Talán nincs messze az idő, amikor már nem kell töltöttségi szinteket figyelni, elég csak csuklónkra csatolni az okosóránkat, mert testünk magától megoldja az eszköz energiaellátását. A termoelektromos hatás kihasználásának ötlete magától adódik viselhető elektromos eszközök esetében, mégsem sikerült egyelőre olyan megoldást találni, amely kellően hatékony, egyben alkalmas az ipari léptékű, gazdaságos gyártásra.

Ezt a szinten igyekszik megugrani a Queenslandi Műszaki Egyetem (Queensland University of Technology – QUT) munkatársainak nemrégiben publikált projektje. Az egyetem honlapjára felkerült beszámoló szerint a kutatóknak sikerült olyan ultravékony, rugalmas fóliát tervezni, amely áttörést hozhat a területen.

A Zhi-Gang Chen professzor irányította csapat legfontosabb újítása az volt, hogy apró kristályokat használ nanokötőanyagként, ami egyszerre javít a korábban alkalmazott technológiák hatékonyságán és az alkalmazott anyag rugalmasságán. A szolvotermikus szintézist, a szitanyomtatást és a szinterezési technikákat ötvöző eljárás eredője egy olyan vékony filmréteg, amely kereskedelmi léptékű gyártásnál is használható.

Sőt jelentős potenciál van abban, ha a projektnél használt bizmut-tellurid alapú megoldást más, például ezüst-szelenid alapú hőelektromos rendszerekre adaptálják, amivel a gyártás folyamata a remények szerint még olcsóbb és fenntarthatóbb lehet.

Elfelejthetnénk a töltőt

Amennyiben tényleg bevállik az ausztrál technológia, az egy sor gyakorlati alkalmazás, termék előtt nyithatja meg az utat. Ahogy a bevezetőben említettük, a viselhető eszközök, órák, fitneszkarkötők és egészségügyi szenzorok mindegyike részesülhetne a testhő generálta elektromosságból, ami zárójelbe tehetné a környezetet sok károsanyaggal terhelő töltők használatát.

A megoldás ezen felül akár olyan ruhadarabok megjelenéséhez is vezethet, amelyek nagy felületen rendelkeznek ilyen fóliával, és az ezen keresztül begyűjtött energiát nem kijelzők táplálására, hanem viselőjük melegen tartására használnák fel. Ennél talán még fontosabb, hogy a testbe helyezett gyógyászati célú eszközöknél (például szívritmusszabályozó) sem kellene így rendszeres beavatkozásokat végrehajtani az elemcsere miatt.

De az emberi testtől kicsit eltávolodva is találni izgalmas felhasználási módokat. Az autók esetében például a járművek beltere és a környezet közötti hömérsékletkülönbséget lehetne felhasználni a hálózatba kötött és autonóm közlekedéshez elengedhetetlen szenzorrengeteg táplálására. Ezen túl a kipufogócsöveknél és egyéb hőtermelő alkatrészeknél elhelyezett réteggekkel javítani lehetne az üzemanyag-hatékonyságot, ami áttételesen csökkentené a károsanyag-kibocsátást.

_{(Fotó: QUT)}