Hivatalosan 2013-ban jelentették be a Google Project Loon nevű programját, ami 20 kilométerees magasságába felbocsátott léggömbök segítségével biztosított volna vezeték nélküli internetelérést a periférián lévő, máskülönben nehezen megközelíthető területeken. Az akkor már évek óta futó projektet 2018-ban szervezték külön cégbe a Google anyavállalata, az Alphabet alatt, és az új keretek között már elsődleges célja lett volna egy kereskedelmileg is életképes termék felállítása, amihez az Alphabet-Google mély pénztárcája mellett külső befektetőktől is forrásokat próbált szerezni.

A Project Loon megoldását 2017-ben Puerto Ricóban, 2019-ben pedig a heves perui földrengések során is bevetették, ezt követően a szolgáltatás első, kereskedelmi alapú telepítését tavaly nyáron jelentették be. Olyan fenntartható működési modellel azonban így sem sikerült előállni, ami legalább az üzemeltetés költségeit fedezhette volna, a cég vezetése pedig idén januárban bejelentette, hogy leállítják a hőlégballonos internetszolgáltatás fejlesztését, sőt az Alphabet fel is számolja a vállalkozást.

Ahogy akkor írtuk, a Google gyökeres átszervezése és az Alphabet 2015-ös megalakulása óta egyre inkább igyekszik megfelelni a befektetői elvárásoknak, így mára a korábban még nagyvonalúan finanszírozott kísérleti projektek közül csak az maradhat életben, amelynél legalább középtávon lehetőség mutatkozik az üzletileg is sikeres működtetésre. A Google korábbi "boszorkánykonyhájában", az X-ben induló projektek közül sem a Loon az első, ami erre a sorsra jutott, de a hasonló elképzelések piacosításának lehetőségeiről sokat elárul, hogy korábban már az ugyancsak feneketlen pénztárcával rendelkező Facebook is leállította saját, Aquila nevű projektjét.

A feltételezett okok között a legtöbbször a SpaceX, az Amazon és mások által is gőzerővel fejlesztett űrinternetes programokat emlegetik, bár ezekhez képest a Loon felhasználóinak tényleg csak egy internetképes telefonra lett volna szükségük a csatlakozáshoz, szemben a műholdas net igénybevételéhez telepítendő földi egységekkel. Az mindenesetre beszédes, hogy a japán SoftBank 2019-ban még 125 millió dollárt pumpált az Alphabet cégébe, miközben most januárban, a Loon leállításával egy időben már 350 millióval támogatta a műholdasinternet-bizniszben utazó One Web hálózatának kiépítését.

Nem működött a piaci logika

A Loon a Google eredeti elképzelései szerint 10 milliárd doláros üzletté alakulhatott volna, többek között a távközlési cégek LTE szolgáltatásainak bevonásával. A kisebb részsikerek nem is maradtak el, például az említett Puerto Ricó-i földrengés kapcsán megszerzett hatósági engedélyek és a technológiai demonstráció formájában, a nagyobb szabású tervek megvalósítására – ami a valódi pénzt termelhette volna – viszont nem került sor. A Business Insider nemrég a Project Loon korábbi munkatársainak beszámolói alapján közölt összeállítást a korábban ígéretesnek tűnő projekt történetéről és a bukás lehetséges okairól.

Ezek között szerepelt, hogy a hosszú évekig kísérleti projektként működő Loon a szervezeti átalakításokkal és a külső befektetők érkezésével hirtelen újfajta irányítást és saját vállalati struktúrát kapott, megváltoztatva az elszámoltathatóság addigi rendszerét is. Ez különösen abból a szempontból érdekes, hogy a Loon addig számolatlanul égette a dollármilliókat a k+f tevékenységre vagy a dolgozók fizetésére, miközben nem kellett eredményeket szállítania ezek közvetlen fedezetére.

