Ami sokaknak kényszerűség, az másoknak speciális alkalom a dolgok új oldalról történő elemzésére. Az utóbbiak közé tartoznak a Microsoftnál dolgozó adattudósok is, akik a koronajárvány miatt bevezett tömeges távmunkát kihasználva tervszerűen figyelték, hogy változik meg a munka és a magánélet, illetve általában a céges kultúra egy ilyen éles váltás során. Reményeik szerint az ezekből leszűrt tapasztalatok alapján a későbbiekben olyan változtatásokat lehet tenni, amelyek az esetlegesen megjelenő negatívumokat képesek ellensúlyozni, a megjelenő pozitív trendeket pedig erősíteni. Nem feltétlenül csak a Microsoftnál, hanem más vállalatoknál is. Az elmúlt hónapok eredményeiről a Harvard Business Review felületén számoltak be a szakemberek.

Kínzó kérdések

A csapat számára adott volt egy csomó eszköz, amivel monitorozni lehetett a munkatársak kommunikációját, munkaintenzitását, feladatvégzési rutinjait. Ilyen például a Workplace Analytics, amely az Office 365-ben végzett munkát, interakciókat, megbeszéléseket elemezve segít a munkafolyamatok hatékonyságának kiértékelésében. Ám az automatikusan és nagy tömegben gyűjtött adatok mellett a projekt több, személyes megkérdezésen, kérdőíveken alapuló forrásra is támaszkodott annak érdekében, hogy mind teljesebb és tisztább kép rajzolódhasson ki.

A kutatók induláskor olyan általános kérdésekre szerettek volna választ kapni, mint például, hogy miként sikerül (sikerül-e) elválasztani a munkát a magánélettől, hogy változnak a munkahelyi kapcsolatok, miként tudják támogatni a vezetők beosztottjaikat, változik-e az együttműködés mikéntje a kollégák között, stb.

Amikor a kevesebb több

Sok esetben korábbi adatsorok is rendelkezésre álltak, így a tömeges távmunka jelentette változásokat viszonylag könnyen be lehetett azonosítani. Az egyik ilyen a nagyvállalati dolgozók "kedvencéhez", a meetingekhez kötődik. Egyrészt a csoportos megbeszélések száma nagyjából 10 százalékkal emelkedett, ami érthető, hiszen a személyes találkozások lehetősége kikerült a képletből. Ugyanakkor a távmunka hozott egy minden bizonnyal mindenki számára örömteli változást: a meetingek időtartalma jelentősen csökkent. Az adatok szerint legfeljebb 30 perces egyeztetésekből 22 százalékkal több lett, míg a retteget, egy óránál is tovább tartó megameetingekből 11 százalékkal kevesebbet számoltak. Érdemes megjegyezni, hogy mindez nem valamiféle felsőbb utasításra történt, hanem úgymond organikusan alakult így.

Egy másik, talán nem meglepő fejlemény, hogy a munkaidő széthúzódott és általában is valamivel többet foglalkoztak a munkatársak a feladataikkal, mint a normál irodai ügymenet során. Ami viszont érdekes, hogy közvetlen összefüggés látszik az aktív menedzseri szerepvállalás és a beosztottak pluszmunkája között. A tapasztalatok alapján a vezetők általában sokkal többet fordítottak idejükből személyes megbeszélésekre, egyeztetésre és kommunikációra. Azok a beosztottak, akiknek a főnöke többet foglalkozott velük egyéni hívások formájában, lényegesen kevesebb plusz egyeztetésre, extra munkára kényszerültek, mint azok a munkavállalok, ahol a vezető kevesebbet fordított a személyes eligazításra.

Az új helyzet teljesen felforgatta a napi irodai rutint is. A korábban rendszeresen a kora délelőtti órákra szervezett meetingek gyorsan áttolódtak a délutáni sávba. A rugalmas munkavégzés miatt az ebédidő intézménye szinte eltűnt. Hagyományosan a nap közepén lévő két órában 25 százalékkal csökkent az üzenetváltási intenzitás a dolgozók között, ám az elmúlt hónapokban mindez 10 százalékra mérséklődött. Mivel a dolgozóknak a normál munkaidő közben is otthoni feladatokat kellett ellátni (például foglalkozni a távoktatásban ragadt gyermekkel), így természetszerűleg elnyúlt a munkakezdés és -végzés ideje. Rendszeressé váltak az "éjszakai műszakok". Az esti órákban ráadásul nem csupán az egyéni feladataikat igyekezték bepótolni a dolgozók, de sokszor kollégákkal történő egyeztetések is ebbe az idősávba csúsztak. További - nem feltétlenül kívánt - hatásként jelentkezett a hétvégi munkavégzés felerősödése is.

Az viszont mindenképpen pozitív fejleményként értékelendő, hogy a távmunka egyáltalán nem rombolta le az emberek kapcsolati rendszerét. Az adatok alapján az egyes dolgozók munkahelyi hálózata rendszerint még bővült, erősödött is az elmúlt időszakban. Ebben sokat segítettek azok az "alulról jövő" kezdeményezések, amelyekkel a kollégák igyekezték pótolni a személyes érintkezések egyik napról a másikra történt eltűnését. Az adattudósoknál például volt pizsamanap és ismerd meg a háziállatomat nap is.