Igaz-e a cloud computingnak az az ígérete, hogy megoldja az informatikai szakemberhiányt? Igen és nem, hangozhatna a rövid, és ekképp némileg dodonai válasz. Hosszabban: igen, mert például az üzemeltetéshez nem kell felvenni – már ha egyáltalán van a piacon – drága speciális szakembereket, akiknek a munkáját-képességeit ráadásul nem lehet maximálisan kiaknázni, így hamarosan elégedetlenek lesznek a pozíciójukkal/munkájukkal, és odébb állnak egy házzal. Illetve nem, mert a felhőszolgáltatók legfeljebb a kereteket adják (az infrastruktúra egyes elemeit), a napi üzletmenettel kapcsolatos IT-problémákat nem fogják megoldani, ahhoz valamiféle belső IT-osztályt továbbra is fenn kell tartani, legalábbis egy cégméret és üzleti komplexitás fölött. Ebből a konstellációból adódóan azonban mind az IT-részlegnek, mind az üzleti oldalnak szükség van valamiféle natív felhős tudásra.

Ebből a tudásból régóta hiány van az üzleti és az IT-oldalon egyaránt. Leginkább az eleve felhős környezetben induló startupok a megmondhatói, mennyire nincsenek a piacon olyan szakemberek, akik rendelkeznek a felhőalapú alkalmazások létrehozásához, üzemeltetéséhez szükséges készségekkel és gyakorlattal. A helyzet az idő előrehaladtával nem hogy javult, inkább romlott, mivel egyre több vállalat lépett és lép be folyamatosan a felhős világba. Az is komoly kihívás, hogy a felhőszolgáltatók, globálisak és lokálisak egyaránt szintén tömegével keresnek ilyen embereket, csak sokkal izgalmasabb feladatokkal és jobb fizetési kondíciókkal.

A Forrester egy 2020-as tanulmánya szerint jelen helyzetben a legjobb kiút ebből, ha egy vállalat saját belső képzési programot indít. Mert bár a felhős technológiák szerves részévé váltak a felsőoktatásnak – és nem csak az informatikai, hanem a gazdasági, üzleti jellegű képzéseknek is –, a "felhőnatív" szakemberek képzése lassabb, mint ahogy nő rájuk a kereslet a munkaerőpiacon. (Ugyanez igaz szinte minden feltörekvő technológiára, például a mesterséges intelligenciára, a gépi tanulásra vagy a robotikára stb.)

Összességében a felhőüzemeltetéssel kapcsolatos feladatok többségét rá lehet bízni a sokszor amolyan felhőbrókerként működő (több hyperscale felhős vállalat szolgáltatásait az ügyfél igényei szerint összecsomagoló, és azokhoz meghatározott SLA szerint
egyablakos hozzáférést biztosító), menedzselt IT-szolgáltatásokat nyújtó cégekre.

De mi az, amit nem lehet megvásárolni kívülről? Leginkább a speciális domaitudást, ami túlmutat az iparági jellegzetességeken: a Walmart és az Amazon és a sarki vegyesbolt tulajdonosa is kiskereskedő, csak az "olcsón venni, drágán eladni" alaptörvényen túl mégis más az üzleti modelljük, mások az üzelti folyamataik stb., amiket az informatikának ki kell szolgálnia. Ezért választják sokan azt az utat, hogy belső embereik átképzésével jutnak a megfelelő felhős ismeretek birtokába.

Az viszonylag egyszerűbb, bár sem nem olcsó, sem nem gyors, ha egy kolléga mondjuk Azure Solutions Architect Expert minősítést szerez (ez egyes becslések szerint még gyorsított menetben is nagyjából egy év és sok pénz). Ráadásul így csupán egy Azure-szakértőhöz jutunk. De mi van, ha holnap az AWS valamelyik szolgáltatását akarnánk bevezetni? Ez nyilvánvalóan nem járható út. Célszerű egészen más megközelítést alkalmazni.

Célszerűbb felhőkultúrában gondolkodni

Azt a Forrester fentebb idézett tanulmánya is hangsúlyozza, hogy amikor a vállalat működésének alapelemévé teszi a cloud computingot, általános szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a döntésnek üzletileg értelmezhető hozadéka legyen. A felhő ugyanis megváltoztatja a rendelkezésre álló erőforrás-kínálatot (kvázi végtelenbe tolva a lehetőségek határát), és megváltoztatja az IT és az üzlet viszonyát. Utóbbit a Gartner szerint a jövőben az ún. hiperautomatizálás határozza meg.