Bár a hálózati technológia fejlesztésével jól haladtak, ennél sokkal prózaibb akadályokat mégsem sikerült leküzdeniük: ilyen volt mondjuk a ballonok kérdése, amelyek a Loon beszántásakor is még csak 150 napot bírtak ki a levegőben, ezt követően viszont újra fel kellett tölteni őket héliummal, és a borításukat adó filmréteget is cserélni kell. A riportban megszólaló korábbi munkatársak szerint ebben és az ehhez hasonló kérdésekben sokkal nagyobb hatékonyságot kellett volna felmutatni, hogy a Loon érdekesebbé váljon a befektetők szemében.

Ez a felismerés azonban későn jött, és a ballonok felbocsátására szolgáló új, minden korábbinál drágább és nagyobb rendszert is úgy sikerült felépíteni, hogy azt a gyakorlatban már soha nem használták. A problémák állítólag a vezetőség körében is komoly feszültséget okoztak, akik az egyik nyilatkozó értékelése alapján folyamatosan a kerék újrafeltalálásával voltak elfoglalva. Egyik részük szerint tovább kellett volna folytatni a technológia tökéletesítését, a másik részük viszont minél előbb monetizálni próbálta volna a már meglévő eszközöket, mindenáron bevételekhez juttatva a társaságot.

Nem kellett volna sietni?

A Loon teljes élettartalma alatt nagyjából 100 millió dollárt emésztett fel éves szinten, ami a vége felé 10-15 millió dolláros havi költést jelentett. Ennek kitermelését a technológia licencelésével vagy olyan megállapodásokkal oldották volna meg, mint a Carnival hajótársasággal tárgyalt szerződés, amelynek értelmében a Loon biztosította volna a stabil netet a Karib-tengeren közlekedő utasszállító hajókon, miközben ezen az útvonalon keresztül küldte volna sorban a ballonokat a reménybeli afrikai helyszínek felé.

Utóbbiról szólva kiderült, hogy a Loon nehezen leküzdhető szabályozási problémákkal is szembetalálta magát, például a légtérhasználati engedélyek kapcsán. A ballonok útvonala ugyanis értelemszerűen több államot is érintett volna, a szükséges hozzájárulásokat pedig nem sikerült gyors ütemben begyűjteni a nagy csomó, gyakran autoriter berendezkedésű afrikai vagy dél-amerikai országtól. Ebben a tekintetben a cégnél alulbecsülték a geopolitikai kihívásokat, mint ahogy a telekommunikációs szolgáltatók sem vetették bele magukat olyan lelkesedéssel az együttműködésbe, mint ahogy azt korábban várták tőlük.

Miután a 2020-as év minden szempontból turbulens időszaknak bizonyult, a Loon nem volt képes újra jelentősebb mennyiségű befektetői tőkét szerezni, az Alphabet pedig az új gyakorlat szerint már bőven nem állta korlátlanul a cechet. Bár a Loon a megszólaló munkatársak szerint "szexinek mutatta a Google márkát", és rengeteg, pozitív kicsengésű médiamegjelenést hozott, a versenytársak – mondjuk a SpaceX – eközben kiforrott és kipróbált technológiákkal nyomultak, ami jobban meggyőzte a befektetőket. Ők úgy látják, hogy az Alphabet más leányvállalatai, a Verily vagy a Waymo éppen azért lehetnek sikeresek, amiért a Loon végül beleállt a földbe.

A cikkből azonban kiderül, hogy a legnagyobb melléfogás talán a Loon életre hívásának időzítése volt. A projektet négy éven át irányító Alastair Westgarth korábbi megfogalmazása szerint a program nem a következő egymilliárd ember bekapcsolását célozta a világhálóra, hanem az utolsó egymilliárd felhasználóhoz szerette volna elvinni a netet. Ebben a tekintetben viszont a Google tervei túl korainak és túl ambiciózusnak tekinthetők: hamar akarták nagyra növeszteni a Loon üzletét, és nem jöttek be a távközlési szolgáltatókkal vagy a műholdas iparággal való, jövedelmező együttműködések sem. Ha azonban még egy ideig a fura kísérleti programok között tartják a Loont, később sokkal jobb lehetőségek lettek volna a fejlesztések piacosítására.

A részletek itt olvashatók a Business Insider riportjában.