Egy japán cégnek sikerült olyan kisméretű teljes szilárdtest (all-solid-state) akkumulátorokat készíteni, melyek nagyobb kapacitásúak, vélhetően tartósabbak és jóval biztonságosabbak, mint a ma használt legkorszerűbb lítium-ion akkuk. Kifejlesztője, a Murata Manufacturing hamarosan megkezdi a gyártását viselhető eszközökbe, például vezeték nélküli fülhallgatókba, írja a Nikkei. A vállalat állítólag még a rövid távú profitcéljairól is lemondott, hogy minél nagyobb szeletet hasíthasson ki magának ebből a piacból.

Ez utóbbi úgy értendő, hogy a cég annak ellenére fektet be folyamatosan az akkumultár-üzletágába (fejlesztésbe és gyártásba egyaránt), hogy az jó ideje veszteséget termel. A vállalat elnöke szerint azonban folytatni kell a beruházásokat, mert nagy a kereslet az akkukra, és ez csak növekedni fog.

Itt is lítium-ion az alap

A Murata is a lítium-ionos akkukból indult ki. A Sonytól vásárolt lítium-ionos technológiát párosította a többrétegű kerámia kondenzátorok (MLCC – Multi-Layer Ceramic Capacitor) gyártására kidolgozott saját laminálási gyártási eljárásaival. A "szilárdtest" kifejezés az elektrolit halmazállapotára utal. A hagyományos lítium-ionos akkukban elektrolitgélt használnak, míg a szilárdtest akkukban ez az elektrolit – bár alapja ugyanúgy lítium – szilárd halmazállapotú anyag: oxidok (ezt használ a Murat is), szulfidok, foszfátok. A konstrukció sokkal nagyobb energiasűrűséget biztosít, mint a jelenleg használt energiatárolók: egy egységnyi szilárdtest akkuba annyi energiát lehet tárolni, mint egy kb. kétszer-négyszer akkora lítium-ionosban. (Akit a szilárdtest akkutechnológia mélyebben is érdekel, itt talál egy közérthető leírást róla magyar nyelven.).

Ezek az akkuk sokkal biztonságosabbak, mint azok, melyekben elektrolitgélt használnak. Nem tudnak kigyulladni, nem termelnek mérgező gázokat, így ideálisak a viselhető eszközökben. Van azonban hátrányuk is: hiába a nagy energiasűrűség, egyelőre csak kis mértben tudják gyártani. Nagyobb energiaigényű berendezések meghajtására, például elektromos autókba még nem használhatók. A Murat azonban megoldotta azt is, hogy az MLCC-khez hasonlóan ezeket a mini akkukat is lehessen integrálni a NYÁK-lemezre, ami újabb szabadságfokot ad a viselhető eszközök tervezőinek.

Egyelőre kis mennyiségben kezdik meg a gyártás, a termelés felfutása augusztusra várható, de akkor is maximum havi 100 ezer akku kerül le a sorokról.

Ez az elektromobilitás kulcsa?

Mint a Nikkei is írja, az elektronikai ipar szereplői óriási energiákat fordítanak az akkufejlesztésre, ám egyelőre a legígéretesebb technológiák jó esetben csak a laborokban tudnak bizonyítani. A Hitachi Zosen márciusban mutatott be egy olyan prototípust, amit a japán űrkutatási hivatallal, a JAXA-val fejlesztett ki. A Hitachi szilárdtest akkuja minden korábbinál nagyobb energiasűrűséget és stabil működést biztosít extrém körülmények között is (pl. -40 és +120 Celsius-fok között). A Toyota kifejezetten autókba szánt változaton dolgozik.

Mindezzel együtt továbbra is kérdéses, hogy ez a technológia lesz-e hosszabb távon a befutó. Henrik Fisker, a világhírű autótervező (BMW Z8 roadster és X5, Aston Martin DB9 és V8 Vantage stb.), aki az elektromobilitás, azon belül is a szilárdtest akkus meghajtás nagy híve volt, januárban azt mondta a The Verge-nek: talán az évtized végére eljuthat a technológia a sorozatgyártásig. Fisker cége fel is hagyott a kutatásával, mert sokkal nehezebb lesz a gyártásig elvinni, mint azt eredetileg gondolták.