A kutatócég definíciója szerint a hiperautomatizálás olyan üzletvezérelt megközelítést jelent, amelyet a szervezetek a lehető legtöbb üzleti és informatikai folyamat gyors azonosítására, ellenőrzésére és automatizálására használhatnak. Ennek a folyamatnak lehet kulcsszereplője az egyelőre csak gondolati szinten népszerű low-code platform és a felhős szemléletet a szervezet egészére kiterjesztő FinOps.

Low-code platformok olyan eszközök, melyek (legalábbis a platformok fejlesztői szerint) segítenek megvalósítani a felhő egyik alapígéretét. Azt tudniillik, hogy javítja a vállalatok üzleti reakcióképességét, ami praktikusan azt jelenti, hogy egy üzleti ötletből rövidebb idő alatt lehet piaci termék, mint korábban. Ehhez azonban olyan erőforrásokat kell mozgósítani, amelyek csak az üzlet és az IT-osztály minden korábbinál szorosabb integrációja révén szabadíthatók fel.

Nagyon leegyszerűsítve: az IT - megértve az üzleti igényeket - automatizált eszközöket szállít az üzleti oldalnak (ezek lennének többek között a low-code platformok), az üzleti oldal pedig ezeket használva fejlesztőként (citizen developer) lép fel.

Az IT így képes biztosítani az infrastruktúra konzisztenciáját, visszaszorítani az ún. árnyékinformatikát. Az integráció, a támogatás stb. továbbra is az IT feladata marad, de magának az alkalmazásnak az üzleti logikájába sokkal intenzívebben és agilisabban lehet bevonni az üzleti oldalt. A Gartner egyébként akkora jövőt jósol ennek a modellnek, hogy szerinte nagyvállalati környezetben már jövőre négyszer annyi civil fejlesztő lesz, mint professzionális. A civil fejlesztők hozzák létre előre elkészített modulokból azokat az algoritmusokat és olyan felhasználói felületeket, melyeken az IT-nak már csak a finomítások és az integráció lesz a dolga.

Sebesség, költség és minőség szentháromsága

A felhős erőforrások alkalmazásának azonban van egy gyenge pontja, ez pedig paradox módon a költség. Habár az előfizetéses modell sokkal gazdaságosabb IT-t ígér, voltaképpen csak az a biztos, hogy a költések nem a CAPEX, hanem az OPEX soron jelennek meg. Egyre több cég panaszkodik arra, hogy nehezen képes követni és kordában tartani a felhős költéseket. Erre válasz a FinOps. A fogalom, amely a Finance és a DevOps összevonásából keletkezet, azoknak a gyakorlatoknak az összefoglaló neve, amelyek képesek meghatározni az üzleti cél függvényében a felhőszolgáltatásoknál a sebesség, a költségek és a minőség optimumát.

Az open source közösségen belül létrejött mozgalom 2020-ban a Linux Alapítványnál hivatalos szervezeti formát is öltött a FinOps Foundation megalapításával. (Akit a téma mélyebben érdekel, nézzen bele az O'Reilly kiadónál 2019-ben megjelent Cloud FinOps című könyvbe, amit a FinOps Foundation két vezetője jegyez.)

A FinOps nagyon leegyszerűsítve arra ad választ, hogy például multicloud környezetben hogyan lehet optimalizálni úgy a felhős erőforrásokat, hogy ne szálljanak el a költségek. A felhőszolgáltatók változó és meglehetősen bonyolult árazási szisztémája miatt ugyanis nagyon nehéz követni egy projekt költségeinek alakulását a tervezetthez képest, és mivel a projekt közreműködői általában folyamatos időprésben dolgoznak, észrevétlenül is elszabadulhatnak a költségek, hiszen plusz erőforrások mozgósítása meglehetősen egyszerű.

A FinOps arra ad bevált módszereket, hogy egy operatív csapat minden résztvevője (az IT és az üzleti oldalon egyaránt) valós adatok alapján legyen képes meghatározni, hogy a különböző (felhős) erőforrások költségei hogyan befolyásolják a projekt eredményességét, például egy termék vagy szolgáltatás megtérülését.

Jól látható, hogy a low-code és a FinOps is alapvetően új (informatikai) skilleket kíván meg a szervezeten belül. Az IT részéről sokkal átfogóbb üzleti szemléletet igényel, ami alapján az IT-infrastruktúrát rugalmasabban és gyorsabban képes a vállalat üzleti céljainak szolgálatába állítani. Az üzleti oldalon dolgozók részéről pedig az üzleti folyamatok algoritmikus szemléletét, valamint azt, hogy az IT-ban ne csak a költségeket, hanem a profitabilitás javításához nélkülözhetetlen támogató és együttműködő felet lássák.
 

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely az Aruba Cloud támogatásával készült. Részletek »