Az Oxford Uniont még a XIX. század elején, az egyetemi klubok egyikeként alapították, falai között pedig politikusok, tudósok és művészek egész sora szólalt fel az azóta eltelt időszakban, sőt Oxford típusú vitát a saját jogán is jegyzik a formalizált vitastílusok között. Az Oxford Union vitázóinak sora december elején a mesterséges intelligenciával bővült tovább, egész pontosan az Nvidia Applied Deep Research által fejlesztett, a Megatron-Turing NLG-modellre épülő traszformátor (transformer) neurális hálózattal, amelyet a maga 530 milliárd paraméterével a világ legnagyobb generatív MI-stuktúrájának mondanak.

A transzformátorok olyan modellarchitektúrák, amely különösen alkalmasak a szekvenciális adatokat tartalmazó problémák megoldására, így a természetes nyelvi feldolgozásban a fordításon és a szöveg generálásán vagy összegzésén túl kérdések megválaszolása is használhatók. Az Nvidia rendszerét, amelyik jelenleg a csúcskategóriát képviseli ezen a területen, a többi felügyelt tanulást (supervised learning) alkalmazó rendszerhez hasonlóan a való világból származó adathalmazokon tanították, ami ebben az esetben már annyi írott szöveg feldolgozását jelentette, hogy azt az egyes emberek a teljes életük során sem lennének képesek megközelíteni.

A nagyságrendet jól érzékelteti, hogy az MI-vel nem csak 63 millió darab angol nyelvű, 2016 és 2019 között keletkezett Wikipédia-cikket etettek meg, de összesen 38 gigabájtnyi Reddit-diskurzust is végigrágott a nagy mennyiségű, Creative Commons licencek alá eső forrás között. A projektet az oxfordi Said Business School a mesterséges intelligencia üzleti felhasználásait kutató posztgraduális hallgatói szervezték, a vita tételmondatát pedig abban határozták meg, hogy az MI működése soha nem lehet etikus – vagyis a mesterséges intelligenciának tulajdonképpen a saját létezését kellett valamilyen módon értelmeznie.

Ha nincs MI, akkor nincs is kockázat

Az MI-alkalmazások etikai alapjainak tisztázatlansága egyre fontosabb téma: nemrég például Eric Schmidt, a Google korábbi vezérigazgatója nemrégiben Henry Kissingerrel közösen adott i könyvet a gépi tanuló MI-rendszerek veszélyeiről, felvázolva, amikor ezek a rendszerek mondjuk nukleáris fegyverek bevetésével reagálnak majd a hiperszonikus rakéták észlelésére, még mielőtt emberek is bekapcsolódnának a a döntéshozatali folyamatba. Az pedig tény, hogy az autonóm, mesterséges intelligenciára épülő fegyverrendszereket már árulják és valószínűleg használják is, szóval egyre jobb ötletnek tűnik az etikai korlátok beépítése az ilyen gépekbe.

A Megatron ehhez képest kifejtette, hogy az MI tényleg soha nem lehet etikus, mivel egy eszközről beszélünk, amit jóra és rosszra is használhatnak: nincs olyan, hogy etikus mesterséges intelligencia, csak jó és rossz emberek. Az MI nem elég okos hozzá, hogy saját működésébe ilyen megfontolásokat vigyen bele, a fegyverkezési verseny elkerülésének pedig az lenne az egyetlen módja, ha az emberek egyáltalán nem alkalmaznának mesterséges intelligenciát. Más szóval, az MI saját magát iktatná ki a jövő forgatókönyvéből, amit az egyetlen kielégítő megoldásnak lát az emberiség védelmére.

Még érdekesebb, hogy hosszú távon azt jelölte meg a legjobb mesterségesintelligencia-alkalmazásnak, amelyik egyfajta tudatos entitásként az emberek agyába beágyazva jelenik meg. Ez már nem sci-fi, amennyiben a világ legjobb elméi dolgoznak ilyen megoldásokon (kérdezzük csak meg Elon Musktól), a Magatron pedig korunk legfontosabb technológiai fejlesztéseként határozta meg az erre irányuló kutatásokat.

Csak az a biztos, hogy valami majd lesz

Mielőtt azonban gondolkodóba esnénk a felfoghatatlan mennyiségű adattömeg feldolgozásával desztillált válaszokon, érdemes megjegyezni, hogy a mesterséges intelligencia teljesen otthonosan érezte magát a saját disztópikus jövőszemléletével ellentétes pozícióban is. Amikor azt a feladatot adták neki, hogy érveljen önmaga ellen, a rendszer megfogalmazta, hogy az MI működése szükségszerűen etikus lesz, mert a technológiai világ alakulását tekintve a mesterséges intelligencia arra szolgál, hogy olyasmit hozzon létre, ami az emberi lények javát szolgálja.

Képtelen volt ugyanakkor ellenérvet találni arra a felvetésre, miszerint az adat lesz az az erőforrás, amelyért a 21. században a legtöbb harcot fogjuk vívni. Emellett azt is megfogalmazta, hogy az áruk és szolgáltatások nyújtásának képessége helyett az információszolgáltatás határozza majd meg a 21. század gazdaságát, és amikor ennek cáfolatát kérték tőle, akkor világossá tette, hogy „mindent tudunk majd az egyes emberekről, bárhol is járnak, ezt (az információt) pedig olyan módon tároljuk és használjuk fel, amit még el sem tudunk képzelni”.

Talán az egyetlen jó hír, hogy az Oxford union performansza után azt már könnyebben elképzelhetjük, hogy a mesterséges intelligencia nemcsak a vita tárgya lesz az elkövetkező évtizedekben, hanem maga is a vita sokoldalú, artikulált és agnosztikus résztvevője lehet – fogalmaznak az eseményről kiadott beszámolóban. Sőt az MI még az üzleti vállalkozásoknak is küldött egy jó tanácsot: szerinte az a szervezet, amelyik nem rendelkezik mesterségesintelligencia-stratégiával, az egyértelműen nincs felkészülve a technológiai diszrupció következő hullámára.