Már a 20. században is állandó téma volt, hogy a (számító)gépek folyamatosan kiszorítják az emberi munkaerőt, az így átalalukló gazdaságban pedig komoly társadalmi problémákkal is meg kell küzdeni. Az a gondolat pedig legkésőbb a 80-as években fogalmazódott meg, hogy a vállalatokat meg lehetne adóztatni az általuk alkalmazott robotok után, ellensúlyozva az automatizálás miatt megszüntetett munkahelyeket. Az elképzelés lényege az lenne, hogy ilyen módon valamelyest lassítani lehetne a robotizációt, időt és forrásokat is teremtve a más típusú foglalkoztatás felépítésére. Ilyen lenne például a gyerekek körüli iskolai tevékenység vagy az idősek gondozása – vagyis az olyan területek, ahol egyre több a teendő, és ahol kifejezetten humán munkaerőre van szükség.

Mindez elvi szinten is indokolható azzal, hogy a dolgozó emberek jövedelmét megadóztatják, de ha egy robot végzi el ugyanazt a munkát, akkor ilyenről nincsen szó. Ebben a formában az automatizálás csak a termelő cégek befektetőinek egyértelműen előnyös, miközben a robotok alkalmazása akkor javítaná igazán az élet minőségét, ha lehetőséget adna a felszabaduló kapacitások bevetésére az empátiát és egyedi megértést igénylő feladatokban. A jövedelemadóról való lemondás ehhez képest nem hogy javítaná, de éppenséggel rontja az ilyen munkák finanszírozhatóságát. A "robotadónak" olyan támogatói vannak, mint például Bill Gates, aki szerint ebből lehetne megoldani a munka nélkül maradók átképzését és enyhíteni az öregedő társadalmak terheit.

Az ötlet nem teljesen elméleti, amit a filantróp milliárdosok kiállásánál jobban jelez, hogy az Európai Parlament például már 2017-ben tárgyalt a kérdésről. Akkor a mesterséges intelligencia és a robotika uniós szintű szabályozása kapcsán a robotadó is napirendre került; ezt az elfogadott határozat végül már nem tartalmazta, de már megfogalmazódott az MI-technológiákat és robotokat használó vállalatok és személyek káreseti felelőssége vagy a vonatkozó biztosítási rendszer létrehozása. Legújabban pedig Bernie Sanders amerikai szenátor dobta be a dolgot a CBS interjújában, nagyon fontos problémának nevezve az éppen zajló átlakulást, külön hangsúlyozva, hogy az átalakulás levezénylésébe a dolgozó embereket is szükséges lenne bevonni.

Túl fontos hozzá, hogy bárki kimaradjon

Sanders szerint ha a dolgozókat robotok váltják fel, márpedig ez sok iparágban meg is fog történni, akkor módosítani kell az adózási és szabályozási politikát annak biztosítására, hogy a változás ne csak újabb ürügy legyen a multinacionális vállalatok versenyfutására a nyereség növeléséért. A baloldali vermonti szenátor egyértelművé tette, hogy nem technológiaellenes, hanem azt szeretné elérni, hogy a munkavállalók is részt vegyenek a döntéshozatali folyamatban a mesterséges intelligencia és a robotika bevezetésének helyéről és módjáról. Ilyen jellegű ellenőrzés nélkül úgy látja, hogy a szóban forgó technológiák csak a már amúgy is gazdag csoportok javát szolgálnák, a számlát viszont az automatizálás miatt állás nélkül maradók fizetnék meg.

Ebben az értelemben szerinte nem csak a robotok adóztatásáról, hanem általában a gazdaság átalakulásáról beszélünk, aminek a "robotadó" is a része lehetne – és ahogy arra a vele szemben ülő újságíró felhavja a figyelmet, ebben a tekintetben Sanders egy véleményen van Bill Gatesszel, az általa rendszeresen támadott multimilliárdosok egyikével. Az új technológiák, köztük a termelékenységet növelő automatizálás mindkettejük szerint értelmetlen, ha abból ténylegesen csak a vállalatok tulajdonosai profitálnak. Példaként pedig megemlítette, hogy ezek révén egy nagy csomó munkahely megszüntetése helyett ugyanúgy lehetőség lenne a munkaidő általános csökkentésére is, de a téma nem pont a munkaidő, hanem a teljes gazdaság transzformatív változása.