Az általános iskolaitól a munkahelyi képzésig tekintette át a szakképzés helyzetét és a lehetőségeket a Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ) egy az Infotér konferencián tartott panelbeszélgetésen. Az egyik legfontosabb kérdés, amivel a beszélgetést vezető Kerékfy Pál egyetemi oktató indította a vitát, a készség vs. ismeret dilemmája.

Az alapképzési rendszerrel kapcsolatban Sós Zsuzsanna, a Kőbányai Janikovszky Éva Általános Iskola igazgatója, oktatási szakértő, arról beszélt, hogy bár az informatikai oktatása az 5. évfolyamtól megjelenik szaktárgyként, de a Nemzeti Alaptanterv a digitális kompetenciákat is fontos területnek jelöli meg, így azok több tantárgyban is megjelennek már az alsó tagozatban. Ugyanakkor oktatási szakértőként Sós Zsuzsannának az a véleménye, hogy ez hangsúlyosan legkorábban a felső tagozatban jelenhet meg.

Gazdag Ferenc, a Magyar Államkincstár elnöki IT-tanácsadója, a VISZ oktatási szakértője, vetette fel, hogy tisztázásra szorulna, mit kell oktatni, azaz mit takar az informatika. A panel részvevői között az a konszenzus alakult ki, hogy az iskolai oktatásnak elsősorban a készségekre kellene koncentrálnia. Ugyanakkor Koltányi Gergely digitális tanulás szakértő (‎Apertus Nonprofit Kft.) szerint nagyon fontos az algoritmikus gondolkodás. Bár a tanulók eltérő háttere probléma, sokat segíthet az iskola abban, hogy a hátrányosabb helyzetben lévő tanulókat felhozza magasabb szintre. Ehhez bő eszközkészletre lenne szükség, amiből a diákok tudnának igényeik-felkészültségük, haladási sebességük alapján választani, a folyamatot pedig egyénre szabott mentorálással lehetne segíteni.

A hogyan persze továbbra is nagy kérdés. Tarján Gábor, a Metropolitan Egyetem szakvezetője, a MagiCom ügyvezetője, szerint a problémakörre jól rávilágít a digitális táblák sztorija. Hiába kapták meg az iskolák a drága eszközöket, a pedagógusokat nem készítették fel a használatukra, és tartalmakat, legalábbis jókat, sem fejlesztettek a táblákohoz. Arról nem is beszélve, hogy a diákok egy-két generációval fejlettebb eszközökkel érkeznek az iskolába, amit a tanárok sok esetben csak úgy tudnak kezelni, hogy tiltják azok használatát.

Nemcsak programozóból van kevés

Bár az iparág sokkal több programozót fel tudna szívni, mint amennyi a munkaerőpiacon van, közel sem csak ez a probléma – erősítette meg más aspektusból a digitális készségek és az algoritmikus gondolkodás fejlesztésének szükségességét Pulay Gellért, a Human Priority munkatársa. Ha csak programozást tanítunk az nagyon félrevisz, ugyanis sokkal több területen van szükség digitális készségekre. Ebből a szempontból a leglátványosabbak a gazdasági területek, ott már mozdulni sem lehet informatikai – de nem programozási – ismeretek nélkül.

A CodeCool társalapítója és vezetője, Boda József ezt annyival árnyalja, hogy a programozás szakma, ráadásul gyakorlati szakma, amit gyakorlatorientáltan is kell oktatni (do first, understand later). Boda szerint az ilyen szakképzésnél is fontos a tanulók saját tempójához igazodás, mert úgy sokkal jobban beépül a tudás.

Az élethosszig tartó tanulás tanulása

Abban a beszélgetés résztvevői között teljes volt az összhang, hogy a mai oktatási rendszer nem készít fel az élethosszig tartó tanulásra, pedig – mondta Boda – ennek alapvető attitűd kellene legyen, hiszen hamarosan emberek tömegeinek fog megszűnni a munkája a digitalizáció következtében. Míg Boda elsősorban a gyártóiparban dolgozókkal példálózott, Tarján Gábor tapasztalatai szerint még a magasan képzett szakemberek körében sem általános a folyamatos önképzés.

