A négy nagy zenei streamingszolgáltató, az Apple Music, az Amazon Prime Music, a Spotify és a Tidal minden fronton, minden zenei műfajban komoly versenyt vív egymással, hogy minél több exkluzív tartalmat, előadót szerezzen meg. Egy terület azonban mindeddig kimaradt a versenyből: a klasszikus zene. Most azonban az Apple gyorsan lépett: bejelentette, hogy felvásárolja a klasszikus zenére specializálódott Primephonic streamingszolgáltató startupot.

A bejelentés után szeptember 7-étől le is állítják a szolgáltatást. Mint a Primephonic oldalán olvasható, a leállást az integráció tette szükségessé: az Apple Music 2022-ben induló különleges klasszikus zenei alkalmazása ugyanis majd a Primephonic felhasználói felületére épül.

A jelenlegi előfizetők a kiesés idejére jogosultak előfizetés-visszatérítésre, illetve ha maradnak, kapnak egy ingyenes 6 hónapos Apple Music-előfizetést. Mint a stratup vezetője, Thomas Steffens, a Primephonic egyik alapítója és vezérigazgatója értékelte, az Apple Music révén sokkal nagyobb piacra tudják eljuttatni a klasszkus zenét, mint azt tehették önerőből.

Miért kellett megvenni?

És hogy miért kellett ezért pénzt áldozni, amikor ott van az Apple Music kerete? Mert valószínűleg olcsóbb volt, mint nulláról lefejleszteni egy megfelelő keretrendszert (a vételeár nem ismert). A klasszikus zene hallgatói ugyanis egészen más módon válogatnak a zenei kínálatból, mint a könnyűzenét fogyasztók. Utóbbi jellemzően leírható az előadó – számcím – albumcím hármassal. Egy klasszikus darab esetében azonban akár tucatnyi paraméter szerint is keresnek a zenehallgatók. Egy vonós vagy billentyűs hangszerre írt Bach-darab esetében például még az adott felvételnél használt hangszer (cselló, hegedű, brácsa, korhű hangszer...) is belejátszik a keresési szempontokba a zeneszerző – zenemű – előadó – hányadik alkalommal vette fel stb. paraméterek mellett. Vagy ott van a zeneszerzők nevének írásmódja: állítólag valaki összegyűjtötte, hogy a különböző lemezeken Pjotr Iljics Csajkovszkij (magyar írásmód) neve legalább negyvenféleképpen szerepel. Ezzel szemben a Beatles az egész világon Beatles.

Réspiac, de fontos piac. A klasszikus zenét fogyasztók többsége jellemzően az idősebb korosztályból kerül ki, az átlagmál magasabb az iskolai végzettsége és jövedelemszintje. Emiatt fontosak lehetnek a streamingszolgáltatók számára. Hasonló a Primephonic 150 országból verbuválódó ügyfélállománya is. A vállalat egyik vezetője azt nyilatkozta, hogy átlagéletkoruk 55 fölötti, magasan képzettek és viszonylag jómódúak.

A piacon amúgy van tér globális szolgáltatás indítására, mivel a klasszikus zenei kiadók az utóbbi időkben komoly veszteségeket szenvedtek el. Az USA-ban 2018-ban az összes értékesített zene 1 százaléka volt klasszikus zenei felvétel. De ezt a szegmenst is elérte a streaming, tavaly közel 70 százalékát streaming formájában értékesítették.

Ez is mutatja: a piac átalakulóban van. Ma már kevés az olyan formátumú, globális hatású művész, mint például Herbert von Karajan, akinek a Berlini Filharmonikusokkal készült felvételei a 80-as évek végégig igencsak jövedelmező üzletet jelentettek a Deutsche Grammophon kiadónak, vagy a legendás kanadai zongorista, Glenn Gloud lemezei a CBS-nek. Gould egyik leghíresebb felvétele, az 1955-ben rögzített Goldberg-variációk, milliós nagyságrendben fogyott, ami persze sehol sincs Michael Jackson Thrilleréhez, amit egyes becslések szerint 110 millió példányban adtak el.

Ugyanakkor a klasszikus zene olyan, mint a jó bor, hosszú távú befektetés, mert kevésbé kitett a pillanatnyi divatoknak. Hányan hallgatnak ma már például rendszeren Amanda Leart, a Kiss zenekart vagy Shania Twaint; illetve hányan Mozartot vagy Vivaldit?