kaphatnak majd, s a támogatás technológia-semleges lesz. Magyarán a szociálisan rászorulók választhatnak, hogy a különböző digitális platformok által alkalmazott dekóderek közül melyikre költik majd el a támogatást (esetleg kupont). Vagyis nem csak MinDig TV vételére alkalmas készüléket vehetnek belőle, hanem akár digitális kábeltévé, műholdas tévé vagy IPTV egységet is.
A cikk a Figyelő hetilap 2011/13. számában jelent meg.
