Egyre nehezebb helyzetben van az emberiség, hiszen a technológia fejlődése mára eljutott oda, hogy tényleg nem vagyunk képesek megkülönböztetni a szintetikusan előállított tartalmakat a valóditól. Hogy ez mennyire így van, arra egy frissen publikált kutatási projekt eredménye szolgáltat tudományos bizonyítékot.
Ál/arc
Az angliai Lancesteri Egyetem és az amerikai Berkley egy-egy szakértője által jegyzett kísérletsorozatban arra keresték a választ, hogy a tesztbe bevont önkéntesek milyen hatékonysággal képesek megállapítani egy eléjük tett portréfotóról, hogy az valódi embert ábrázol, avagy egy szintetikusan "megálmodott" arcról van szó.
A három részből álló kísérlet első fázisában a résztvevők mindössze 48,2 százalékban azonosították sikeresen a mesterségesen komponált felvételeket. Ez meglehetősen rossz arány, hiszen a vakszerencsén alapuló pénzfeldobásos módszerrel is ennél valamivel jobb eredmény lenne várható.
Ezt követően a tesztalanyokat némi gyorstalpaló képzésben részesítették. Elmondták nekik, milyen dolgokra érdemes figyelni, amikor algoritmusok által készített arcokat akarunk kiszűrni. Ezzel a tudással felvértezve enyhe javulás volt tapasztalható, és a valód embereket nagyjából 59 százalékos találati aránnyal voltak képesek beazonosítani a résztvevők.
A legérdekesebb eredményre a harmadik feladatban jutottak a kutatók. Itt arra kérték a jelentkezőket, hogy egy 1-től 7-ig terjedő skálán értékeljék az eléjük rakott arcokat aszerint, hogy mennyire tűnik számukra megbízhatónak az adott személy. A résztvevők a mesterséges intelligencia teremtette fejeket megbízhatóbbnak tartották a valódi emberekről készült fotóknál. A megbízhatóság érzetét nagyban növelheti például egy mosoly is, ám a teszt során használt mintáknál kevesebb volt a mosolygó arc a gép által előállított fotókon, mint a valódi embereket ábrázoló képeken, azaz nem emiatt kerülhetett "megbízhatósági fölénybe" az algoritmus.
Diverzifikált portfólió
A projekthez szükséges szintetikus képeket az ilyen jellegű feladatoknál már hosszú évek óta bevetett generative adversarial network (GAN) technológiával csiszolták tökéletesre. Ebben két mesterséges intelligencia "versenyez" egymással. Az egyik hálózat a generator (a képek létrehozója), a másik pedig a discriminator, amely megpróbálja kiszúrni a nem valódi felvételeket. A visszacsatolás révén az előbbi MI folyamatosan tanul, és egyre jobb eredményre lesz képes. Pár éve a GAN még gyakran mellé nyúlt mondjuk egy fülbevaló megjelenítésénél, ám a jelek szerint mostanra szintet lépett az algoritmusos megtévesztés minősége.
A kutatók nagyon ügyeltek a megfelelő alapkészlet kiválasztására is. A teszt során használt 400 valódi és 400 gép által megalkotott portré nemre, bőrszínre és egyéb paraméterekre nézve is vegyes portfóliót alkotott. Ez azért fontos kitétel, mivel a korábbi hasonló kísérletekben jellemzően felülreprezentálva voltak a fehér férfiakat ábrázoló képek. Érdekes módon a résztvevők pont erről a csoportról tudták a legrosszabb arányban megállapítani, hogy valódi, avagy kreált felvétellel van dolguk. A szakemberk hipotézise szerint ennek az az oka, hogy a gépi tanuláshoz használt adatkészletekben is többségben vannak ezek a minták, így az algoritmus a gazdagabb felhozatalból realisztikusabb végeredmény megalkotására képes.
Nem hihetünk a saját szemünknek se
Természetesen mindez egy újabb intő jel azzal kapcsolatban, hogy mennyire komoly veszélyt jelentenek a mesterségesen manipulált fotók, videók és egyéb anyagok. A deep learning és a fake (mélytanulás és a hamisítvány) szavakból képzett deepfake egyre látványosabb karriert fut be a tévésorozatok gyors és élethű szinkronizálásától kezdve egészen a sikeres bankrablásokig, a dezinformációs kísérletek eddigi hatásai pedig ezen a területen is arra figyelmeztetnek, hogy mennyire fontos lenne az ilyen technológiai alkalmazások és a "támadó MI" szabályozása. Az utóbbi időben már nem is csak technológusok, hanem a témát jól ismerő más szakemberek is gyakran beszélnek azokról a veszélyekről, amelyeket a deepfake jelent a társadalomra.
Felhőbe vezető út hazai szakértelemmel
Robusztus műszaki háttér, korszerű technológia és a felhasználóbarát kezelhetőség. A Flex Cloudhoz nem kell nagy IT-csapat, csak egy elhatározás és pár kattintás.
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak