A közelmúltban interjút készítettünk Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkárral, aki lapunknak arról beszélt, hogy az oktatási módszerekkel kapcsolatos problémákat kezeléséhez már az egyetemi időszakban nagy szerepe lehet a gazdasági-társadalmi háttérnek, azaz a duális képzésnek.

Az államtitkár azonban felhívta a figyelmet, hogy a duális képzés nem azonos a gyakornoki rendszerrel. "Attól még, hogy a vállalat és az egyetem egymástól függetlenül képezi valamire a hallgatót, nem lesz duális a képzés. Attól számít annak, hogy a szokásos féléves egyetemi tudásszerzéshez mindig kapcsolódik egy gyakorlati félév is, ahol a vállalat az előző félévi elméleti ismeretekhez hozzáadja a maga gyakorlati tudás részét" – mondta a Bitportnak.

Ez lényegében megegyezik azzal az elképzeléssel, amiről az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) jó ideje beszél, amikor a korszerű tudással bíró munkaerő hiányáról esik szó az iparágban.

Azt, hogy az oktatási kormányzat magáévá tette az elképzelést, nem csak az államtitkár nyilatkozatai jelzik. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal idén elindította a Duális Szakképzés portált, amely tanulóknak, szülőknek és a piaci szereplőknek is igyekszik elmagyarázni és népszerűsíteni az oktatási formát.

A Prortfoli.hu oldalán azonban Horn Dániel oktatásgazdász írásában új megvilágításba is helyezi a duális képzést. Horn állítása az, hogy jelenleg sokkal hatásosabb lenne a tanulók alapképességeinek növelésére fordítani az erőforrásokat, mint a duális képzések fejlesztését erőltetni.

Munkavállalónak és munkaadónak is előnyös – elvileg

Mi szól a duális képzés mellett? Horn több olyan felmérést is idéz, melyek alapján egyértelműnek tűnhet, hogy azok az országok, melyekben duális képzési formákat alkalmaznak (pl. Németország, Ausztria, Svájc), sokkal hatékonyabban reagált a 2008-as válság után a munkaerő-piaci feszültségekre: a fiatalok körében sokkal kevésbé nőtt a munkanélküliség aránya, mint azokban az országokban, melyekben nem alkalmazzák ezt a képzési formát.

Horn elismeri, hogy ez logikailag le is vezethető, hiszen a duális képzés segíti az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenetet. Ez jó a tanulónak, mert naprakész, piacképes tudásra tehet szert, és hamarabb, zökkenőmentesen lép be a munkaerőpiacra, végső soron javítja a munkaerőpicai pozícióit. Ugyanakkor jó a vállalatnak, mert csökkenti az új, kezdő alkalmazott felvételének, csökkenti a betanítására fordított költségeket.

Ott működik, ahol van hagyománya

Csakhogy Horn arra is felhívja a figyelmet, hogy azok a tanulmányok, melyek kimutatták, hogy a duális képzést működtető országokban jobbak a fiatalok munkaerőpiaci pozíció, azt is megfogalmazzák, hogy jelenleg még nem nagyon létezik olyan tanulmány, amely a két tényező szoros összefüggését is meggyőzően bizonyítaná. Lehetnek ugyanis olyan változók – mondják a kutatók –, melyek a két tényező egymásra hatását alapvetően módosíthatja. Azaz a duális képzés adaptálása egyáltalán nem garancia arra, hogy az oktatáspolitika – és persze a munkaerőt felvevő ipar – elvárásai beteljesednek.

Horn a következő okokat sorolja fel, miért lehet sikertelen a duális képzési forma Magyarországon (is).

1. A duális képzésben fellépő viszonyok (tanuló – iskola – vállalat) olyan bonyolult, hogy kényszerítő eszközökkel (aza csak törvényekkel) nehezen – értsd: egyáltalán nem – szabályozható.

2. Nehezen ellenőrizhető, hogy a vállalat valóban használható tudást ad-e, vagy csak alibi tevékenységet folytat („nem nevelek szakembert a konkurenciának”).

3. A magyar vállalatok körében kicsi az elköteleződés a képzési, továbbképzési tevékenység iránt. Horn ennek alátámasztására a Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központjának 2013-as felmérését hozza, mely szerint a vállalatoknál az ez irányú költés a személyi kiadások alig több mint két százaléka volt.

Akkor vessük el?

Bár Horn Dániel gondolatmenetének középpontjában a középfokú szakképzés áll, okfejtése jól illeszkedik a felsőfokú képzésre is. Jól látható, hogy a duális képzésbe Magyarországon hatékonyan bekapcsolódó vállalatok (Audi, Mercedes) olyan kulturális közegből jöttek, ahol a duális képzési formáknak nagyon régi hagyománya van. Mind a középfokú, mind pedig a felsőfokú szakképzés körül kialakult a megfelelő vállalati – és tanulói – kultúra. A folyamatban részt vevő felek mindegyikének hosszú távú tapasztalata abban, hogy mit nyer ezzel az együttműködéssel.

Bár ez a tapasztalat Magyarországon egyelőre hiányzik, épp az ebbe bekapcsolódó multinacionális cégek sikerei, a munkaerő megrostálásában, azaz a legjobb szakemberek megszerzésében elért sikerei valószínűleg a többi piaci szereplőt is elég gyorsan rászorítják arra, hogy kiövessék a példájukat, és – Horn szavaival élve – ne csak "potyautazzanak".