Feltámad hamvaiból a Google Glass, derült ki a napokban. A hozzá tartozó MyGlass alkalmazás az elmúlt három évben most először kap frissítést. Ennek köszönhetően kibővült az amerikai keresőóriás okosszemüvegének tudása.

Egér- és billentyűzetkompatibilis lett

2014 szeptembere óta magára hagyta gyermekét a Google; az azóta eltelt időszakban semmilyen update nem jelent meg a hányattatott sorsú eszközhöz. Ez persze annak tükrében nem meglepő, hogy 2015 elején fejlesztője bejelentette: január 19-én véget ért az Explorer program, és ekkortól már nem lehetett megvásárolni a Google különleges szemüvegét. Ezt akkor sokan úgy értelmezték, hogy egy kudarcra ítélt ötletről van szó, és ugyan még a nyáron felbukkant az újjáéledés reménye, a készülék végül nem újult meg.

A legújabb frissítés megtörte a csendet (bár egy újabb modellnek bizonyára jobban örültek volna a téma iránt érdeklődők). Nem csak egyszerűen hibajavításokkal gazdagodott az okosszemüveg, hanem funkcionalitása is fejlődött. Bluetooth-os támogatást kapott, ami azért meglepő, mert tulajdonosainak többsége valószínűleg már el is felejtette, hogy a vázban egy kékfogas chip is elbújt. Talán azért, mert a Google eddig nem aktiválta a lehetőséget.

Mire jó a Bluetooth frissen elérhetővé tett támogatása? Ennek köszönhetően vezetékek nélkül csatlakoztathatók a Human Interface Device (HID) összefoglaló névvel említett eszközök; azaz a billentyűzetek és egerek. Vagyis jelentős előrelépés történt a korábban megszokott érintős/csúsztatós vezérlés tekintetében, ami a szabadban közlekedve talán nem tűnik nagy előnynek, de helyhez kötött munkavégzés esetében nagy segítséget jelenthet.

Az áttörés még várat magára

Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon ki dolgozik még a Google Glass projekten. A vállalat minden bizonnyal nem fordít dedikált erőforrásokat egy beismerten leállított fejlesztésre. Elképzelhető, hogy a háttérben a Google 20 százalékos elve áll; vagyis, hogy minden alkalmazott munkaidejének ötödét saját szerelemprojektjére fordíthatja. (Ez a filozófia idővel sokat változott és hivatalos formában nem is jelenik meg a cég működési rendszerében, ráadásul nem is mindenki él ezzel az informális lehetőséggel.) A fejlesztők egy része nyilvánvalóan még mindig rajong a készülékért, és nekik lehetőségükben is áll, hogy javítsanak rajta.
 

A termék továbbfejlesztéséről azóta sincsen érdemleges információ. Amint azt fent említettük, utoljára 2015-ben volt némi tapogatózás ezen a téren; egy Intel chipkészlet által vezérelt okosszemüveg jövőbeli megjelenésének lehetősége is felbukkant. Ám ebből végül mindmáig semmi sem valósult meg. Közben a már megvásárolt példányok jó részét tovább használták tulajdonosaik. A Virgin Atlantic például a repülőtéri bejelentkezések felgyorsítására illetve az utasokkal való jobb szemkontaktus kialakítására alkalmazta a Google Glasst.

A koncepciót két tényező is jegelte. Egyrészt a magánszféra miatt aggódók hangja bizonyult erősebbnek a józan észnél; felerősödtek azok a félelmek, hogy bárki bárhol videóval rögzíthetően megfigyelhető lesz, ha az utcán megsokasodnak a Google Glass hívei. Másrészt a készülékbe telepített, értelemszerűen nagyon szűkös hely által korlátozott akkumulátorkapacitás tett be a keresőóriás okosszemüvegének. Ezen a problémán egyébként a most bejelentett Bluetooth-chip aktiválása sem segít, sőt, várhatóan tovább rövidíti a készülék egyetlen töltéssel elérhető pár órás üzemidejét.

Arra tehát egyelőre még várni kell, hogy egy átgondoltabb, modernebb okosszemüveggel gazdagodhasson az emberiség. Remélhetőleg nem évtizedeket, főleg, hogy már kísérleteznek a kontaktlencsébe épített kijelzővel (és a Google természetesen ezen a téren is aktív).