A mai felnőttek akkor tanulnak, ha kényszerhelyzetben vannak. Ennek történeti okai vannak: egy-két évtizede ugyanis még nem volt fontos társadalmi szinten az élethosszig tartó tanulás. Ma viszont a legfontosabb alapkompetencia az alkalmazkodóképesség, tehát hogy képes legyen valaki gyorsan újat tanulni. Ez a cégek érdeke is, ennek ellenére nem nagyon segítik ebben az alkalmazottaikat. Pedig a közeljövő egyik nagy kihívása – a munkaerő-piaci problémák miatt is – a munka és a tanulás integrálása, amiben sokat segíthet a digitális technológia, de mint Koltányi mondta, csak akkor, ha maga a technológia az adott ember természetes közege.

Ebből azonban nem az következik, hogy polihisztorokká kell válniuk az embereknek, bár jó lenne, mondta Tarján Gábor, mert az embereknek soktényezős világban kell folyamatosan döntéseket hozni.

A panelbeszégetés részvevői balról jobbra: Pulay Gellért, Boda József, Koltányi Gergely, Gazdag Ferenc,
Sós Zsuzsanna, Tarján Gábor

Koltányi ellenben úgy véli, inkább az ún. T modellt kellene követni. Az embernek mindenhez kell kicsit értenie (a T kalapja), és egy valamihez mélyebben (a T szára). Ez biztosítja azt, hogy valaki el tudjon mozdulni más irányba, és más ismeretekben tudjon viszonylag gyorsan mélyebb szakértelmet szerezni. Az amerikai startapokat már kifejezetten az érdekli, hogy a hozzájuk jelentkezőben megvan-e a "T-képesség", és nem az, hogy milyen speciális területen van mélyebb szaktudása. A képzést is ehhez az igényhez kellene igazítani.

Menni vagy maradni

A panelbeszélgetés utolsó kérdésköre a munkaerő-elvándorlás volt. Boda József szerint ez egyszerű kérdés: nyitott piac van, ahol teljesen természetes, hogy az emberek oda mennek, ahol jobb feltételeket kínálnak számukra. Amikor viszont visszajönnek Magyarországra – és Boda szerint sokan visszajönnek –, hozzák magukkal az ottani szemléletet, amivel mindenki nyer.

Pulay némileg máshogy látja: az elvándorlás nemzetgazdasági szempontból igenis nagy probléma, mert a többség nem jön vissza Magyarországra. Ezért szerinte fontosak azok a kezdeményezések, melyek megmutatják, hogy a külföldihez hasonló feltételekkel lehet itthon dolgozni – akár nemzetközi piacra is – minden olyan hátrány nélkül, amit a külföldi környezet okoz.

Koltányi ezt annyival árnyalta, hogy a digitális transzformáció lebontja az országhatárokat, azaz a munkavégzés helye egyre inkább másodlagos. Magyarországról épp úgy lehet dolgozni amerikai piacra, ahogy Londonból magyar cégnek. Szerinte inkább az a döntő, hogy hol érzi jól magát az ember. A pénz kevésbé motivál, hiszen ha valakinek versenyképes a tudása, egyre kisebb a távolság, legalábbis az informatikai szakmában, a nyugati és magyarországi jövedelmek között.

Ez utóbbit Pulay saját felméréseikre hivatkozva cáfolta: az elvándorlás elsődleges szempontja igenis a pénz, bár úgy tapasztalták, hogy az elvándorlóknak nagyon kevés információjuk van a külföldre költözés járulékos költségeiről. Gazdag Ferenc egy másik problémára világított rá: a digitalizáció valóban lebontja az országhatárokat, és másodlagossá teszi a munkavégzés helyét, de a személyes találkozás hiánya felszámolja a szakmai közösségeket, ami hosszabb távon a munka hatékonyságát ronthatja.

A szakemberek itthon tartásáért egyébként a cégek sokat tehetnek. Felértékelődött az ún. employer branding, azaz vonzóvá kell tenni a munkahelyet. Ennek egyik fontos eszköze, ha a cég biztosítja munkatársai továbbképzését. Tarján szerint ez látszólag ellenmond a logikának, hiszen a képzettebb szakember vonzóbb a munkaerőpiacon. Az ilyen befektetés mégis megtérül, mert nagy mértékben növeli az alkalmazottak lojalitását.