Bár szinte évente érkeznek az újabbnál újabb, fejlettebbnél fejlettebb protézisek, a végtagjukat vesztő emberek élete még mindig nagyon nehéz. A pótvégtagok csak erős korlátokkal tudják pótolni az eredetit. A MIT (Massachusetts Institute of Technology), amely élen jár a bionikai fejlesztésekben (legutóbbi eredményükről itt számoltunk be), ismét közelebb vitte ezekhez az emberekhez a teljes élet lehetőségét.

Egy kutatócsapat olyan idegi interfészt fejlesztettek, amelynek révén minden eddiginél pontosabban vezérelhető a lábprotézis. Ezáltal a protézist már-már testük szerves részeként érzékelik az lábszár-amputáción átesettek, ami érzelmi szempontból fontos. De amiatt is teljes értékűnek érezhetik magukat, mert nagyobb lesz a mozgási szabadságuk. Gyorsabban és magabiztosabban mozognak a legkülönfélébb terepeket (lépcső, emelkedő stb.), és javul az egyensúlyérzékük.

A csapatnak egyébként személyes motivációja is volt a fejlesztésre: egyik tagja ugyanis 17 évesen vesztette el mindkét lábát egy hegymászóbalesetben.

Az idegi interfészt két lépésben csatlakoztatják a páciensek végtagjára. Először egy műtéttel összekapcsolják a lábszárizom (a boka felfelé hajlításáért fele) és az ellentétes erőt kifejtő vádliizom megmaradt részét. Ezzel válik lehetővé a protézis dinamikus mozgatása. Már maga a műtét is csökkentheti a fantomfájdalmat, valamint az elesés veszélyét.

Ám az igazi eredményt a második fázissal együtt adja. Felületi elektródákat helyeznek fel a végtagcsonkra, melyekkel az idegi aktivitását mérik, egészen pontosan azokat az idegi ingerületeket, melyek az agyból a vádli- és a lábszárizomzat felé haladnak, jelezve a a mozgatási szándékot. Az elektródák jelét a bionikus lábba szerelt kis számítógép dekódolja, és kis motorokkal az agyi szándék szerint mozgatja a protézist.
 

A neurális interfésszel a pácienseknek látványosan javult a mozgáskoordinációja, például sokkal gyorsabban tudtak mozogni, reagálni az akadályokra, mint az interfész nélküli kontrollcsoport (lásd a kutatók fenti videóját).

Jó és rossz hírek a protézisre váróknak

Az eddigi kísérletek során az eljárás korlátaira is fény derült. Legjobb, ha az izmokat összekapcsoló műtétet már az amputáció során elvégzik. Ha ugyanis ez csak jóvá később történik meg, egyesek lábizomzata olyan mértékben elsorvadhat, hogy nem fogják élvezni a módszer minden lehetséges előnyét. Maga a műtéti eljárás a Harvard orvosi karának egyik nagy oktatókórházában, a Brigham and Women's Hospitalban már standard beavatkozásnak számít.

A neurális kontrollt biztosító elektródákat azonban még csak laboratóriumi körülmények között használták. Még évek telhetnek el addig, amikor meg lehet kezdeni klinikai alkalmazását. A csapat egyelőre az eljáráshoz ideálisan illeszkedő elektródákat keresi, melyekkel a lehető legpontosabban lehet lekövethetni az izomdinamikát.

Az eljárás szakszerű leírása a Nature Medicine-ben olvasható »