Tavaly májusban az AlphaGo nevű program megszerezte a gojátékban létező talán legnagyobb skalpot, amikor a világ legerősebbnek tartott játékosa, a kínai Ko Csie ellen három mérkőzésből három győzelemmel hozta le a Kínában rendezett páros mérkőzést. Ennek jelentőségét sokan a szovjet Szputnyik-1 felbocsátásához hasonlították – nem is elsősorban az MI-algoritmus technikai elismerése miatt, hanem azért, mert a kínai vezetés körében hasonló folyamatokat indított el, mint annak idején az Egyesült Államokban a szovjet műhold indítása.

Utóbbi a NASA felállításához és az űrverseny pánikszerű beindításához vezetett, utóbbi pedig óriási lökést adott a kínai ambícióknak a mesterséges intelligencia kutatásának területén. A beszámolók szerint a kínai politikai vezetésre is igen nagy hatást gyakorolt az amerikaiak technológiai erődemonstrációja, ez pedig a korábbinál is bőkezűbb állami forrásokat nyitott meg az MI-fejlesztésekhez.

A 2015-ben kidolgozott, Made in China 2025 néven hivatkozott gazdaságfejlesztési programot már néhány hónappal később kibővítette: az államtanács még a nyáron közzétett egy ütemtervet azzal kapcsolatban, hogy Kínát 2030-ig a mesterséges intelligencia terén is a világ vezető hatalmává emelje. Ehhez dollármilliárdokat öntenek a hosszabb távon eredménnyel kecsegtető projektekbe és MI-startupokba.

Ilyen, amikor Kína mélyen a zsebébe nyúl

A Statista friss összeállítása most, 2018 végén azt vizsgálta, hogy a befektetések, a szabadalmak, a szakértelem, a kutatási tevékenység és a céges ökoszisztéma tekintetében hogy áll az egyes országok versenye a mesterséges intelligencia szegmensében. A piackutatók becsléseit és az állami adatközléseket is felhasználó összeállításból kiderül, hogy a kínai hajrával az MI-technológiák fejlesztése tényleg a két nagyhatalom házibajnokáságvá vált.

Az MI-vel kapcsolatos szakértelmet (praktikusan a szakemberek számát) tekintve jelenleg az Egyesült Államok vezet 16,5 százalékos globális jelenléttel, amit Kína 9,4 százalékkal követ, mára megelőzve a 8,5 százalékos Indiát. Az elmúlt évtized összes tudományos publikációját tekintve szintén az amerikaiak állnak az első helyen 22,1 százalékkal, de Kína 19,6 százalékkal itt is a második – ehhez képest a harmadik Nagy-Britannia már csak 5,8 százalékon áll.

Még nagyobb amerikai fölényt mutat azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek tevékenysége a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez (is) kapcsolódik: az ilyen cégek 41 százaléka 2018 júniusában az USA-ban működött, miközben Kína ennek pont a felével, 20,5 százalékkal dicsekedhetett. Természetesen ez is hatalmas dolog, hiszen az utánuk következő briteknek már csak 8 százalékuk van, nem beszélve a mezőny további részéről.

Ezekből az adatokből is világos, hogy Kína villámgyorsan zárkózik fel az amerikaiakra, van azonban két olyan további indikátor is, amely már konkrétan a kínaiak előnyét jelzi. Az egyik az 1997 és 2017 közötti világszabadalmak száma, amihez az USA 24,8 százalékkal, Kína viszont 37,1 százalékkal járul hozzá – ráadásul feltételezhető, hogy ez utóbbit legnagyobb részben az elmúlt néhány évben sikerült összehozni. A harmadik Japán volt 13,1 százalékkal.

A másik ilyen tényező az MI-kutatásokba öntött pénzek aránya: 2013-tól 2018 első negyedévének végéig Kína a globálisan ilyen célra szánt források 60 százalékát jegyezte, ami egészen elképesztő kínai dominanciát jelez. Az amerikaiak ezzel szemben 29,1 százalékon állnak, utánuk pedig már 4,5 százalékos részesedés is elég volt hozzá, hogy a lista harmadik helyére tegye Indiát.

Egyelőre állva hagyják a mezőnyt

Nem véletlen, hogy Amerikában már tavaly elkezdték kongatni a vészharangokat, amikor a kínai pénzcunamival párhuzamosan a Trump-kormányzat elkezdte lefaragni a tudományos kutatásokra fordított támogatásokat, ezen belül pedig az olyan állami szervezetek költségvetését is csökkentette, melyek közvetett vagy közvetlen módon a mesterséges intelligencia kutatását finanszírozták.

Az MI-fejlesztések egyébként szorosan kapcsolódnak az alacsony és a magas hozzáadott értékű gyártóipari tevékenység arányának fokozatos átfordításához, amit Kína ugyancsak sikeresen valósít meg az elmúlt években. Sokan ebben is felvetik az amerikai válalatok saját felelősségét, akik képtelenek lemondani az óriási kínai piac lehetőségeiről, és a nagy igyekezetben ezer meg egy lehetőséget teremtettek a fejlettebb technológiák másolására vagy lenyúlására.

Mások szerint a kínaiaknak még agyalniuk sem feltétlenül kell rajta, hogy milyen módon férjenek hozzá ezekhez. Erre példának a Google Android rendszerét szokták felhozni, amely nélkül kérdéses, hogy a három legnagyobb kínai gyártó (Huawei, Xiaomi, Oppo) eljutott volna-e odáig, hogy mára egymaga uralja a teljes világpiac harmadát. Erre a kérdésre nem létezik válasz, de az biztos, hogy a dolog sokkal nehezebben, és főleg sokkal drágábban jöhetett volna össze.

A lassú reakciókról persze Európa mesélhetne a legtöbbet: a németeknél például most jött a nagy ötlet, hogy az állam 2025-ig hárommilliárd euróval alapozná meg az ország vezető szerepét mesterséges intelligencia területén, miközben a franciák tavasszal jelentették be, hogy 2022-ig 1,5 milliárd eurót szánnak ugyanerre. Ez nagyon sok pénz, a fenti statisztikák alapján azonban még mindig nagyon kevés, ha a cél az amerikai hegemónia megtörése vagy a kínai nyomulás feltartóztatása.