Minden területre kihat a magyar munkaerőpiacot egyre nagyobb mértékben sújtó munkaerőhiány. A probléma egyre összetettebb – derül ki az IVSZ belső felméréséből. A napokban publikát felmérés arra tett kísérletet, hogy egy nyitott kérdés segítségével feltérképezze az IKT-munkaerőpiac tünetegyüttesét.

A cégvezetőknek, HR-vezetőknek az alábbi kérdésre kellett választ adniuk: Az elmúlt félévben milyen kihívásokkal találkoztatok, amik a munkaerőhiánnyal vagy munkaerő minőséggel állnak kapcsolatban? A válaszadók a lekérdezési folyamatban szavazhattak mások válaszaira, és természetesen saját válaszokat is hozzáadhattak a közös tudáshoz.

Egyre összetettebb a probléma

Ma már közel sem csak az a probléma, hogy az IT-cégek nem találnak megfelelő képzettségű szakembereket a nyitott pozícióikra, és emiatt lassabban tudnak növekedni. Mint a felmérés egyik résztvevője fogalmazott, cége azért veszít megrendeléseket, mert az elmúlt évekhez képest jóval magasabbak a bérek, ám az ügyfelek egyre nagyobb hányada nem tudja vagy nem akarja megfizetni a szolgáltatások emiatt megemelkedő megajánlott árát.

A válaszok összesítése után hét fontosabb tünet körvonalazódott. Messze a legtöbben, a válaszadók 34 százaléka arra panaszkodott, hogy nem működnek a régi eszközök sem a toborzásban, sem a munkaerő megtartásában. A második helyre az emelkedő bérek problémája futott be: a résztvevők közel 15 százaléka szerint a magas bérek felforgatják (a felmérés megfogalmazása szerint diszruptálják) a piacot.

Közel azonos arányban, de már 10 százalék alatti súlyt kapott három problémakör: 9,8 százalék mondta, hogy az IT-határterületekre nehezen talál munkaerőt, 8,7 százalékuk szerint a pályakezdők tudása gyenge, míg 7,8 százalékuk arra panaszkodott, hogy nincs elég pályázó a nyitott pozíciókra. Ezek mellett felmerült problémaként, hogy a a munkaerőpiacon található tudás elavult, ami szorosan összefügg a hetedik azonosított problémával, tudniillik hogy alacsony a részvétel a felnőttképzésben és a vállalati tréningeken.

A multinacionális cégek előnnyel indulnak

A felmérésben részt vevő cégek a beérkező válaszokat fontosságuk szerint is értékelték. Ebből kiderült, hogy sok korábban alapnak elfogadott probléma nem – vagy nem úgy – létezik. Az egyik legérdekesebb, hogy munkaerőpiacon nem a jelöltek számossága jelenti a legnagyobb kihívást, hanem az, hogy átalakul a munka világa. Már nem lehet ugyanazokkal a juttatási csomagokkal felvenni és megtartani az alkalmazottakat, amik néhány éve még működtek. Ugyanakkor a vállalkozások egy része még mindig azokkal próbálkozik.

Ennek némileg ellenmond, hogy a felmérésben részt vevők többsége egyetértett azzal a megállapítással, hogy nagyon nagy a szakemberhiány az IT-határterületeken. Még az olyan pozíciókkal is gond van, mint a rendszerszervező vagy az architekt.

A piacon a legjobb helyzetben a multinacionális cégek vannak. Érthető módon számukra kevésbé érzékeny kérdés a magyarországi bérek emelkedése – a nyugat-európai vagy tengeren túli szinthez képest a magyarországi bérszínvonal még mindig lényegesen alacsonyabb. Ezeknek a cégek így az árversenyben is jobbak a pozícióik.

Itt rendre felvetődik a munkatársak "elrablása", azaz a munkatársak elcsábítása a konkurensektől – akár tisztességtelen eszközökkel is. A válaszadók több mint kétharmada azonban egyáltalán nem találkozott ezzel a problémával az elmúlt félévben.

Az azonban kiderült, hogy minél kisebb a cégméret, annál nehezebb megtartania a szakembereket. A fluktuáció leginkább a mikrovállalkozásokat sújtja. A kisebb cégméret más szempontból is versenyhátrányt jelent: nem csak egy projekt kivitelezésével lehetnek gondok. Sokszor addig sem jutnak el cégek, hogy árajánlatot adjanak, mert már arra sincs emberük.

Ugyanakkor a kis méretnek van előnyös oldala is: a válaszadók szerint minél kisebb egy cég mérete, annál rövidebb az új emberek betanulási ideje. Az azonban általános probléma, hogy a válaszadók szerint az egyetemről kikerülő szakembereket hosszú ideig, akár a belépésük után egy évig sem lehet a tényleges termelésben hasznosítani, ezért bizonyos oktatási feladatokat kényszerből átvesznek a vállalatok. A válaszadók mintegy 60 százalékánál belső képzésekkel oldják meg a pályakezdők felkészítését, illetve segítik a régebbi dolgozók vállalaton belüli pályamódosítását.

Létezik-e azonnali beavatkozás?

"Azonnali és hatékony beavatkozásra volna szükség az IT képzések terén (egyetem, szakiskola, OKJ), mert rémisztő a munkaerőhiány" – írja az egyik válaszadó. De van-e olyan beavatkozás, amelynek következményei azonnal látszanának?

Bár a felsőoktatási férőhelyek száma szép lassan növekszik, tavaly 7200-an kezdték meg informatikai területen a tanulmányaikat, idén ősztől pedig új, gyakorlatorientált szakok is indulnak több egyetemen is, ezek a képzések azonban legkorábban három-négy év múlva éreztetik a hatásukat.

Ezen némileg segíthet a néhány éve bevezetett duális képzés, ám ennek legfeljebb a német vállalatoknál van hagyománya. Ráadásul jelen helyzetben sok cégnek a saját munkatársai képzésére sincs energiája. "A juniorok belső képzése újra kudarcot vallott, mert a kijelölt szeniorokat termelő projektre kellett tennünk. Most a szervezetben kallódnak, és csak reménykedni tudunk, hogy magukra szednek valami tudást" – írta egy válaszadó.

A problémának van mélyebb gyökere is. A piaci igények ma sokkal gyorsabban változnak, mint amilyen gyorsan az oktatási rendszereket alakítani lehet. Ez a különbség a gondolkodásmódban is megmutatkozik: egy vállalat jó esetben 5 évre tervez, ha meg is fogalmaz távolabbi stratégiai célokat. Az oktatás – ha csak az alap- és középszintű képzést nézzük 18 éves korig –, viszont eleve 12 évet ölel fel. Ez óhatatlanul a két rendszer közötti feszültséghez vezet.

Mostanság mintha rövidebb távú piaci érdekek állnának nyerésre. A Parragh László irányította Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jó ideje a gimnáziumi férőhelyek csökkentését és a gazdaság napi igényeit kiszolgáló képzéseket szorgalmazza, úgy tűnik, hatékonyan. (Parragh erről legutóbb a Magyar Narancs eheti számában beszélt – "Nem mi vagyunk a kormány" Magyar Narancs 2018/28. szám.) Ez az irány azonban hosszabb távon súlyos csapás lesz a nagy hozzáadott értéket előállító iparágakra.

A Magyar Európai Üzleti Tanács tavalyi jelentése, amely az Okos Magyarország címet kapta, ugyanerre a porblémakörre reagálva megfogalmazta: "Magyarországnak olyan országként kell megerősítenie magát, amelyben a munkaerőigényes iparágak helyett elsősorban a tudás alapú iparágakra támaszkodhatunk." Ehhez azonban olyan oktatás kell, amely nem lexikont és csavarhúzási tudást tölt a diákok fejébe, hanem olyan képességek, melyeket egy az iskolát elhagyva azonnal alkalmazni tud: a projekt alapú szemléletet, az együttműködési képességet, a kritikus gondolkodást, a kulturális sokszínűség iránti nyitottságot, a kérdezési technikákat és legfőképpen a változások megfelelő kezelésének képességét.